Egy orientális főzőtanfolyamon hallottam, hogy a Sri Lanka-i babák a vöröslencsét ismerik meg először a hozzátáplálás időszakában. Ha dahlról (indiai lencsefőzelék) van szó, és sütőtökös, abból nálunk is mindenki szívesen eszik, még a szerényen fűszerezett, gyerekbarát verzióból is. A sütőtök lényegén egyébként óvodás koromban kezdtem gondolkodni. Nem értettem, miért tartják zöldségnek, amikor édes, és miért sütik annyira puhára a sütőben, hogy kenhető legyen, ha aztán nem engedik, hogy szétkenjem a tányéron, végképp nem az asztalon. Szerintem regresszáljunk bátran, és hagyjuk, hogy kézműves alapanyag legyen. Ha golyókat formázok belőle, sokkal népszerűbb, mint pépesen eltüntetve a főzelékben.
Hozzávalók 2 adaghoz:
10 dkg vöröslencse
1 nagyobb szelet sütőtök (kb 30 dkg)
1 negyed vöröshagyma
Körömnyi gyömbér
1-2 ek sűrített paradicsom, lehetőleg házi
1-2 ek kókusztej
Egy kevés só, garam masala, fahéj
Egy kis aprított petrezselyem, vagy korianderzöld, ha kosztosunk szereti
Elkészítés:
A sütőtököt alaposan megmosom, félbevágom, kikanalazom a magját, majd cikkekre vágom. Kiválasztom az ételhez szánt szeletet, és a sütőben 180-190 Celsius fokon megközelítőleg 45 perc alatt puhára sütöm, és kiteszem hűlni.
Amíg a tök sül, a vöröslencsét megmosom, beáztatom.
A hagymát és a gyömbért felaprítom, és olíva- vagy kókuszolajon megdinsztelem. Hozzáadom a vöröslencsét egy kis vízzel, majd a paradicsompürét, a sót és a többi fűszert. A lencsének körülbelül negyed óra elég, hogy megpuhuljon.
A sütőtök húsát kikapargatom. Egy részét hozzáadom a dahlhoz, és kókusztejjel elkeverem. Nem töröm össze túlságosan, maradhat jó darabos. A másik részéből, ha kellően kihűlt, kis gombócokat gyúrok és tálaláskor a főzelék tetejére rakosgatom. Nálunk ez a trükk beválik, hogy vonzóbbá tegyem a sütőtököt.
Párolt hajdinával tálalom, a tetejét megszórom friss korianderrel, ha sikerült kapnom a piacon.