Amikor valaki próbál meggyőzni arról, hogy egy aszalt gyümölccsel édesített reformsüti a nyomába sem érhet a hagyományos édesiparnak, és hogy minden normális gyerek inkább választaná a túró rudit, mint a nyúldesszertet, akkor szívesen megmutatnám, hogy az amúgy nem éhes háromévesem hogyan tűntet el percek alatt egy nyers málnatortát, egy meggyes kókuszgolyót és egy csupacsokis brownie-t szedres smothie-val kísérve. Nyilván a túró rudival is ezt tenné, de ilyenkor a bennem mélyen megbúvó bionagykeres árufeltöltő elhiszi, hogy finomított cukor nélkül is lehet teljes a gyerekkor. A Veggie nyers vegán bisztró három napig tartó tortakóstoló akciót hirdetett, hogy bemutassa a klasszikus és új találmányait. Miközben kosztosom lelkesen tesztelt az ételbárban, én az üzlet vezetőjével beszélgettem többek közt a magból készült tortakrémek trükkjeiről és hogy hogyan lehet megszerettetni a gyerekekkel a zöldségeket.
“Az akció első két napján nagyjából 400 tortacsomag kelt el. A környékünkön irodák, bankok, minisztériumok vannak. Vittek belőlük ezekre a helyekre, illetve jógatermekbe, és vitték haza is a családnak. Manapság egyre jobban terjed a vegán étrend, de ezeket az édességeket nemcsak a vegánok szeretik, hanem akik új dolgokat szeretnének kipróbálni, egészségesebben étkezni, vagy valamilyen táplálék allergiával küzdenek” - mondta Schmied Orsi, a bisztró vezetője.
A nyers torták több diéta együttes kritériumainak is megfelelnek: glutén-, tej és cukormentesek, szóját és adalékanyagokat sem tartalmaznak. Aszalt gyümölcsöket viszont jócskán, így elég jelentős szénhidrátforrások. A leggyakrabban használt alapanyagok a kesudió, a mandula és a napraforgómag, a kókuszliszt, a kókuszolaj, az aszalt gyümölcsök közül pedig a datolya. Nagyjából ezekből építik fel az összes verziót, a gyümölcsöstől az örök kedvenc csokis változatokig.
A mostani akcióban szereplő csapatot egy szelet citromos kesutorta, egy útifűmaghéjjal megspékelt máktorta, egy aszalt sárgabarackos csokitorta, egy nyers brownie, egy kókuszgolyó és egy karobos bounty szelet alkotta 1200 forintért. Lánykám a brownie-ért lelkesedett a leginkább, nekem a citromtorta volt a kedvencem. Otthon is gyakran használom a kesudiót, mint krém alapanyagot, de sosem tudok ennyire homogén állagot elérni.
“Szoktad áztatni a kesudiót?” - kérdez vissza az üzletvezető. Persze, szoktam. “Két napig? Annyi legalább kell neki. A mandulát akár három napig is hagyhatod ázni, a napragorgómagnak egy nap is elég. Ezek száraz magok, vizet vesznek fel, és annak hatására megduzzadnak. Az áztatóvizet le kell önteni, mert az abban kioldódott anyagokra nincs szükség. A magokat jól át is kell mosni legalább kétszer, és utána ledarálni. A desszertjeink egyik titka, hogy jó minőségű turmixgépet használunk.”
Ami pedig a népszerűségi listát illeti a gyerekek körében, a gyümölcsös és a csokis változatok kihozhatók döntetlenre, csak tizenegyesekkel lehetne sorrendet hirdetni közülük. “A málnatorta például nagy kedvenc. Úgy tapasztaltuk, hogy a piros, a rózsaszín és a sárga ételek, és smoothie-k mennek a leginkább. A zöld színűeket a gyerekek kevésbé szeretik.”
Összességében megnyugtató, hogy a “természetben előforduló cukrokkal” és néhány trükkel ki lehet váltani a finomított lisztet, és fehércukrot, vagy az alternatív cukoralkoholokat - mert nem vagyok benne biztos, hogy azok jobbak a gyerekeknek-, de néhány lábjegyzet ide tartozik. Például a magokkal és az útifűmaghéjjal egyéves korig legalább tanácsos várni, az aprómagvas gyümölcsökkel másfél éves korig. Az aszalt datolya magas glikémiás indexű gyümölcs, inzulinhiány és anyagcserezavarok esetében ezt figyelembe kell venni.
Ha pedig a hagyományos alapanyagok és reformsütikhez való finomságok árát összevetjük, az egy pillanatra megzavarhatja a szívritmust. A kesudió kilója 5000 forint körül mozog. Aszalt datolyából sem az olcsóbb, boltit érdemes venni, mert glükózsziruppal édesítik, és gumis állaga van. A közel-keleti fűszerboltokban kapható, dobozos iráni vagy marokkói változat viszont jellemzően cukormentes és zokognivalóan krémes.
Bicsérdista gyerekhez még nem volt szerencsém, aki nyers zölségeken és gyümölcsökön él, de mint egzotikumra, kíváncsi lennék rá. A hozzátáplálási korban az alapanyagok párolása fontos, és később is a gabonafélék, és szénhidrátbevitel, télen a melegítő, nyáron a hűtő hatású ételek, hiszek a levesekben és jóféle húsokban, az egyéni alkatokban és ízlésbeli bolondériákban, de abban is, hogy időnként - ha lehet, sűrűn - érdemes bevetni a raw foodot.
Vannak, akik a Veggie névadási szokásait bírálják, mondván nem fair lecsónak hívni egy paradicsomos, paprikás nyersragut, rizottónak a nyers karfiolgyöngyös fogást és tésztának a batátaforgácsot, és valóban van ebben igazság, de gyerekételek esetében az elnevezésnek megvan a maga mágikus hatása, az ismert alapanyag bizalmat ébreszt. És hogy miként próbáljuk megszerettetni a gyerekeinkkel még a nyers zöldségeket arra is mondott néhány ötletet az éttermi praxisból Schmied Orsi.
“A spagettink sárgarépából készül, spirálvágóval. Ez nagyon érdekes szokott lenni a gyerekeknek, mintha tészta lenne. A répacsíkokhoz jön az aszalt paradicsomos feltét, ez a legnagyobb kedvenc. A nyers tökfőzelékünket is szeretik, és a burgereinket. Alul-felül aszalt kenyérke, középen kesukrém és zöldségek: szendvics formájúak és színesek. Legyen sokszínű, érdekes formájú, játékos, ezek a fő szempontok.”