Néhány ismerősöm akkor kezdett el ismerkedni a húsokkal, és főzni, amikor gyereke született. Ha kérdeztek, elsőre a nyulat ajánlottam nekik, mert egyszerű elkészíteni, könnyen emészthető, tápértékben és fehérjében is erősebb, mint a klasszikus kezdő húsnak számító csirke vagy pulyka. “Aha. Könnyebben kötök meg a Burdából egy rénszarvasos pulcsit, mint hogy nyulat tudjak szerválni” - kaptam a választ egyszer, és ebben van némi igazság. A következő recept baromfival is működik, de talán érdemes egyszer-egyszer a kötésminta helyett a beszerzési forrásra koncentrálni.
Itthon több helyen tenyésztik a hízónyulat, de jó részüket külföldön, például Olaszországban, Svájcban adják el. Pár éve olvastam, hogy a genetikai potenciál megvan bennük a magas szintű termeléshez, és ez bármit is takar, jól hangzik. A ketreces nyúltelepek mellett terjednek az alternatív technológiák, a mélyalmos nyúltartás biológiailag értékes takarmánnyal, és az állatok természetes igényeihez alkalmazkodó úgynevezett “relaxed rabbit” tartásmód, amelynek köszönhetően állítólag a hús íze és zsírsav összetétele is jobb.
Ami a beszerzést illeti, az áruházláncokban időnként feltűnik darabolva, láttam már Sparban, Lidlben. Mi inkább a Nagycsarnokban vesszük, legtöbbször egyben, de részeire bontva is kapható, és akkor a legjobb a comb vagy a lapocka, mert könnyen kezelhető, nem lesz szíjas, megőrzi a szaftosságát. Ha babának készül, akkor a párolva sütésben inkább hiszek, mint a főzésben, mert jobban megtartja az ízét, és ugyanolyan puha lesz. Nem csontozom ki előre, mert áldás a csontlé.
Amikor először készítettük a kislányomnak 7 hónapos korában, akkor a megpuhult húst a csontról valamennyi pároló lé hozzáadásával pürésítettük, és a fel nem használt maradékot a már klasszikusnak számító jégkockatartós megoldással élve fagyasztottuk. Eleinte egy-egy kockát kapott a főzelékébe, vagy gyümölcspüréjébe, de hamar kinyilvánította a húsok iránti rajongását, így a kockákat később gyors, almás nyúlpástétomhoz használtuk fel, ami nagyon jó reggeli volt. A továbbiakban a húsokat csontostul kérte.
A következő recept a köret alapjául szolgáló padlizsán miatt a 9-10. hónapban vethető be, így a darabosság és a zöldfűszerek is működhetnek.
Hozzávalók 2 adaghoz:
1 nyúlcomb vagy lapocka
Zsiradék a pirításhoz
Víz a pároláshoz
Fűszerek: néhány friss zsályalevél, vagy 1 tk szárított
1 kis padlizsán
1 alma
Olívaolaj
Opcionális fűszerek: 1 ág friss kakukkfű, vagy 1 tk szárított, pár csepp citrom.
Elkészítés:
A sütöt 180 fokra melegítem. Az almát és padlizsánt megmosom. Sütőtálba, vagy sütőpapírral bélelt tepsire teszem a padlizsánt, és sütni kezdem. Nagyjából 40 perc kell neki, a felénél a cikkekre vágott almára kakukkfüvet teszek és a padlizsán mellé teszem, hogy együtt puhuljanak meg.
A nyulat megtisztítom, és egy magas falú serpenyőben, zsiradékon megpirítom, hozzáadom a zsályát és egy kis vizet. Két lehetőség van ezután. Az egyik, hogy sütőben készre sütöm nagyjából 30-40 perc alatt 160 fokon, de ha ott a köret készül éppen, akkor maradhat a főzőlapon is, fedő alatt, kis lángon nagyjából 30 percig.
Ha a padlizsán elkészült, még forrón lehántom a héját, hagyom egy kicsit hűlni. A levét most nem használom fel, csak ha egyáltalán nem kesernyés. A zöldséghúst összedarabolom, és hozzádarabolom a héjából kikanalazott almát is, ami átvette a kakukkfű aromáit. Hozzáadok kicsit a nyúl párolólevéből, aztán olívaolajat és pár csepp citromot.
Tipp: Ehhez a köretben nagyon jól passzol ízesítésképp a baba vinaigrette.