“Egyszerre tanultam meg tudatosan étkezni és külföldön boldogulni. Pénzügyi vállalkozásunk volt, de a válság elért bennünket. A leendő férjemmel új életet kezdtünk külföldön.” Hanis Szonja közgazdász és turizmus szakon végzett, és huszonévei közepétől úton van. Éltek Hollandiában, Írországban, Svájcban, a Kanári-szigeteken házasodtak össze, és bejártak jó néhány országot Indonéziától Kubáig. Mielőtt világgá mentek volna, a gasztroblogger hasnyálmirigy gyulladás miatt a természetgyógyászától kapott egy listát arról, mit nem ehet ezentúl. A gluténtartalmú gabonákat, bizonyos tejtermékeket, és a finomított cukrokat kerülnie kellett az utazásain is. A tiltások azonban nem szegték kedvét, és a helyi nyersagokból és ízekből szerzett inspirációi alapján állította össze Mit eszik a világ? című, úti élményekkel spékelt receptkönyvét.
Ha ennyi mindent nem eszel, mi marad?
“Többféle oka lehet az embernek arra, hogy elkezd egészségesebben étkezni. Lehet betegség a háttérben, de sokszor látom azt is, hogy a gyerekvállalás a fő motiváció. Én szerencsés vagyok, hogy nem kell megerőltetnem magam, és férjemmel nem kell külön speciális diétát folytatnunk, hogy egészségesebben éljünk, mert Nyugat-Európában amúgy is jellemzőbb a tudatos táplálkozás.”
Szonja könyve a címe ellenére nem klasszikus nemzeti ételeket mutat be, inkább olyan, mentes variációkat, amelyek többféle diétába beleférnek. Téríteni nem szeretne, csak nyitottabbá tenni a kísérletezésre, és választ adni arra a gyakori kérdésre, hogy “ha ennyi mindent nem eszel, akkor mi marad?” Kreatívan játszik a zöldségekkel, gyümölcsökkel, többféle, alternatív gabonával főz, és bár gyerekük még nincs, ételeinek jó része a fűszereivel és ízvilágával is közel áll ahhoz, amit gyerekbarátnak mondhatunk. Állítása szerint mindehhez néhány magyar rutinról le kellett szoknia, de például Hollandiában, vagy Írországban ez nem nehéz.
Hollandiában tanultam meg más zöldségeket is használni
Holland sajtnagyhatalom (fotó: Hanis Szonja)
“Magyar gyerek vagyok, én is tésztához, krumplihoz voltam szokva, sok hagymát, sok cukrot ettem. A magyarok bárhol járnak, egyből keresik a pékségeket. Amikor Hollandiába költöztünk, azt láttam, jóval kevesebb kenyeret esznek, a krumplit félkilós zacskókba csomagolják, mert az sem a fő alapélelmiszer. Ott tanultam meg más zöldségeket használni és változatosabban főzni.”
Szonja és férje vegetáriánusok, mert a közérzetük úgy jobb. “Itthon sokszor kérdezik tőlem, hogy nem éhezel? Mert nálunk az éttermekben sincs nagy vega választék: rántott zöldségek, jégsaláta.” A pár, ha itthon van, vidéken él. Budapesten ennél sokkal jobb a helyzet, rengeteg jó hely van, és mint arról a Veggie étterem vezetője egy tortakóstolón beszélt, a vegán étrend divatba jött.
Gyümölcsök a toast kenyéren
Szonjáék tehát Hollandiában telepetek le egy időre. Ahogy látta, ott kevesebbet főznek, mint nálunk, többet rendelnek, viszont az adottságok miatt több halat esznek. Tipikus fogás a tengeri hal párolt zöldbabbal, bébikukoricával, de leginkább vacsorára esznek főtt ételt, az ebédet sokan pénzbedobós ételautomatából szerzett burgerekkel, fasírtgolyós street fooddal, illetve patat fritessel, azaz sült krumplival oldják meg. A reggelijük viszont furcsa volt a párnak első látásra. “Toast kenyérre mogyorókrémet kennek, és gyümölcsöket, például banánt, vagy epret karikáznak rá. A gyerekek szeretik, de van egy nagyobb kedvencük: az apró cukorkás kenyér. Viszont pici koruk óta sok zöldséget, gyümölcsöt kapnak. ”
A pár Alkmaarban, az ismert sajtközpontban élt, és mire megtanulták a holland nyelvet, már költöztek is tovább a Kanári-szigetekre. “Egy idő után mindig azt érezzük, hogy menni kell tovább. Külföldön sosem leszünk otthon. És ha már el kellett jönnünk otthonról, és feladni mindent, akkor legalább tanuljunk, és ismerjünk meg több kultúrát.”
Kanári-szigetek: Egy év napsütés és rengeteg munka
Esküvő a természet sziklás ölén (fotó: Hanis Szonja)
Spanyolország legdélebbi turistaparadicsoma jó iskola, ha valaki dolgozni szeretne megtanulni. “Vagy nincs munkád, vagy napi 12 órát dolgozol egyfolytában. Olyan, mint a Balaton-parti szezonális munkák, csak egész évben tartanak, és szintén nagyon alulfizetettek.”
Szonja egy Swarovski márkaboltban volt eladó a szigetek névadóján, Gran Canarián, pedig elmondása szerint nem sok köze van az ékszerekhez. A szigeten az Atlanti-Óceán parti strandokon kívül vannak még hegyek, sziklák, vulkán, banán- és dohányültetvények, és multikulturális közösség. Itt házasodtak össze, majd később Magyarországon is megtartották az esküvőt. Gasztro szempontból viszont nem a leginspirálóbb állomás volt, a receptkönyvben két étel, az andalúziai gazpacho és egy helyi specilitás, a papas arrugadas szerepel. Ez utóbbi egy egyszerű krumplis étel édeskés, paprikás mojo szósszal, és specialitása, hogy a szigeteken nemesített burgonyából az óceán vizében, héjastul főzik.
Csütörtökön döntüttünk, hétfőn repültünk Balira
Kedden pedig már ez volt a díszlet (fotó: Hanis Szonja)
Amikor elég volt az egy év napsütésből, a pár eltervezte, hogy Írországba költözik. De minden nagy váltás előtt egy utazást még beiktatnak. A neten keresgélni kezdtek, és rábukkantak Balira. Először elvetették, gondolván, hogy az luxusút lenne nekik, de ahogy számolgattak, mégsem volt olyan drága. “Csütörtökön döntöttünk, hétfőre hátrahagytunk mindent és felültünk a repülőre.”
Indonézia sztártartománya ételek szempontjából nagy kedvenc lett. Részben a minimális pékáru és rengeteg trópusi gyümölcs miatt. Egy részét nem ismerték, ezért a Youtube-on csekkolták, mi az, hogyan bontják, melyik részét eszik. És Nyugat-Európán kívül is azt tapasztalták, meg lehet találni azokat az ételeket, amelyeket ehetnek, csak többet kell piacozni.
“Egyszerű, zöldséges fogásokkal és kisebb adagokkal is beérjük. Egy nagyobb adag krémelves után már szünetet kell tartanunk. Hogy miért van ez, arról láttam egy jó filmet. Eszerint ha üres szénhidrátot eszünk, például pizzát, tésztát, vagy cukros, tápanyag szempontjából nem laktató ételt, abból többet tudunk megenni, mert a gyomrunk tágul, amíg az agyunk meg nem kapja a jelet, hogy igazi étel érkezett. Viszont ha tápanyagdús, természetes ételeket eszünk, az agyunk előbb megkapja a jelet, hogy vettél magadhoz vitamint, ásványi anyagot, rostot, ezekből ezért kevesebb is elég.”
A zabreggeli óta csökkenő édességvágy
Írország: sok zöld és zöld turmix (fotó: Hanis Szonja)
Bali után követketett a gasztro szempontból leginspirálóbb állomás, Írország. “Én is meglepődtem, mennyi zöldség van, és könnyen beszerezhető, jó áron. Nyáron amiből csak lehet, nyerset veszek magamhoz, például zöld turmixot minden nap. A rebarbarával is ott ismerkedtem meg. Azóta imádjuk, süteményekbe, zabos reggelikbe tesszük.”
Szonja szerint Írország konyhája nem változatos, a fish and chips és a steak pedig nekik nem volt érdekes, viszont a reggeli porridge-ot zab vagy rozspehellyel és végtelen számban variálható gyümölcsökkel, illetve a zabos morzsasütit szívesen beépítették a szokásaik közé. “Amióta ezeket reggelizzük gyakran, sokkal kevésbé van szükségem édességre.”
A másik étel, amit az ír konyhából vettek át, a pie, aminek vega változatát, a zöldséges, és krumplis réteggel befedett kertész pitét gyakran készítik azóta is. Innen származik a brokkoli többféle felhasználása is, például uzsonnára készített mártogatós, vendégváró krém, illetve brokkolis paszternákgolyók formájában.
Otthoni maradékokból is jókat lehet főzni
Balinéz színek (fotó: Hanis Szonja)
További úti inspirációk még az Egyesült Államokból különféle vega burgerek, és kekszek, piték, palacsinták reform változatai, Indiából a lencse és a pakora, Kubából a manióka, és a krémlevesként is készíthető főzőbanán, Dél-Amerikából az amaránt és az itthon már nagy kultusznak örvendő chia mag.
“Az alapanyagok itthon sem szerezhetők be bármelyik szupermarketben, én például itthon sokat rendelek reform webshopokból, de azt szeretném bemutatni, hogy otthoni maradékokból is mennyire jó fogásokat lehet készíteni.”