Gombócolható, kézzel ehető, ki kellett próbálnunk: ez a fufu

 gari_bowl01_fin.jpg

Aranyos neve is van, végtelenül egyszerű, az Isten is gyerekköretnek teremtette - gondoltam régóta a hagyományos afrikai köretről, a fufuról, amit babagasztro bakancslistámon tartottam számon. Nemrég egy arab élelmiszerboltban belefutottam a gariba, a fufu egyik jellegzetes alapanyagába, úgyhogy végre eljött az ideje, hogy kosztosaim teszteljék. Nem aratott nagy diadalt, de később elkészítettem rizsdarából is, az már sokkal inkább sláger lett.

 

A fufu - vagy kameruni kuszkusz - Afrika-szerte kedvelt olcsó, tápláló, keményítőben gazdag köret, de főleg Nigéria és Ghána hagyományos étele többnyire levesek, például mogyoróleves, vagy raguk mellé. Készülhet jamgyökérből, főzőbanánból, maniókából, ezek lisztjeiből, daráiból. Egyszerűen vízben megfőzik, és gombóccá gyúrják. Úgy néz ki, mint egy nyers cipótészta, amelyből mindenki csipegethet a saját tányérjába.

 

Nálunk gariból lehet készíteni (garrinak is írják), az a leginkább elérhető egzotikus élelmiszerboltokban, vagy reformboltokban. Ez a manióka, vagy cassava, vagy tápióka - de jó neki, hogy három neve is van -  darája, a búzadara gluténmentes helyettesítésére alkalmas, lehet vele sűríteni, sütni, tejbegrízként megfőzni. A manióka egy cserje, de a lényege a föld alatt van.  Termetes gyökere akár 3-10 kiló is lehet, és a világon fellelhető zöldségmennyiség mintegy fele Afrikában terem. A legnagyobb exportőre azonban Thaiföld, ahonnan egy ismertebb, feldolgozott formában, tápiókagyöngyként hódítja a világot. Ebből készül a tápiókapuding.

 

Brazília is nagy maniókahatalom, ott lisztként és belőle készült pogácsafélék formájában - és például az Izaura és barátai blogon említett strandkekszként a Copacabanán - nagyobb keletje van. De keményítőjét a textil- és papíripar is felhasználja, ragasztót, alkoholt és üzemanyagot is készítenek belőle, örvendeztetve az upcylingért lobogó lelkeket.

 

Gyerekek esetében nagyjából egyéves kortól ajánlható a tápiókagyöngy, vagy bármilyen maniókatermék, de mivel hazai ajánlásban nem szerepel, megkérdeztem a reform alapanyagokkal dolgozó táplálkozási tanácsadót, Mezei Elmirát. Véleménye szerint a magas szénhidráttartalma és glikémiás indexe miatt ez is egyike azoknak az ételeknek, amelyek a gyorsan felszívódó szénhidrátokra szoktatják a gyerekeket.

 

Nálunk valószínűleg nem lesz rendszeres, mert a gari savanykás íze nem jött be a gyerekeknek, de amikor a fufut kipróbáltam szimpla hazai barnarizsdarából, az nagy siker lett. Ha családi adagban gondolkozunk, a garis változatban 10 dekagramm darához nagyjából 6 deciliter víz szükséges, a barnarizsből 10 dkg nagyjából 4-5 decit  tud felvenni. Ez utóbbi olcsóbb is, a fél kilós kiszerelés 500 forint körül kapható, amíg a nagyobb ökológia lábon élő gari 1000 körül van. Jóval lassabb szénhidrát, és korábban is adható a babáknak, a 9-10. hónaptól. 

 

Eredetileg lobogó, forró vízben főzik meg a darát, de ha biztosra akarunk menni, a vizet fokozatosan hozzáöntve könnyebben tudjuk beállítani az állagát. Aztán már csak hagyni kell hűlni és vizes kézzel gombóccá gyúrni.

A bejegyzés trackback címe:

http://edespofa.blog.hu/api/trackback/id/tr9713737858

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.