Császáros kölesmorzsa családi + baba verzióban

smarni01_fin.jpg

Régi népszokás volt gabonavetés reggelén köleses ételt reggelizni, hogy bőséges legyen a termés. Ez remek időszak, hogy zöldfűszereket, virágokat vessünk, palántázzunk, paradicsomot, és más jóságokat neveljünk, akár ablakpárkányon, akár balkonládában, és hogy tuti szépen fejlődjenek, segítsünk rá egy kis kölessel! Nagyon egyszerű receptet mutatok, ami ízében, állagában hasonlít a hagyományos smarnira, és néhány mozdulat csak a babáknak megfelelő, tojásmentes verziót is elkészíteni belőle.

 

A köles sokoldalúságáról, és tápértékeiről többször lelkendeztem már. Sokféleképpen szeretjük: pogácsaként, édes felfújtként, sós piteként, zöldséges köretként például, de ha a mesék jobban meghozzák az ifjúság kedvét, akkor itt van kettő erről az ősi gabonáról: a Mátyás király hordja a köleszsákot  és Az aranyköles  Benedek Elektől.

 

A smarniről is lehet érdekeset mesélni. A grízmorzsa, daramorzsa, porozinkó, cicvara, vagy születési nevén Kaiserschmarn osztrák eredetű, hagyományosan zsírban pirított, jó tartalmas tésztafogás. A nevét Ferenc József császár után kapta, akinek rendelésére készítettek először. Az első morzsák tojással, tejjel összeállított sűrű palacsintatésztából készültek, és a forró zsírban pirítás és gyakori forgatás közben kapták ikonikus állagukat. A rum sem volt elhanyagolható összevető, a lelket is táplálták vele, az ételt gyümölcskompóttal tálalták.

 

Később elterjedtek a búzadarából készült változatok, és a smarnikísérletek sem újkeletű törekvések. A harmincas években kiadott Ínyesmester receptgyűjteményben a morzsa tésztáját tört mandulával dobják fel. A köles is befogadó az olajos magokkal és fűszerekkel, de itt most csak az alaprecepttel foglalkozom. Az almával lágyított, főtt köleskásából sütött csemege 9-10 hónapos kortól kínálható a babáknak, lekvár helyett mondjuk natúr kompóttal, vagy banánnal édesített gyümölcsvelővel.

 

Hozzávalók bő családi adaghoz:

 

20 dkg köles

2 dl (növényi) tej

2 dl víz

1 édes alma

1 marék mazsola

Egy rúd fahéj

Kókuszolaj a sütéshez

 

A babaverzióhoz:

1 ek rizsliszt

 

A családi verzióhoz:

60 gramm rizsliszt

2 kisebb egész tojás szétválasztva

Vanília, vagy vaníliaesszencia

1 kezeletlen citrom reszelt héja

Pici só



Elkészítés:

 

A kölest jól megmosom, és ha van idő, beáztatom egy fél órára. Vízzel higított (rizs)tejben, a fahéjrudat hozzádobva, sűrűn kavargatva megfőzöm. Ha már kezd puhulni, kis lyukú reszelőn hozzáreszelem az almát (nem fontos meghámozni, a héjában lévő pektin is sűríti a kását).

 

Ha megpuhult, hagyom hűlni és pihenni. A baba verzióhoz körülbelül 10 dekát félreteszek, és egy evőkanál rizsliszttel sűrítem.

 

A mazsolát egy kevés vízbe, vagy rizs tejbe beáztatom.

 

A tojásokat szétválasztom, a sárgáját a maradék kásához keverem, a fehérjéből egy kis sóval kemény habot verek. A kásához adom a rizslisztet, fűszerezem vaníliával, reszelt citromhéjjal, és óvatosan hozzáforgatom a fehérjét.

 

A serpenyőben felmelegítem a kókuszolajat. Nem kell sok, a baba verzióhoz épp csak egy kanálnyi, de jó forró legyen. A serpenyőbe simítom a tésztát, hagyom kicsit megpirulni, majd átkeverem. A másik oldala is pirulhat, és időnként forgatom a masszát, hogy darabos, morzsás legyen. A végén megszórom egy kevés lecsöpögtetett mazsolával.

 

Újabb kókuszolajat öntök a serpenyőbe, legfeljebb egy centi vastagon, és hagyom hevülni. A családi verziót két részletben sütöm. Szintén csak a legvégén, a tűzről levéve keverem hozzá a mazsolát, különben odakapna.

 

És már bontom is anyósom cukormentes, csoda zamatos lekvárjait.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://edespofa.blog.hu/api/trackback/id/tr6213848198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.