Ismét itt egy babaétel, egy remek, őszi termésből. A főzőtök rokona, a patiszon gyerekkorom izgalmas zöldsége. Mindenképp szerettem volna rávenni a nagymamámat, hogy vájja ki a belsejét, hadd ültessem bele a Lego figuráimat, mint ufókat, és a sztratoszféráig röptethessem őket, de ő ragaszkodott…

  Elsőáldozásom alkalmából kaptam egy bárány formájú, vaníliakrémes tortát a keresztszüleimtől. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor bárányt fogyasztottam a gyerekkorom során, úgyhogy a rajongásom iránta már későbbi időkből ered. A magyar bárány nagyon jó minőségű, jó részét nem is itthon adják…

Hiszek a halakban. Sokáig dicsekedhettem is vele, hogy kosztosaim szeretik a halakat, a ropogós halbőrön, a pisztránszemen és uszonyokon is vígan csammogtak, de ennek már vége. Most már szálkás, iszapízű, nyálkás, a bőre kemény, a húsa lágy. A szülő ilyenkor vagy megadja magát Iglo kapitánynak, vagy…

Elnézést kérek a háztáji állatoktól és komposztálóktól, hogy elcsalok ezt-azt a betevőjükből. Ígérem, ha a konyhai hulladék egy részét családi fogyasztásra megmentjük, még marad nekik sárgarépahéj és más csemegéből. Néhány zöldségmaradék azonban újrahasznosításra termett, és nemcsak fenntarthatósági…

Elsöprő ereje van a közösen készített ételnek. Erre még ovis koromban jöttem rá a hétvégi madártej szeánszaink alkalmával, amikor a tojássárgáját a cukorral a slow food jegyében elegyítettem, amíg csak tartott a Halász Jutka kazettám. Anyám pedig kivárta, örök hálám neki ezért. Most rajtam a sor,…