Apa for president - szívderítő Buddha-tál őszi napokra

buddha_bowl02_fin.jpg

Ezen a hétvégén egyáltalán ne együnk húst - javasolta gyermekeim apja épp a pénteki nagybevásárlás előtt, amikor képzetelben már elhelyeztem magam a hentespult előtti irdatlan sorban jógalégzést gyakorolva a három napos hétvége előtti piaci állapotokban. Ilyen kijelentést tíz éves ismeretségünk alatt még nem tett, és bár előtte mizseráltam egy keveset a fenntarthatóság érdekében tett húscsökkentésről, amihez a hétköznapok egy részében tartom magam, nagyon jól esett, hogy ő, a házi szuvidálás és BBQ Vergíliusa, a belsőségek patrónusa, akinek talán az óvodában is marhapofa volt a jele, ebben is velem tart. Hétvégén (!) És nemcsak, hogy velem tart, de az előkészített zöldségeimből olyan egyszerű, és szívderítő Buddha-tálat épített, amit a gyerekek is szerettek.

 

Október a vegetáriánus tudatosság hónapja, amelyhez csatlakozva fenntarthatósági, lelkiismereti, vagy spórolási okból is tarthatunk több-kevesebb zöldségnapot, de azért is jó kaland, mert tanulságos látni a gyerekeket a hús-krumpli komfortzónán kívül. Ha hagyjuk, csodálatos elméjükben a húsevés és a vegaság nem egymást kizáró fogalmak, és jó esetben nincsenek olyan sablonjaik sem, mint lakto/ovo/szemi/vegán/flaxiteriánus/csakcukiállatotnemeszem, hanem csak a szép/nem szép, jó állagú/rossz állagú, finom/nem finom értékpárok alakítják a választásaikat. Nálunk a két kisragadozó örömmel eszik mindenféle zöldet is (jó, a karalábéért meg kell küzdenem, hogy átmenjen a szűrön), ha az jó.

 

A Buddha-bowl pedig remek találmány és gyerekbarát is abból a szempontból, hogy elemei színesek, látványosak, lehet fogdosni, morzsolgatni, cincálni. Nehézsége viszont, hogy itt nem rejthetjük tésztaszószba a diszkvalifikációra esélyes zöldségeket, minden résztvevő nyílt kártyákkal játszik. A zöldség, gyümölcs, gabona, esetleg magok szabad kombinációjából épített, eredetileg vegán egytál összetevői külön-külön készülnek, és egy mély leveses vagy müzlistálban találkoznak. A gazdagon pakolt tál gömbölyű formája az ismeretlen névadót a kövér Buddha-ábrázolások bőséget jelképező hasára emlékeztette. Más forrás szerint azért ez a neve, mert annyira jóllakott és boldog leszel tőle, mint a nagyhasú Buddha.

 

Ez a műfaj támogat mindenféle improvizációt, nyers és sült, főtt elemeket együtt és merészebb társításokat. Nálunk nagy előnye, hogy olyan, zöldségmumusok, mint például a karfiol, vagy brokkoli eladhatóbbak, ha van mellettük valami jolly joker, mondjuk csicseriborsó. Ezt az ebédet azzal kezdtem reggel, hogy a padlizsánt héjastul, mellédobva 2-3 gerezd fokhagymát, és a karfiolt és kelbimbót egy kis fűszerrel sütőben megsütöttem, a csicseriborsót egy éjszakányi áztatás után megfőztem, a gabonát is, és gondoltam, úgyis van itthon paradicsom és fűszerek, majd kitalálom, mindezek hogyan szervüljenek. Aztán elmentünk otthonról, és ebédidő előtt nem sokkal hazaérkezve a családfő a zöldségeket spontán ambícióból összeadta és tahiniszósszal szentesítette. Így:

 

buddha_bowl03_fin.jpg

 

Hozzávalók családi adaghoz:

 

1 kisebb fej karfiol

Kb 10 db kelbimbó

15 dkg csicseriborsó

1 nagyobb vagy 2 kicsi padlizsán

8-10 dkg aprógabona (kuszkusz, vagy gluténmentes változatban köles, amaránt, vagy quinoa)

Valamennyi fekete olívabogyó

Fűszerek a zöldségekhez: 1 tk őrült koriander, 1 tk kurkuma, 1 tk őrölt édeskömény, pici fahéj, pici görögszénapor

 

A szószhoz: 

 

2-3 ek tahini

2-3 gerezd fokhagyma

A sült padlizsán leve

Citromlé, pici olívalé

Olívaolaj, esetleg szezámolaj

 

 

Elkészítés:

 

A csicseriborsót éjjelre beáztattam, majd megfőztem.

 

A quinoát megmostam, beáztattam (ez azért kell, hogy kesernyés szaponintartalmától megszabaduljon), megfőztem.

 

A sütőt 200 fokra kapcsoltam. Sütőpapírral bélelt tálcán a padlizsánt betettem sülni.

 

A kereszteseket is előkészítettem. A kelbimbót megmostam, és lecsippentettem egy kicsit a szárukból, amelyik túl vastag volt. A karfiolt megtisztítottam, rózsáira szedem, a szárát kb 5 centis darabokra vágtam.  

 

Keverőtálba szórtam a fűszereket, beledobtam a kelbimbókat, karfioldarabokat, és összerázogattam a fűszerekkel.

 

Körülbelül 15 perccel azután, hogy a padlizsán sülni kezdett, a többi zöldséget is mellé rendezgettem, és hájastul a fokhagymát is betoltam velük együtt a sütőbe. Nagyjából 15 perc elég nekik.

 

A padlizsán héját forrón lehántottam, a fokhagymát megpucoltam és apróra vágtam. Ki is lehet nyomni a hájából, ideális esetben jó krémes.

 

Innentől jön a séf. A padlizsán sült levét egy tálba öntötte, beledobta az aprított fokhagymát, 2-3 evőkanál tahinit, egy kevés citromlevet kevert hozzá, illetve és az imént felbontott fekete olívabogyó levéből egy keveset. A végén olívaolajat és pár csepp szezámolajat kapott a szósz.

 

A padlizsánt apróra vágta, a sült zöldségeket a sütőbe visszatette langyosodni, majd elkezdte összerakni a Buddha-tálat. Alulra került a gabona, aztán a zöldségek vegyesen, a tetejére tahiniszósz. 

A bejegyzés trackback címe:

https://edespofa.blog.hu/api/trackback/id/tr6813049942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.