Van egy kis mártogatós mániám. A hozzátáplálás idejétől mindenféle, színes zöldségpürével gletteltem a gyerekek kedvenc kenyerét, rizstallérját, amit kis katonákra vágva önállóan ehettek. A színek, a variálhatóság, és a puha krém együtt bevált, az én szempontomból pedig az volt megnyugtató,…

  A minap angusz marhát grilleztünk. Azon ritka alkalmakkor, amikor egy ilyen klasszis turnézik a faszénen, egy illedelmes  köretnek más dolga se lenne, csak meghúzni magát a tányér szélén és vigyázni, nehogy elrontsa a produkciót. De ez valójában nem kevés: kiemelni egy ilyen szép szál alapanyag…

Ha újra lehetne osztani a vendéglátáshoz kapcsolódó, hagyományos kifejezéseket, akkor szívesen lecsapnék a “házias ízek”-re. Ne csak azoké legyen, akik tenyérnyi húsból tányérnyit tudnak klopfolni, akiktől mindig kérhetünk egy kis dűlőszelektált koleszterint és akiknek a fehér rántás előre köszön.…

A sárgabarackra különösen igaz, hogy gondoskodó gyümölcs, például piteként, barackos gombócként, vagy császármorzsaként (későbbi életkorokban pálinka formájában is) tudja nyújtani a legtöbb törődést. De nyersen, a fa árnyékában felfalva is megadja mindezt, és hajlamosít arra is, hogy túlegyük,…