Régen szeretetből adtunk cukrot a gyerekeknek, most szeretetből próbálunk nem adni

ambrusevikis.jpg 

Van úgy, hogy egy gyerek csak tésztát hajlandó enni. Na de tésztából is rengetegféle van, már azzal is lehet variálni - mondja Ambrus Éva, a ManóMenü alapítója. Sok mindenről beszélgettünk ebben interjúban a gyerekek egészséges táplálással kapcsolatban. A cékla, vagy földimogyoró biztonságos bevezetésétől odáig, mi a különbség a nagymama piskója és a bolti piskókát közt. Vagy hogy mit tegyünk, ha kevés pénzünk van, mégis minőségi alapanyagokat szeretnénk beszerezni, és mit tegyünk, ha munka és fáradtság miatt csak egy mirelit pizzára van erőnk.

 

Mindketten hasonló okok miatt kezdünk néhány éve gyerekek táplálkozásával mélyebben foglalkozni. A rengeteg, sokszor ellentmondó információ közt vacilláltam, mit is kövessek, ugyanakkor azt is láttam, az ajánlások nem foglalkoznak azokkal a gyerekekkel, akik számára valamilyen egészségügyi kihívás miatt nem az a fő kérdés, hogy püré, vagy BLW,  hanem hogy oldjunk meg egy étrendváltást. Ambrus Évát pedig a New Yorkban élő sógornője látta el hozzátáplálással kapcsolatos információkkal, amelyek merőben mások voltak, mint amit a magyar védőnők javasolnak.

 

“Itt ülünk egy változás közepén. A régi szokások helyét újak váltják fel, de közben nagyon sok a bizonytalanság.“- mondta. Ez indította el az ötletet, hogy naprakész gondolkodású szakértőket gyűjtve maga köré három éve elindítsa a ManóMenü oldalt, Facebook csoportot, majd pedig telefonos applikációt és Youtube csatornát. Az applikáció tavaly decemberben az AIPM Nekem Szól! egészségértés pályázatán elismerést kapott közérthető és hiteles tájékoztatásért.

 

Minderre szolgálatként tekint, nem ez a fő tevékenysége. Éva pedagógus, de másfelé vitte az élet. Működési vezetőként dolgozott a Tesco központi irodájában, mielőtt kisfia megszületett volna, most pedig hatékonysági manager ugyanott. Időközben a Vendéglátó Akadémián élelmezésvezetőként végzett, mentora Hartmann Gabriella volt, akinek tudása legjavát köszönheti. A gyerekek táplálkozása terén folyamatosan képzi magát, és ebben, ahogy mondja, a site szakértői is segítségére vannak.

 

Időnként megkapom azt a kritikát, hogy minek ennyit foglalkozni a gyerekek etetésével? Régen is ették, amit a család, és lám, felnőttek. Pedig nagyon sokat változott körülöttünk minden, a zöldségek, gyümölcsök tápanyagtartalma sem ugyanaz, mint régen volt, és annyiféle táplálkozási trend van, hogy követni is nehéz. Te milyen okok ástad bele magad ilyen mélyen a kisgyerekek étkezésébe?

 

Többek közt pont azért, mert a rengeteg féle hozzátáplálási ajánlás magával hozta bennem is a bizonytalanságot. Igen, régen is ettek mindenfélét a gyerekek, viszont bizonyos szempontból egyszerűbb volt. Házi tejet, túrót csináltak, vagy vettek, ők maguk sütötték a kenyeret. Jó, a nagymama is cukrozta a piskótát, de az nem említhető egy lapon azokkal a maci formájú piskótákkal, amelyeket a boltban ma kapni: tele színezékkel, emulgeálószerrel, aromával.  A mai szülőnek azért nehéz, mert rengeteg feldolgozott élelmiszer vesz minket körül, és már kisgyerekkortól özönlenek a mesés, babás kekszek és társaik, azt sugallva a szülőknek, hogy ezek gyerekeknek valók.

 

ambrusevi2.jpg

Ambrus Éva (fotó: ManóMenü) 

 

Van, hogy a szülők nem akarják megvenni, csak a gyerekek követelik, mert ezeknek a termékeknek a hirdetését látják, vagy épp direkt nekik szemmagasságban vannak a boltban.

 

Olvastam egy nagyon jó könyvet: Anette Kast-Zahn - Hartmut Morgenroth Táplálkozási kalauz gyerekeknek. Három év alatti, árvaházi gyerekekkel végeztek egy kísérletet. Eléjük tettek mindenféle gyümölcsöket, zöldségeket, sajtot, húst, kiporciózva külön-külön. Ők maguk elkezdték eszegetni, ami jól esett. Amikor ellenőrizték, miből ettek, azt a következtetést szűrték le, hogy ha a kisgyerek nincs irányítva, akkor gyönyörűen összeszedi megfelelő mennyiségben azokat az élelmiszertípusokat, amire szüksége van. De onnantól, hogy azt mondjuk, áh, ez csak egy kis tejszelet, áh, csak egy kis édesített joghurt, már irányítjuk. Nem feltétlenül baj, ez, időnként belefér, de legyen többségben az értékes étel, hogy abból választhasson. Többféle zöldséget párolok az ebédhez, van hús, gabona, és Martin választhat belőlük. Mert az mi döntjük el, mit kínálunk neki, de az az ő dolga, hogy ebből mit és mennyit fogad el.

 

Amikor elkezdtétek a hozzátáplálás három és fél éve, hogyan kezelted a tanácsok és ajánlások ellentmondásait?



2015-ben, amikor a ManóMenü az agyamban megszületett, még pont nem voltak meg azok a study-k és ajánlások, amelyek ma már elérhetők. 2016-17-ben rengeteg új információ jött be külföldről, mert lezártak régóta folyó kutatásokat. Én ezeket tartottam mérvadónak.

 

Például akkortájt változtatták meg a földimogyoró bevezetéséről szóló ajánlást, és kezdték javasolni, hogy korábban ismertessük meg a babákat egyes allergénekkel. 

 

Igen. Arról a külföldi site-ok már merőben mást írtak, mint amit a magyar gyakorlatban a védőnők mondtak. 2015-17 pont erről szólt. Amikor az új kutatásokra hivatkozva a site-on azt mondtuk, hogy vezessétek be a földimogyorót egy éves kor alatt, az nagyon nagy indulatokat váltott ki. Megkaptuk, hogy veszélyeztetni akarjuk a gyerekeket. És láss csodát, ma már egyre több allergológus - például ha dr. Csáki Csilla cikkeit olvasod, vagy Dr. habil. Réthy Lajos PhD - bizony azt állítja, hogy az allergénekkel érdemes ésszerű módon korán találkoznia egy gyerek szervezetének.

 

De akkor ott a kérdés, hogy hogyan kóstolja először?  Semmiképp se úgy, hogy földimogyorót dugdosok a nyolchónaposom szájába, mert attól meg is fulladhat, hanem mondjuk darálva belesütök egy kicsit a kekszébe, esetleg mogyoróvajat készítve belekeverem a püréjébe, vagy ha blw-s, a falatkájára rákenem.

 

Egy másik hasonló példa a cékla volt. A régi gyakorlat szerint a hozzátáplálási táblázatok elején szerepelt, mint hat hónapos kortól adható zöldség. De 2015 körül néhány kisgyerek kórházba került nitrátmérgezéssel. Hogyan történhetett? Van az a „három napos szabály”, amit sajnos sokan rosszul értelmeznek. Nem azt jelenti, hogy három napig ugyanazt az alapanyagot kell adni, hanem hogy három napig ne adj más újdonságot, hogy lásd, történt-e nemkívánatos reakció. Ha céklát adsz három napon át egy féléves gyereknek, akkor abból nagy baj lehet.

ambrusevi4.jpg

Joghurt, füge, amaránt (forrás: ManóMenü Facebook oldal) 

 

Az esetek után több forrás is későbbre tette a cékla bevezetésének az ideális idejét

 

Mi is mondtuk a site-on, hogy ne adj céklát 10 hónapos kor előtt! Ebből megint az lett, hogy miért akarunk ezer éves dolgot megváltoztatni? Az ezer éves dolgokról sajnos annyit, hogy azóta szennyeztük a környezetünket, és telinyomtuk a földjeinket műtrágyával. A cékla sajátossága pedig, hogy felveszi a földből a nitrátot, és halmozza. Ha bio, akkor is fel tud venni a földből, nem a növényvédő szerből szívja fel. Amúgy szuper zöldség, csak egy félévesnek még nem elegendő a nitrát lebontó enzim a szervezetében.

 

Ugyanez van a rizs arzén tartalmával. Tudjuk, hogy azok a vizek, amelyekkel elárasztják a rizsföldeket, arzént tartalmaznak, és a rizs azt halmozza. Ez is azért lett most nagyon aktuális, hiszen átalakultak a szokások. A babának a kezdet kezdetén rizst adunk, ez régen is így volt, nem is okozott problémát legtöbbször. De ma már rizslisztet adunk sima liszt helyett, puffasztott rizst rágcsálnivalónak, és rizsitalt adunk tej helyett. Na ez már több mint sok. Ezért hangsúlyozzuk mindig a változatosságot!

 

Számodra mik tartoznak a tudatos étkezési szokásokba?

 

A szezonalitás, változatosság, és a mérték mindenképp beletartozik. Ma már sokkal könnyebb változatosan étkezni. Például ha csak azt vesszük, hányféle gluténmentes gabona van, és mennyire sok jó dolgot ki lehet hozni belőlük, akkor már csomó alternatívát fel tudunk sorolni például a rizsre.

 

A mértékre pedig egy példa a csokoládé. Martin kábé kétéves koráig nem evett. Amikor bekerült a bölcsibe, akkor találkozott először a csokival. Ennek nem feltétlenül az volt az oka, hogy én késsel-villával üldöztem a csokit, csak otthon mi nem vagyunk nagy csokisok. Aztán amikor ovis lett, kialakítottunk egy rituálét. Van egy kézműves bonbon műhely a közelünkben, Szigetszentmiklóson, ahova hetente egyszer ovi után elmegyünk, és választunk fejenként három-három bonbont. Beosztjuk, naponta egyet-egyet megeszünk belőle. Ennek tehát nem az a lényege, hogy toljuk be 220-al egy tábla csokit, hanem építettünk köré egy közös programot. Szerintem egy gyerek nyugodtam egyen csokit, csak azt nem gondolom, hogy azt tíz hónapos korban kéne.

 

Sokan azért kénytelenek egészségtelenebb élelmiszereket enni, mert nem engedhetik meg maguknak a kistermelői és reform alapanyagokat. Drágák a jó minőségű zöldségek, gyümölcsök, a húsok pláne. Mit javasolsz azoknak, akik anyagi okból nem tudnak minőségi termékeket beszerezni?

 

Az egészségünk a legfőbb kincsünk. Ha valamire, erre megéri költeni. De többféle megoldást  is választhatnak. Nem feltétlenül a bio a legjobb mindenből. Ha kint van a piacon, akkor ember nem tudja megállapítani, hogy az bio vagy sem. Ennél jobb lehet, hogy ha élelmiszerláncnál vesszük, például Aldiban, Lidl-ben, mert azokat nagyon szigorúan ellenőrzik, és ott nem is feltétlenül olyan drágák, és amit itt bioként árulnak, az valóban az. De lehet olyat is csinálni, hogy amikor a baba még kicsi, körülnézünk a környéken, honnan lehet beszerezni, akár ismerősöktől jó minőségű, vegyszermentes növényeket, és legalább a babának összeszedni ezeket.  

 

Zöldségekből, gyümölcsökből könnyebb is beszerezni vegyszermenteset, a hús már lehet, hogy körülményesebb. Érdemes összepaktálni a helyi hentessel. Olyan tudással rendelkeznek, hogy ránézésre megmondják, hogy az a hús milyen minőségű, és nem utolsó sorban ismerik a beszállítóikat. Egyébként szerintem a húsok antibiotikum tartalmától itthon nem kell annyira félni. Ez főleg Amerikában okoz gondot, Magyarországon szigorúak a szabályzások. De ha így is félünk a baromfitól, legalább ehetünk több halat. Szívem szerint a heti két halat erőltetném.

 

ambrusevi3.jpg

 2018 mozzanatai (forrás: ManóMenü Fb)

 

Bizonyos dolgok vidéken könnyebben mennek. Például követhetőbb, hogy kitől vásárolsz, hogyan nevelte az állatát, hogyan termelte a zöldségét. És sok mindent maguk is meg tudnak termelni kertben.

 

Nekünk szerencsénk van, mert a szüleimnek és az apósoméknak is van kertjük, de vannak olyan növények, amelyeket egy ablakban, vagy egy erkélyen is tudsz nevelni. Például a fűszernövényeket. Akár a cukrot, vagy sót is lehet mérsékelni azzal, ha használod őket. Én például csokis sütibe szeretek mentát tenni: nagyon komoly ízfokozó. Vagy a koriander, zsálya, metélőhagyma is mind nagyon egészséges és kiválthatja a túlzott sózást.

 

Van egy ismerősöm, aki a balkonon nevel paradicsomot, paprikát. Martin négyéves lett, és elhatároztuk, virágládákban mi is ültetni fogunk. Így tudni fogja, honnan jön a paradicsom és megtanulja gondozni. Borzasztó, egyszer olvastam egy felmérést - remélem nem itthoni - hogy a gyerekeket kérdezték, miből van a krumplipüré? És azt mondták, hogy dobozból. Ne jussunk idáig!

 

Sokszor látom, hogy a hozzátáplálás idején a szülők nagyon figyelnek arra, hogy mit adnak a gyereküknek, piacoznak, főznek, babakekszeket készítenek, és felértékelődik a házi étel. Ez a fajta tudatosság terhesség és szoptatás idején is jellemző.  Azután a gyerek egyéves lesz, már néhány kivétellel mindent ehet, és onnantól kezdve lassan átveszik a helyet a felnőtt ételek, olyan fűszerezéssel, ami nem biztos, hogy neki jó. Jönnek a cukros, sós nassok, bolti kaják. Hogyan lehet elkerülni azt, hogy a régi rossz szokások visszatérjenek?

 

Abban látom a megoldást, hogy érdekeltté kell tenni a szülőket az iránt, hogy a saját étkezésüket is egészségesebbre formálják. Ha az idő alatt, amíg a babájuk miatt nagyon figyelnek a táplálkozására, sikerül elfogadtatni velük, hogy kevesebb cukrot használjanak, édesítsenek például aszalványokkal, vagy hogy építsék be a teljes kiőrlésű gabonákat is, napi legalább három étkezésükben szerepeljenek zöldségek, gyümölcsök, vagy hogy egyenek picit több halat, akkor ezek már szokássá válnak, mire a gyerekük egyéves lesz.

 

A következő vízválasztó az, amikor az anyuka visszamegy dolgozni, és már nincs ideje otthon sütni-főzni. Itt van az a pont, amikor mintha kiveszne belőle a kreativitás. Nyilván a fáradtság miatt, és mert a család melletti munkába állás egy teljesen új helyzetet teremt. Olyankor elkezd beszivárogni a mirelit pizza, a virsli, a készételek. Még ennek is helye van időnként. Van az a helyzet, amikor este 8-kor esel be, nem volt időd vásárolni, és az apa meg a gyerek óriási szemekkel néz rád. Persze, vegyél elő egy mirelit pizzát, de szórd meg mindenfélével, ami értékes!

 

Érdemes lenne előre tervezni a menüt, de hogyan?

 

Akár egy héttel előre, és annak megfelelően beszerezni a hozzávalókat. Ha a gyerek az oviban ebédel, akkor is mielőtt elmegy az oviba, egyen olyat, amiben van tápanyag, és vacsorára is. Ha ezeket már mindig az elnyúlt, elfáradt, elcsigázott napod után kell kitalálnod este 7-kor, akkor nem fog sikerülni. De ha egy héttel előre megtervezed, akkor mindig lesz otthon az az alapanyag, amire szükséged van, akkor 20-30 perc alatt lehet egy normális vacsorát készíteni. Meg tudom én is oldani amellett, hogy dolgozom.  

 

Jó megoldás a nagyobb adagok főzése, és a maradék fagyasztása. Ha bolognai alapú húsos ragut csinálok, sok zöldséggel, abból több adagot le tudok fagyasztani. Azt utána is lehet variálni, még azzal is, hogy milyen tésztát főzök hozzá.

 

Ha már tészta: sok szülő mondja, az ő gyereke csak tésztát hajlandó enni. Viszont tésztából sokféle van, gluténtartalmú és mentes is, azt is be lehet vetni változatosan.

 

Igen. Mi például imádjuk a vöröslencséből készült tésztát (kaphatók a Rossmannban, Dm-ben is - szerk.) Van köles, hajdinatészta, annyi féle lehetőség van. Abban látom a felelősségünket, hogy kézen fogjuk az anyukákat, és megmutassuk, milyen szuper dolgokat lehet beszerezni, és attól, hogy egészséges, még finom is lehet.

 

Nagyon sokat köszönhetek annak, hogy gyerekételeket is készítek: rengeteget tanultam az  alapanyagokról, mit mikor, honnan érdemes szerezni, hogyan lehet kombinálni, de a szervezésről, időzítésről is tanultam. Nálatok például melyek azok a zöldségek, amelyeket a kisfiatok miatt szerettetek meg? És mik voltak a legfőbb dolgok, amiket tanultál abból, hogy etetitek?

 

A quinoát, a vöröslencsét, bulgurt, mangót, a zöldfűszerek sokkal gyakoribb használatát miatta szerettük meg. Gyakorlatilag az egész kisgyermektáplálást mellette tanultam meg. Pedagógusként nem a nevelése volt, ami lekötötte a figyelmemet, hanem az étkezése. A saját betegségem inspirált arra, hogy egy jó gyakorlat alakuljon ki nála, megismerjen minél több ízt, állagot, mindezt úgy, hogy semmi nyomás ne legyen rajta, hanem élmény legyen az evés. Egy szuper program, amit vár, ahol felfedezhet, tapasztalhat. Ahol lehet nemet is mondani, és anya nem lesz sem csalódott, sem mérges. Ahogy ő nő, úgy nő a ManóMenü is, és foglalkozunk a nagyobb gyermekek étkezésével is. Mind táplálkozástudományi, mind pszichológiai vonalon, mert a kettő bizony kéz a kézben jár.

 

Mik a céljaid? Szeretnéd, ha ez lenne a pénzkereseti forrásod, vagy inkább szolgálatnak tekinted?

 

Anyagiak szempontjából annyit szeretnék elérni, hogy az oldal és az applikció fenn tudja tartani magát, tudjuk fejleszteni.  De mellette teljesen mást dolgozom. A célom a segítség, szemléletformálás. Nem gondolom azt, hogy nagyon mást csinálok, mint a táplálkozási tanácsadók, csak a célcsoport speciális. Soha nincs akkora elszántság egy szülőben arra, hogy változtasson, mint amikor gyereke születik.

 

Addig sosem érdekelt, hogy egy nejlonzacskóval mi történik. Amikor viszont gyereked lesz, rádöbbensz, úristen, ez hova fog kerülni. Én már nem leszek, de ő itt lesz. Ezt a pillanatot kell elcsípnünk, és megfognunk a kezét, hogy gyere, mutatok egy-két trükköt! Nem hiszek abban, hogy ez egyik napról a másikra megy. Négyszer álltam neki annak, hogy a lakásunk zero waste legyen. Még most is messze állunk tőle, de amikor egyszerre akartam mindent megváltoztatni, akkor nem ment. Csak azt megszokni, hogy vigyek magammal bevásárlótáskát, fél év volt. A tisztítószerek lecserélésében, is félúton járok, de nem adom fel. Azt javaslom, egy-egy dolgot apránként változtassunk meg, és akkor azok könnyebben beépülnek.

A bejegyzés trackback címe:

https://edespofa.blog.hu/api/trackback/id/tr4614734251

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.