Lehet, hogy elcsépelt, hipszter marketingfogás, de idő és ötlet hiányában kedd délben, gyerek mellett a legjobb ötlet. Négy-öt féle hozzávaló kell hozzá: valamiféle gabona, például rizs, néhány zöldség, ami kéznél van, párolva, sülve, vagy nyerssel kombinálva, esetleg csírákkal, és akár gyümölccsel is. Kerülhet bele hús, hal, akár frissen sült, akár maradék, de helyette tojás is, majd egy szósz, ami mindezeket az egyéniségeket megszólítja, közösséggé formálja. Végül a csapatépítés csúcspontjaként pirított magok. Egy müzlistálnyi komplett fogás, benne fehérje, szénhidrát, zsír, rostok és ásványi anyagok. Nem kér külön nevet, sem túl sok időt az életünkből, és annyi féle változatot találhatunk ki, a gyerekekre szabva is, amennyi féle csillámtetkó csak létezik.
Az idő, mint egy élelmes angolna, számtalan módon ki tud siklani a kezünkből. Nálam az egyik, amikor ételfotókba és receptek nézegetésébe feledkezem bele. Most már igyekszem limitálni a napi receptfogyasztást, mert nagyon sok inspiráció érkezik és mindent ki szeretnék próbálni. De nincs az a pénz és nincs az az idő, ami mindezt fedezi. Ahogyan a játszóterezés, pakolás, diafilmezés, munka, mosás, futkorászás, meseolvasás, teregetés halad a végtelen entrópia felé, sokszor jutok arra, hogy egy Buddha-tál lesz a legjobb választás ebédre. Még bevásárlólista sem igazán kell hozzá, elég néhány friss zöldség, ami épp kapható, és lefagyasztott maradékokat is újra lehet ezzel hasznosítani.
A Buddha-tál nem ugyanaz, mint az egytálétel. Az utóbbi összetevői együtt készülnek, és jól jön, ha az alapanyagok némileg passzolnak egymáshoz. A Buddha-tál elemeit külön készítjük elő, és a tálban kerülnek egymás mellé, bátrabb asszociációknak teret hagyva. Jól megfér egymáshoz közel a narancs és a párolt spenót, a tojás és a málna, az avokádó és a sült zeller. Abban viszont több, mint egy saláta, hogy nagy szerepet kap benne a gabona is, amitől az egész nemcsak előétel, vagy köret, hanem komplett fogás lesz.
A Buddha-tál műfaja Tara Cottrell 2016-ban megjelent Buddha’s diet című könyve után kezdett elterjedni. Mára 27 millió (!!) recept találatot jegyez a Google. A szerző szerint Gautama Siddhárda, aki többek közt az igazság keresésének szentelte életét, az aszkézis évei után adományokból élt. Minden napfelkelte előtt táljával körbejárta faluját, és amit arra rátettek, az lett a napi betevője. Húst nem evett, így az eredeti tálon az nem szerepelt, csak gabonák, magvak, zöldségek, gyümölcsök. Mindez a felállás a makrobiotikus étrendhez áll a legközelebb.
De ahogyan a makrobiotikát is meg lehet valósítani miso-paszta és alga nélkül, hazai alapanyagokra kalibrálva, úgy a Buddha-tál sem törvényszerűen mindenféle, drága, egzotikus élelmiszer kompozíciója. Simán a magyar kelkáposzta pirítva, vagy párolva, a sárgarépa, a cékla, a spenót, az alma, a hazai köles mind jó helyet kaphat a tálban. A Buddha-tál szelére a dizájnerek is előkapták a szörfcuccot, és azt, az alap tál formát amelyben egy lyukat alakítottak ki a hüvelykujj számára, hogy kézbe vezető legyen, rengetegféleképp variálták és annyi pénzt kértek érte, amennyit csak tudtak. De egy mezei müzlistál is méltó a fogáshoz. Sőt, a babák tálkája még inkább.
Hozzátápláláskor a Buddha-tál
Miért is jó fogás a hozzátáplálás idején a Buddha-tál? A BLW-s babák már úgy kezdik az ismerkedést a szilárd ételekkel, hogy a koruknak megfelelően elkészítve maguk csipekedhetnek azokból az ételekből, amelyeket a család is eszik. Az a sokféle textúra, szín, íz, ami itt egyszerre megjelenik, nagyon jó felfedezés. De a hagyományos hozzátápláláshoz szokott babák számára is a 8-9. hónap környékén, amikor a darabos ételekkel ismerkedik, nagyon jó élmény, ha többféle étel van a tányérján, amit kézbe vehet, próbálhat a szájához emelni, megkóstolhat. Az emberek a szemükkel is esznek, és ez igaz a babákra is. Így a falatkákhoz, főleg, ha maguk is kézbe vehetik, nagyobb élmények kötődnek, mint egy homogén püréhez.
Párolt zöldségekkel
Egy 8-9 hónapos Buddha-táljába a gabonán (rizs, köles, zab), kívül könnyen emészthető hús (például filézett csirkecomb, pulyka, nyúlcomb, folyami halfilé) kerüljön, és puhára párolt zöldség kerüljön (például sárgarépa, sütőtök, zeller, batáta, zöldborsó, tök, cukkini, brokkoli, karfiol). Adhatunk hozzá gyümölcsöt, például párolt almát, mazsolát is, a gabonához párolhatunk vöröslencsét, egy kis spenótot is. Később jöhet cékla, szemes kukorica, és a káposztafélék. Egyéves kortól a magok emelhetik a fényét (a félrenyelés elkerülése miatt eleinte inkább darálva).
Bababarát szósszal
A babák számára a legjobb, ha a szósz úgy készül, ha a szárnyas vagy nyúl csontjából alaplevet főzünk egy kis borókabogyóval, és sárgarépával, esetleg hagymával, majd leszűrjük, és forralással besűrítjük. Végül zöldfűszereket, például petrezselymet, citromfüvet, borsikafűvet morzsolunk bele. Krémesíteni növényi tejjel, vagy tápszerrel/anyatejjel is lehet. Csont alaplé helyett zöldség alaplével is készülhet ugyanígy, sűrítve.
Később, a 11. Hónap táján a szószba tehetünk gyömbért, hagymát, újhagymát, limelevet, citromfüvet, és egy kevés kókusztejjel krémesíthetjük. Nálunk ez, a thai ihletésű babaszósz volt a legnagyobb sláger. A rizses, spenótos, és zöldborsós változatokhoz különösen jól megy. A kelkáposztát is könnyebb eladni vele, úgy tapasztaltam.
A képen látható változat fekete rizzsel, csontozott csirkecombbal, többféle káposztával, például fehér káposztával és kelkáposztával, pirított sárgarépával, párolt spenóttal készült, kókusztejes szósz, friss madársaláta, és pirított tökmag ízesíti.
Még több színes tál az apróknak: