Túrós palacsinta lencséből? Naná! A gyerekkor ízei mentesre hangolva

turospalacsinta02_fin.jpg

A palacsinta érzelmi ügy. Mindenkinek úgy tökéletes, ahogy a nagymamája sütötte. Nemcsak azért, mert kistérségi szinten övé volt a legfinomabb, és még a Bolshoiban sem tudtak olyan kiművelt feldobásokat, ahogyan ő pörgette a tésztát. Hanem mindazért a törődésért, kényeztetésért, elfogult rajongásért, amit a nagyszülők át tudnak adni ételeikkel is az unokáiknak. Nálam a túrós palacsinta az, ami mindezt képviseli, krémesen, lágyan. A nagymamám nyers tojássárgával és épp aktuálisan elérhető gyümölcsökkel dúsította. De ő sajnos régóta nincs már, én meg nyolc éve nem ehetek tejtermékeket, ezt az ízt viszont nagyon hiányolom. Sokan mások, köztük jó néhány gyerek is hasonló cipőben jár, és nem igazság, hogy a túrós palacsinta illúziójából teljesen kimaradjanak. 



A palacsintához és a focihoz majdnem mindenki ért. Megvannak a begyakorolt mozdulatok, bevált összetevők és trükkök. Egészen addig, amíg ugyanezt gluténmentesen nem kell produkálni. Olyankor jön a felismerés, ha a sikért kiemeljük a rendszerből, a tészta törik-szakad, leragad, gumissá válik, ritka kreatívan tud kellemetlenkedni velünk.  Indulhatnak a nagy kísérletek. Maradhattam volna apukám fejlesztette, jól bevált barnarizslisztes palacsintatésztánál, de mostanában az izgat, például hajdinalisztből mi mindent lehet kihozni. Végül az itt leírt verzió a jelenlegi leghasználhatóbb. De bármilyen más saját, bevált palacsintatészta jó lehet alapnak, sőt, ha van olyan, gluténmentes, saját lisztes (nem bolti keverékes) tésztátok, amit szerettek, kérlek osszátok meg velem is. 

 

 

A következő lépés a tojás elhagyása lesz, de azzal egyelőre még nem sikerült maradandót alkotnom. A tészta gluténmentesítése után a túró tejmentesítése a kihívás. Erre többnyire tofut, vagy totut, azaz tojásfehérjéből készült túrópótlót, vagy kesudiót, vagy kölest szokás használni. Mind szuperul működik, a köles különösen nagy kedvenc itthon (a túrógombóc pótló édességet például részben ezzel csinálom), de most kihagynám, mert kölessel tölteni a palacsintát olyan lenne, mint rizottót kenni a pirítósra. Azért, hogy a makrotápanyagok egyensúlyba kerüljenek, legyen szénhidrát, fehérje, zsír is, azt találtam ki, hogy fehérlencséből készítem el a tölteléket. 

 

img_7316.jpeg

 

Fehér urid dal az (urad dalként is hívják), ami erre remek. Ez Indiában, a pandzsábi konyhában elterjedt lencseféle, amit a köreteken kívül többek közt az idli nevű rizsgolyó, a dosa nevű sós palacsintaféleség tésztája, vagy a vada nevű sós fánkféleség elkészítéséhez szoktak használni. Fekete és fehér változata van, illetve lisztként is kapható , és egyes csomagolások nem lencseként, hanem babként jelölik. Keleti élelmiszerboltokban megszerezhető, én a Kohinoor bazárban szoktam venni, de kapható például a Szép Kis Indiában is. 

 

A hagyományos lencséhez hasonlóan egy éjszakára érdemes beáztatni, utána a főzési ideje nagyjából fél óra. A lencsét ehhez a krémhez nagyjából 3 deci növényi tejben szoktam megfőzni, és a tejet is magam készítem hozzá.

 

Másfél literes fazékba kb 6 kesudióhoz 3 evőkanál kókuszreszeléket teszek, vízzel felöntöm, amíg lehet, és egy csipet sóval közepes lángon egy órán át főzöm. Ezután leturmixolom, leszűröm, és a kevesebb, mint 1 liter italt forró vízzel átöblített csatos üvegbe töltöm (ez azért fontos, mert a házi növényi tejek  gyorsabban romlanak a boltiakhoz képest). Kesu helyett egy evőkanál őrölt szezámmag is használható, akkor kicsit zsírosabb ital képződik, vagy egy evőkanál barnarizs (a tapasztalataim szerint fehérrizzsel, ilyen hosszan főzve nyálkás lesz).  

 

turospalacsinta01_fin.jpg

 

Ha nem sikerül beszerezni fehérlencsét, vagy csinosabb ökológiai lábnyomot szeretnénk kevesebb egzotikus termékkel, akkor a lencse hagyományos fehérbabbal helyettesíthető. Nem lesz olyan rögös a túrókrém, de nagyon finom babból is. 

 

És akkor most már jöhetnek a palacsinták. 

 

Hozzávalók: 

 

Palacsinta (kb 16 db): 

 

20 dkg hajdinaliszt

10 dkg rizsliszt

5 tojás 

Kk szódabikarbóna

2 dl növényi tej 

2 dl szódavíz

2 evőkanál olvasztott kókuszzsír

Csipet só

 

Túrópótló töltelék 

 

15 dkg fehér urid lencse egy napra beáztatva (fehérbabbal helyettesíthetőÖ

Kb 3 dl növényi tej

1 kk só

Kb 1 dl sűrű, krémes kókusztej (pl Delcoco)

1 bio vagy kezeletlen citrom lereszelt héja és leve

1 tk almaecet

2 evőkanál édesítő (rizsszirup, juharszirup, almaszirup)

10-15 db mazsola

Vaníliaesszencia bátran

 

Díszítés: 

 

Bogyós gyümölcsök, sárgabarack, alma, ami elérhető és kéznél van 

 

turospalacsinta03_fin.jpg

 

Elkészítés: 

 

A lencsét egy napra beáztatom, majd a növényi tejben (többnyire saját készítésű, a leírása egy bekezdéssel feljebb) pici sóval puhára főzöm. Ha nem szívta magába az összes folyadékot, akkor azt leöntöm róla, majd villával kicsit összetöröm. Ha langyosra hűlt, hűtőbe teszem. 

 

Bekeverem a palacsintatésztát, és egy fél órán át hagyom állni. Ezután minimális kókuszzsíron kisütöm a tésztákat. 

 

A hideg lencsepürét édesítem, vaníliakivonattal feldobom, a kezeletlen citrom héját ráreszelem, a levét rácsorgatom, hozzáadom az almaecetet, megszórom mazsolával, és krémes kókusztejszínnel apránként összekeverem, amíg meg nem kapja az ideális állagát. 

 

Gyümölcsöket vágok egy tálkába, és elkezdem betölteni a palacsintákat, ha hagyja a család. Ha nem, akkor mindenki magának tölt. 

A bejegyzés trackback címe:

https://edespofa.blog.hu/api/trackback/id/tr5315028908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.