Dr. Schwab Richard: Nem ússzuk meg, hogy törődjünk magunkkal, a minőség már nem vehető pénzért

image65.jpg

 A jövő az, hogy saját magunk termeljünk, akár egy erkélyen - állítja az ismert gasztroenterológus. Ez a mondat nem is lehetne aktuálisabb, amikor látjuk, a világ fogyasztási szokásai milyen természeti katasztrófákkal járnak. Dr. Schwab Richarddal sokakat érintő témákról beszélgettem, abból kiindulva, hogy szülőként mit tehetünk azért, hogy a gyerekünknek egészséges bélflórája alakuljon ki, és ezzel hogyan tudjuk megalapozni az egészségét. De még szó esett arról is, miért imád a két kislányával reggelizni, miért borzasztó káros a fertőtlenítés, miért fontos, hogy a gyerekek ugráljanak, miért ne erőltessük a spenótot, hogyan függ össze a kialvatlanság a csokivággyal, és még jó pár érdekességről. 

 

A mikrobiom világa lenyűgöz. Az, hogy bennünk 10 trillió különféle baktérium él, amelyek tízszer annyian vannak, mint a szervezetünk összes sejtje, versengenek, együttműködnek, kommunikálnak egymással, nagyon izgalmas. Enzimeket választanak ki, különböző vegyületeket tudnak előállítani, gyulladáscsökkentőket, gyulladáskeltőket, segíteni tudják az immunrendszer feladatait, sőt, az agy működésére is hatnak. Mi magunk, az életmódunkkal,  táplálkozási szokásainkkal képesek vagyunk befolyásolni az bélflóránk összetételét. Ha pedig a sajátunkra hatunk, akkor a gyerekeinkére is. De mikortól, mennyire, hogyan? 

 

Ezek a kérdések foglalkoztattak, amikor megkerestem az ország egyik legnagyobb mikrobiom-rajongóját, Dr. Schwab Richard gasztroenterológust és kutatót (a portréját az interjú végén olvashatjátok). Hosszú beszélgetés volt, sokat tanultam belőle. Egy nehéz pontja volt a számomra, amikor elhangzott, hogy erős idegrendszer kell a szülőknek a gyerekbetegségekhez, és mindenképp kerüljük az antibiotikumokat. Én őszintén szerettem volna, de egy két hónapig tartó, lázas éjszakai köhögőrohamokkal járó fertőzés után, többször már nem mertünk kockáztatni. Senkinek ne legyen lelkiismeretfurdalása, van sok-sok más dolog is, amivel a gyerekek egészségét hosszú távon tudjuk segíteni. Most fel is sorolunk néhányat. 

 

Szerteágazó a tevékenysége és sokrétű az érdeklődése. Ebből főleg egy területre szeretnék bővebben kitérni: a mikrobiomra, ezen belül is arra, hogyan lehet a gyerekeinket segíteni abban, hogy egészséges bélflórájuk épüljön fel? Az anyák az  egészségi állapotukkal, étrendjükkel mikor kezdenek hatni a babájuk bélflórájára?

 

Már a terhesség előtt. Valószínűleg még az is kevés, ha azt mondjuk, hogy a fogantatás mínusz 1 év egészségi konstellációja már meghatározó. De vegyük csak a fogantatástól számított első, ezer napot, mert az egy kézzelfoghatóan döntő időszak. Mondok egy példát: egy inzulinrezisztenciával és hiperinzulinémiával (az IR egyik fajtájában jellemző magas inzulinszint - dns.) jellemzett terhességben, ami miatt 30 kilót szed fel a várandós kismama, a gyereke születési súlya akár 5 kiló is lehet. Nem tud megszületni hüvelyen keresztül, csak császárral. A lényeg ott kezdődik, hogy az ideális testösszetétel, születési méret és súly nagyon-nagyon döntő, és egyszerű módon összefügg az anya táplálkozásával.

 

Van egy indirektebb hatás is a mikrobiom alakulására. Az, hogy milyen az anyatej. Az összetétele nagy mértékben függ az édesanya egészségi állapotától. Nem tudjuk még ennek minden részletét, de azt lehet tudni, hogy döntő szerepe van ebben annak a bélmikrobiomnak, ami a terhesség alatti táplálkozás és életmód kapcsán alakul ki. Ma már ismert annak a mechanizmusa, hogy a bélben megtalálható baktériumok hogy jutnak speciális sejtek közvetítésével az anyatejbe. 

 

Nem a semmiből jönnek tehát ezek a bélbaktériumok, hanem a táplálkozástól, a szüléstől és környezeti hatásoktól nagyban függ, milyen bélflóra alakul ki. Nagyon sok romboló mechanizmus van. Csak egyet mondok: ha a mama  terhesség, vagy szoptatás alatt alkoholt fogyaszt. Az alkohol döntően befolyásolja a bél áteresztő képességét. A véráramba, illetve szöveti keringésbe jutnak baktériumok, bakteriális antigén természetű fragmensek, és ezek ki tudnak választódni az anyatejbe. Ezek a gyulladásos metabolitok is meghatározzák a gyermek bélflórájának és immunrendszerének fejlődését.

 

sr_mechtler_laszlo.jpg

 Dr. Schwab Richard és Mechtler László neuro-onkológus professzor a Ridikül felvételére készülnek (fotó: DiaVitas)

 

Nehezen megfogható fogalom az,  hogy egészséges táplálkozás. Sok különbség van az emberek közt akár csak az anyagcsere és hormon típusokat, akár az élelmiszerekhez való hozzáférési lehetőségeket nézve. Mi az, ami általánosságban, mindenkire vonatkozóan egészséges?

 

A minőségi élelmiszer. Egyáltalán nem mindegy, hogy vidéken, saját kertben, növényvédőszer nélkül, és trágyázott földből, jó minőségű élelmiszereket kap-e valaki, vagy hipermarket láncokban kapható, isten tudja milyen eredetű, földet talán sosem látott zöldségeket, gyümölcsöket. Az allergiás betegségek elképesztő térhódításában megkerülhetetlen szerepe van a nagyüzemi növénytermesztésnek. Azért vagyunk nagy bajban, mert nem is tudjuk pontosan definiálni, hogy mi a minőség.

 

Hogyan hatnak a nagyüzemben használt növényvédő szerek a mi baktériumaink összetételére?

 

Egyértelműen csökkentik a termőföldekben a baktérium fajok összetételét, és a százalékos arányokat is megváltoztatják. A növények gyökeréhez asszociálódó baktériumok megoszlása és fajgazdagsága is megváltozik. Ráadásul a monokulturális gazdaságokban, a rég kizsákmányolt földekből, amelyek nincsenek visszatáplálva természetes trágyázással, reménytelen dolog a növényeknek is tápanyaghoz jutni.

 

Megoldás a vegyszermentes és bio élelmiszer, vagy ez nem ilyen egyszerű?

 

Megoldás lenne, de összetettebb a helyzet. Azt mondjuk, zárjuk ki a növényvédő szereket! De ha a vegyszermentes művelésre kijelölt földben az elmúlt negyven évben búzát termeltek minimális vetésforgóval: mondjuk egyik évben kukorica, másikban repce, aztán meg búza, azok olyan egyoldalúan kiszívták a tápanyagokat a földből, hogy a diverzitás jelentősen sérül. A  diverzitás alapja az is, hogy egy táblában nem csak egyfajta növényt ültetnek, hanem a kiskertekhez hasonlóan például egy cseresznyefa mellett egy körtefa, meg egy almafa áll.  

 

Tehát a biónak megágyazni évtizedes munka. Ha valaki anyagi okból nem teheti meg, hogy jóféle termelői zöldségeket vegyen, mit tehet, hogy egészségesebb alapanyagokhoz jusson?

 

A jövő az, hogy saját magunk termeljünk, amit csak tudunk: akár erkélyen, magaságyásban, akár nagyszülőknél, vagy vidéki ismerősöknél. Ma már pénzért sem lehet megvenni a minőséget. A nagymamám lekvárja sehol máshol nem kapható. Nem tudjuk megúszni az életben a sportolást, nem tudjuk megúszni, hogy foglalkozzunk a gyerekeinkkel,  és magunkkal. A táplálkozásra is kell időt és energiát fordítani!

 

Visszatérve a szülésre: a hüvelyi szülés jótéteményeiről már sokat hallhattunk. De ha valakinek nem adatik meg, és császárral szül, vagy valamiért nem tud szoptatni, akkor mit tehet annak érdekében, hogy megalapozza a babája egészségét?

 

Keressen fel egy ehhez értő szakembert. Mi ugye nem ezzel foglalkozunk, de a trendek jól láthatók. Ma már van például ún. “császár-szülés”, tudják imitálni a megszületés folyamatát. Hagyják kontraktálni a méhet, nem az van, hogy vágunk egy nagyot, és kiemeljük a babát. Ennek a szoptatásban is szerepe van. És van arra is mód, hogy a hüvelyből levett kenetből kapjon az újszülött.  

 

Mik azok a dolgok, amiket a táplálkozáson kívül megtehetünk azért, hogy a gyerekeink mikrobiomja változatosabb legyen?


Mivel felnőtteket gyógyítok, csak gyakorló szülőként, vagy mint „okos laikus” adhatok tanácsokat. Először is kerüljük a túlzott fertőtlenítést! Elképesztően káros az, a tévében meg mindenhol utolérhető gyakorlat, ahol a baktériumok elleni küzdelem a gondos anyák ismérveként jelenik meg. A hideg ráz tőle. Konkrétan lehet tudni, hogy amikor háborút indítunk a “terrorista” baktériumok ellen, általában a “civilek” pusztulnak 99%-ban.  Olyan baktériumokat tudunk kiirtani, amik semmi bajt nem okoznának, az igazán kóros bacik pedig megoldják, hogy kikerüljék ezeket a fertőtlenítő próbálkozásokat.

 

Nem lehet egy társadalmi rendezetlenséget katonai erővel megoldani. Nem véletlen, hogy az al-Kaidát ilyen-olyan formában nem tudta a világ legnagyobb hadserege sem legyőzni. Mert minél masszívabb a katonai erő – a fertőtlenítés – annál inkább kiszelektálódnak azok, az egyre agresszívabb és rezisztensebb törzsek, amelyek aztán kis csoportokból kiindulva egyre újabb típusú fenyegetéseket hoznak, amikre nem vagyunk felkészülve.

 

A Semmelweis előtti korban a fertőtlenítés hiánya okozott tragédiákat. A fertőtlenítés megjelenítése pedig újfajta károsodásokat és új kihívásokat hozott. Sose gondoltuk volna, hogy a daganatokat ide kell sorolnunk, de elég meggyőző adatokat látunk arra, hogy a krónikus gyulladások daganatkeltő hatásúak lehetnek és a mikrobiom pusztulása ebben központi szerepet játszik. 

 

Például a tüdőrák elképesztő mértékű a térhódítása nagyon sok faktortól függ, a dohányzástól a légszennyezettségig. De a kiváltó tényezők közt szerepel a légcső nyálkahártyájának normál flórájának átalakulásában az ott kialakult krónikus gyulladás is, ami gyakorlatilag a daganatos transzformáció meghatázoró lépése. Ha nagyon le akarnánk egyszerűsíteni: a saját társadalmi kötelékeink, a jó baktériumok tudják a legjobban kontrollálni a rossz baktériumokat.

 

sr_portre2.jpg

 

Nem tudom, mennyire lehetséges belső fertőtlenítés, azaz antibiotikum nélkül felnevelni egy gyereket. Mi is szerettük volna, de az első közösséggel érkeztek ijesztő és agresszív fertőzések...

 

Gyakoroló apaként mondom, jó idegzet kell a szülőknek. Van két, csodás kislányunk, 5 és 7 évesek, és a klasszikus gyermekbetegségek miatt szájon át antibiotikumot eddig nem kaptak. Pedig volt 39 fokos láz meg minden. Szerencsés alkatúak és tiszteletet érdemel a mamájuk is, aki odafigyel a táplálkozásukra. Elképesztően sok gyümölcsöt, zöldséget esznek. Én vagyok a megengedőbb, kapok is érte kritikákat.

 

Igen? Azt gondoltam, a hivatásából adódóan otthon is megvannak a szabályok.

 

Vicces, mert a saját pácienseimnél próbálok mindent elérni. De abban hiszek, hogy akinél alapvetően megvan a balansz, annak nem kell szétdiétáznia magát.

 

A lányainál hogyan néz ki a balansz?

 

Abban, hogy ők ennyire jó egészségi állapotban vannak, nagy jelentősége van, hogy sok zöldséget és gyümölcsöt esznek, de ez persze minden nap kihívás. Nem azt állítom, hogy egy gyereknek egyáltalán nem szabad édességet ennie, de az rossz gyakorlat, hogy valaki az egyik pékségből a másikba megy. Ma nagyon nehéz úgy végigmenni az utcán, hogy az ember automatikusan ne pogácsát vagy kiflit vegyen a játszótérre menet. Ez nálunk sosem fordulhat elő. Ebben segít, hogy sokat járunk lovardába és mindig kéznél van alma és répa.

 

Néha ehetnek csokoládét, édességeket, mint minden gyerek, de egy gramm súlyfeleslegük sincs, izmosak és szálkásak. Annyit ugrálnak, hogy az ember belefárad, ahogy nézi őket. A környezetükben látom, hogy már most csomó gyereknek van egy kis súlyfeleslege. Még nem túlsúlyosak, csak olyan pasztózusabbak.

 

Az izmok teljesítőképessége és az anyagcsere szempontjából iszonyú fontos a szökdelés, ugrálás ilyen korban. Én is ilyen voltam. Ehhez képest ott van például a tinédzser kor, amikor elképesztő tanulási mizéria indul be, hogy felvegyék az egyetemre. Mozgás semmi, és 14 és 18 között már tragédia van. A rendelőben is lecsapódik: soha ennyi alvászavarral, evészavarral küzdő páciensünk nem volt.

 

Kamaszkorban milyen evészavar jellemző?

 

Evészavar alatt azt értem, hogy reggel felkel, nem jól ébred, nem bír reggelizni, hányingere van. Aztán az iskolában sem jó az étkezés. Ezek a gyerekek összevissza esznek a nap folyamán ahelyett, hogy azt mondaná a család, akkor holnaptól nem kell bevacsorázni. A  jó alvás egyik titka, hogy az ember koplalva aludjon, este nem nagyon szabad enni. Borzasztóan figyelek arra, hogy a reggel viszont élményteli és nyugodt legyen: bőséges reggelivel, egymás mellé leülve. És ne kelljen rohanni, ez nagyon fontos. Apámtól tanultam.

 

Mit és hogyan szoktak otthon reggelizni?

 

Nagyon szeretem a sokmagvas müzlit kefírrel. Almát reszelünk bele, és valami friss, piros gyümölcsöt adunk hozzá. Pár perc alatt össze lehet dobni és inni egy teát hozzá. Utána szeretek krémszerű dolgokat enni, túrókrémet zöldségreszelékkel, pesztót, humuszt. Felvágok egy kaliforniai paprikát, vannak felvágottak, többféle sajt, avokádó, olívabogyó, és tojás adott esetben, de mindenből kevés. Van, hogy Nutellát is kiteszek: 1 katona nutellás barnakenyér megadja az ízélményt. Sok-sok dolog van az asztalon, ebből lehet eszegetni, ideális esetben a reggeli egy órán át tart. Közben a lányok jönnek-mennek, fölállnak kicsit, öltöznek, megint visszajönnek. Imádom ezt a reggeli készülődést.

 

Nem állítok be órát, korán ébredek. Nem keltem a gyerekeket sem, hagyom, hogy magukhoz térjenek. 10 perc az ágyban, nem kell azonnal kiugrani.  Figyelek arra, hogy sokat mozogjunk, és akkor viszonylag korán elájulnak, hétköznap 7 és 8 óra között, de hétvégén is legkésőbb 9-kor. Nekem megadta az élet, hogy gyerekkoromban sosem voltak stresszes reggeleink, és erre törekszem én is. Ez megalapozza az egész napi lelki nyugalmat és békét.

 

Hánykor kell ahhoz kelnie, hogy mindez beleférjen mondjuk egy hétfő reggelbe?

 

Korán fekszem. Ha az ember nem eszik este, hamar elfárad. Ezt le lehet küzdeni, ha vacsorázik és attól felpörög újra, de sokkal jobb lefeküdni. Cserébe fel tudok kelni fél 5-5kor. És 5-től 8-ig van háborítatlan 3 órám, nyugalmas készülődéssel. Úgy indul el az ember otthonról, hogy jóllakott, nem éhes és feszült már 10-kor.  Napközben gyümölcs, jelképes ebéd, uzsonna. Utána már próbálok nem enni semmit. 30 éve nem nézek este tévét, és legalább 10 éve nem dolgozom, meg írok otthon este, csak hajnalban.

 

sr_viaferrata.jpg

A mozgást az anyagcsere és cirkadián ritmus szempontjából is fontosnak tartja: via ferrata a ködben 

 

Visszatérve még egy kicsit a bélflóra sokszínűségére. Az enzimekben is gazdag nyers zöldségek, gyümölcsök a rosttartalmukkal prebiotikumként a jó baktériumokat táplálják. Mit kell tudnunk általánosságban a bélbaktériumaink igényeiről, hogy jól etessük őket?

 

Pontosítsunk: vannak olyan bélbaktériumok, amik a rostokat nagyon szeretik. Az emészthetetlen rostanyagokkal az a tapasztalat, hogy a humán enzimek nem tudják lebontani, ami a cellulóz tartalommal függ össze, és komplikált dolog. Viszont a bélbaktériumok egy részét táplálják.

 

A táplálkozás diverzitása az, ami elképesztően fontos, nem pedig az XY  táplálékkiegészítők, és ennek megfelelően a bélflóra is diverz, és komplikált mintázat. Az emberi társadalomhoz lehetne hasonlítani. Például Bécsről mindenkinek az jut eszébe, hogy nyugis, biztonságos, szélsőségektől mentes, szofisztikált. És mondjuk ott van Koszovó a 90-es években, ahol etnikai villongások és robbantások a jellemzők. Van 10 ezer féle várostípus, nincsenek határok, folytonos átmenet van.

 

Pedig enterotípusból csak néhány van, amely a domináns baktériumtörzsek alapján kategorizál.

 

Az enterotípus marhaság. Ha objektív mérőszámot akarunk mondani, az az  alfa-diverzitás, ami azt jelzi, hogy genetikailag azonoítható módon hányféle egyed van jelen. Ezt úgy lehetne leképezni, hogy vannak a családok és egy városban hányféle család van. Vannak sokszínű, nyüzsgő városok és vannak elszigetelt helyek is, ahol fizikailag nem jön be új ember, a faluban egymás között házasodnak évszázadokon keresztül, és elképesztő beltenyészet alakul ki.

Az alfa diverzitás csökkenése súlyosan összefügg betegségekkel is. Minél inkább eltolódik a beltenyészet irányába, és homogénebbé válik a bélflóra, annál inkább gyulladásra hajlamosító választ vált ki.

 

Mi ennek a mechanizmusa?

 

Minél diverzebb a bélflóra, a környezet annál inkább úgy érzi, hogy itt minden rendben van. Minél inkább egyneműbb közeget detektál, annál inkább kiváltja a  félelemérzést, készenléti állapotot. Imádom a társadalmi példákat. Chicagóban jártam 15 évvel ezelőtt, ahol azt vettem észre, hogy eltűnt az emberek sokfélesége. Egyre több  20-30 közötti fekete férfit láttam, égett egy kuka, körbeállták, mindez pár utcára a főutaktól. Nem voltak gyerekek, nem voltak nők, idősek, csak ezek a fiatal férfiak, és ahogy sétáltunk az alkonyatban egy kollégámmal, bizony berezeltünk, pedig semmi konkrét attrocitás nem ért bennünket.

 

Azt gondolom, ilyen filozofikusan, hogy az immunrendszer is így működik. Ma már tudjuk, hogy vannak olyan sejtek, amelyek pásztázni tudják a környezetünket, felkészítik a szervezetünket a gyulladásos válaszra. Minél homogénebb antigén információ érkezik, a perifériás nyirokcsomókban kialakuló immunálasz annal inkább összeadódik. A diverzitás csökkenés konkrétan a vérből mérhető, a gyulladást jelző CRP-értékkel korrelációt mutat. És minél magasabb a CRP-érték, az egyenesen összefügg a mind a szív és érrendszeri, mind a daganatos halálozás kozkázatával. Ha táplálkozás szempontjából keressük az ideális megoldást, akkor minél jobb minőségű zöldség-gyümölcsből minél többfélét kell fogyasztani.

 

Ebben globálisan gondolkozzunk? Azzal teszünk jót magunknak, ha eszünk magyar káposztát, perui quinoát, norvég lazacot, iráni datolyát?  

 

Valószínűleg nem. Annak a gasztro trendnek, hogy helyi, természetes módon elérhető ételeket kell enni, van tudományos alapja is. Hiszen a mi bélbaktériumaink, amit a szüleinktől kaptunk, ők is a felmenőiktől, évszázadokon át az itthon elérhető alapanyagokra szocializáltak minket. Ha elutazunk távoli vidékekre, tapasztalhatjuk az “utazók hasmenését”, ami sok esetben valódi fertőzés nélkül alakul ki. Ez gyakorlatilag az ottani élelmiszerekkel bevitt baktériális termékek kiváltotta gyulladásos válasz. 

Azoknak a baktériumoknak a diverzitását kell fenntartani, amivel immuntoleranciánk alakult ki, magyarán nem váltanak ki gyulladásos választ, mert megkapjuk az első ezer napban ezt az információt. Ezek a baktériumok velünk élnek és a barátaink, őket kell táplálnunk. Ha ehhez képest hozok több tízezer kilométerről eszméletlen finom dolgokat, amelyeknek az ásványi anyag összetétele semmilyen szempontból nem optimális ezeknek, akkor evolúciós nyomás alá helyezi őket, és a diverzitásuk csökkenéséhez fog vezetni.

 

Ha nálunk télen alma meg körte kapható, és van még itthon termett feketeretek, batáta, káposzta, krumpli meg gabonák, akkor ezek azok, amelyek nem hoznak létre evolúciós nyomást?  

 

Nem egészen. A szárított paradicsomtól a fermentált ételekig és különböző olajbogyókig ehetünk sok mindent. Az a genetikai sokszínűség, ami a Kárpát-Medencére jellemző, ahol a szlávoktól a németekig, a zsidóktól az ősi magyarokig mindenfajta népesség egy olvasztótégelyben összejött, úgy gondolom, lehetővé teszi, hogy ami gyümölcs-zöldség elérhető ezer kilométeres körzeten belül, az nekünk alapvetően rendben van.

De azt látni kell, hogy ezt a diverzitást az segíti nagyon, ha egy zöldségből is többféle fajtát eszünk. Hetente harmincféle zöldséget kéne enni, és ebbe mondjuk beletartozik négyféle paradicsom. Mert egy más termőföldből származó, más fajta paradicsom is teljesen más ásványi anyag mintázatot hoz. A bélbaktériumainkat teljesen különböző módon tudja támogatni, ahhoz képest, mint amikor márkahű módon mindig ugyanazt a paradicsomot vesszük.

Piacról vásároljunk, több helyről, ami aktuálisan elérhető! Egy hétre vásároljunk, ne egyfajta zöldségből raklapokkal hosszabb távra, hogy minél több termelőtől gyűljenek össze a nyersanyagaink!

 

Az étkezési szokások és mozgás mellett az alvásról szokott még szó esni, ha arról van szó, hogyan alapozzuk meg a gyerekeink egészségét. Sok szülő nyugtalan amiatt, hogy mennyi idő az ideális, szeretné, ha többet aludna a gyereke, korán lefeküdne, vagy megtartaná a délutáni alvást. Mennyi idő alvás, és milyen elosztásban lenne ideális?

 

Attól függ, mennyire pihentető az az alvás. A minősége nem csak órákban mérhető, hanem a megzavarás nélküli végigaludt időszak a fontos. Van, akinek úgy jó, hogy egyben alussza ki magát, van, aki két részletben, délutáni alvással, mindenkinek megvan a saját ciklusa, amikor az idegrendszer tud regenerálódni, és az idegsejtek tápanyaggal töltődni.

 

Ha ez nem jön össze, akkor az idegsejtek több cukrot igényelnek, és gyakorlatilag szénhidrátfüggővé válnak. A szénhidrátfüggés alfája és omegája az alvásminőség. Az pedig elengedhetetlen mozgás nélkül. Tehát nem csak azért kell mozogni, hogy leadjuk a kalóriákat, hanem azért is, hogy jól tudjunk aludni. Ha nem pihentető az alvás, elfogy ez a bizonyos energiacella, feszültek leszünk, és gyorsan felszívódó szénhidrátokat  akarunk enni.

 

Több interjújában szó esett arról, hogy vannak egészségügyi problémák, amelyeknek hátterében biztosan megváltozott bélflóra összetétel áll: például többek közt az elhízás, inzulinrezisztencia, gyomorfekély, vagy vastagbélgyulladás. Arra is ki szokott térni, hogy a gyulladások mellett a bélbarrier ( a bélfal hámsejtjeinek szoros egymáshoz kapcsolódása, amely, ha valami okból sérül, a bélfal áteresztővé válik)  károsodás is fontos tényező, amit életmóddal szintén jól lehet javítani. A beszélgetésünk elején utalt arra, hogy ebből a szempontból mennyire káros az alkohol. Mik azok az ételek, italok még, amelyeket jó volna elhagynunk?

 

A finomított szénhidrátok természetesen ide tartoznak. De a barrier védelme szempontjából ott vannak például az oxálsav-tartalmú zöldségek is. Ha a spenótot nyersen esszük, vagy trendi módon olajon épp csak megfuttatva, roppanósan, kellemes ízzel. A szétfőtt, régimódi spenótfőzelék tejes a zsemlével nem okoz problémát (ma ezt mondjuk inkább, hogy zabbal sűrítsünk). A rukkola is hasonló.  Ha a pizzán van egy kevés, az nem probléma, de ha valaki tömény rukkola salátát akarna enni gyakran, arról biztosan lebeszélném. Egyen inkább madársalátát! A sóska is ide tartozik, a nagy mennyiségű nyers ananász is. A kóláról, és más, foszforsav-tartalmú italokról nem is beszélve.

Sokszor egyszerűen kideríthető, mi okoz problémát, és egy diétás naplót követve  kiiktathatók, és addig lehet menni, amíg a beteg tünetmentes nem lesz. Nem emlékszem olyan esetre, hogy ne tudtunk volna eljutni egy olyan állapotba, ami már egy 80-90%-os javulást hozott volna. Ennél nagyobb szigorításra meg nincs szükség. Az olyan életminőség áldozatokkal jár, ami fölösleges. A boldog élethez az a  80-90% pont elég.  

Az interjú nyitóselfie-jén a doktor kislányaival, unokatestvérével és unokaöccsével látható. 

 

Dr. Schwab Richard kutató, gasztroenterológus

 

Diplomáját és szakvizsgáit megszerezve egyből a hazai gasztroenteorológiai fősodorba került. Dr. Pap Ákos professzor, a hasnyálmirigy betegségek, különösen az akut hasnyálmirigy-gyógyítás újítója mellett szerzett klinikai tapasztalatokat. Dr. Kéri György kutatóprofesszor, a jelátviteli technika és gyógyszerkutatás nagy alakja pedig a kutatói tevékenységére volt nagy hatással. Több évet eltöltött külföldi egyetemeken, Baselben, Bécsben, Londonban, majd 2000-ben hazatért és Peták István egykori évfolyamtársával és legjobb barátjával alapított kutatócsoportot.
 
“Reménytelenül magyar vagyok. Sokat éltem külföldön, de nem sikerült sehol máshol gyökeret vernem. Márai ír az egyik naplójában arról, hogy azt hiszem Egyiptomban sétálva globális világpolgárnak érezte magát, és egyszer csak egy helyi arab ember hátulról ráköszönt, hogy jó napot kívánok! Akkor ébredt rá, hogy hiába próbál világpolgár lenni Kairóban, még a járásáról is megismerik, hogy magyar. Merő önzésből jöttem haza. Ebben benne van a Margitsziget, a gyógyfürdők, a színházak, a koncerttermek is. Éltem sok helyen, de azt a kulturális pezsgést, ami az itteni életminőséget jellemzi, még Bécsben sem láttam”- mondta interjúnkban.
 
MBA-diplomát szerzett, évekigelnökségi tagja volt a Magyar Biotechnológia Szövetségnek, kutatóként és feltalálóként is jelentős eredményeket ért el. Létrehozta az újító szemléletű DiaVitas Központot, ahol a pácienseknek személyre szabott bélflóra alapján tervezett gyógyulási megoldásokat nyújtanak. 
 
Úttörő tevékenysége az Oncopass Medicine-hez is kötődik, ahol Peták István rákkutatóval dolgozik közösen a célzott daganatellenes gyógyszerek hatásmechanizmusának vizsgálatában, molekuláris diagnosztikai módszerek és bioinformatikai fejlesztésében, és azok személyre szabott alkalmazásában. 

A bejegyzés trackback címe:

https://edespofa.blog.hu/api/trackback/id/tr8015245810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.