Még sosem tudtuk ilyen szépen kihasználni egy szezonális zöldség regnálását. Idén májusban valamiért úgy fogynak nálunk a csomag spárgák, mintha nógrádi ropi volna. Pároltuk simán, olívaolajba forgatva, aztán balzsamecettel, fűszeres mogyorós mártogatóssal, készült belőle spárgás pite, és további gyerekbarát fogások, mint zöldségtársaival rakott spárga, spárgakrémes sárgalencsefőzelék, citromfüves csicseriborsós spárgakrémleves. Mindenhogyan etette magát, de mind közül most egy új kedvencet emelek ki, mert annyira egyszerű.
Azért az hozzátartozik az igazsághoz, hogy az egyéves kisfiam most ismerkedik a spárgával, és közel sincs olyan heves szimpátia, mint amennyiszer találkozik vele valamilyen formában. A kislányom viszont minden formában szereti épp, és ezen felbátorodva bontogatom kreativitásom. Örülök, hogy termelői oldalról is van rá lehetőség, idén először ugyanis olcsóbb a spárga, mint szokott lenni.
Nemrég a Magyar Agrárgazdasági Kamara büszkén jelentette, hogy egyre nő a spárga hazai termőterülete, és tavaly már 6.3 tonnát termeltek. Az még nem jelentené, hogy ebből mind mi profitálunk, sok terményt külföldi piacokon adnak el, a magyar spárgát például főleg skandináv országokban, de az utóbbi időben idehaza is fokozódott az érdeklődés.
Ha választanom kell, sokkal inkább a zöldet választom, mert jóval könnyebben kezelhető, és sokkal több hasznos anyag marad belőle. A szárának legalsó, fás részét sajnos le kell törni, ahol könnyen törhető, és egy-két zacskónyi csonk most is a hűtőben várakozik, hogy zöldségalapléként fel tudjuk használni, de ez még mindig jelentéktelenebb veszteség, mint ami a fehér spárga meghámozása, majd további szármentesítése, például párolás és pürésítés utáni átpasszírozása után marad.
A zöld spárga nemcsak párolva, hanem grillen sütve, vagy faszenes grillsütő hiányában a sütőben magas hőfokon sütve nagyon jó. Most ezt a remek eljárást népszerűsítem. A spárga elméletileg a 7-8. hónaptól adható, darabos formában, a szárakat megragadva kicsit később van értelme, de a sípokat jó rágcsálni.
Ami pedig a turbolyát illeti, a szomszédtól kaptunk egy kazal zamatos turbolyát, és kiderült számomra, hogy illik a spárgához. A zellerfélékhez tartozó, tavasz végén vadon gyűjthető fűszernövény zöld hajtásai enyhén ánizsos ízűek, és minden klasszikus ételbe jól passzolnak, amibe petrezselymet tennénk a tojáskrémtől a krumplisalátáig, mégsem gyakori, hogy piacon előfordulna. A budai erdőkben viszont könnyen beszerezhető, az akácosok aljnövényeként gyakori. Így néz ki, hogy könnyebb legyen felismerni.
Hozzávalók 2-3 bő adag:
1 bögre hántolt köles
1 csomag zöldspárga
Olívaolaj
Limelé
Egy marék friss turbolya, ha kéznél van
Elkészítés:
A kölest néhányszor jól megmosom, hogy a kesernyés mellékíze eltűnjön, majd pici sóval puhára főzöm.
A sütőt grill fokozatra kapcsolom, előkészítek egy sütőtálcát, felteszek vizet forrni a spárgának, és előkészítek egy hideg, lehetőleg jeges vizes tálat a spárga sokkolására.
A szárak végét letöröm, ahol engedi, a fás szárakat későbbre zöldségalapléhez félreteszem, a hasznos szár végét pár centire zöldséghámozóval meghámozom.
Megmosom, kötegbe rendezve összekötöm, és forró vízben fél percig (ne tovább!) blansírozom úgy, hogy a sípjai ne kerüljenek víz alá, majd leszűröm és a jeges vízve teszem, hogy a puhulás megálljon.
Ha nem szeretnék még egy edényt bepacsmagolni azzal, hogy olívaolajjal összeforgatom a spárgát, akkor a sütőtálcára rendezgetve kenegetem be, és a vastagságuktól függően 5-8 perc alatt meggrillezem.
Kisebb darabokra vágom, egy kis limelével meglocsolva a főtt köleshez keverem, végül megszórom turbolyával.
Ha a kosztos elmúlt egyéves, balzsamecetettel, fenyőmaggal is feldobhatjuk.