Gyerekekeknek főzni azért is klassz, mert többnyire nem kérnek számon olyan apróságokat, hogy például a lencse hagyományosan sós ételekben szokott előfordulni, mondjuk füstölt hússal, babérlevéllel. Nagyobb kosztosom kért már sonkát a zabpelyhébe, fahéjszórást a paradicsomjára, málnát a céklalevesébe (ez utóbbi nem is rossz, bárcsak én találtam volna ki), így aztán bátorkodtam lencse-téren elrugaszkodni az akadémista irányzattól. Éljenek a szabad társítások, tartalmas reggelik.
A lencsék egy része remekül kiigazodik többféle ízvilágban is. A sárga lencse, a toor dal édeskés, árnyalatnyit mogyorós ízű. Néhány óra áztatás után rövid idő alatt megfő. Ahogyan a vöröslencse, a sárga is szét tud főni, így levesekbe, pástétomokba jobb választás, mint például salátákba. Egy édes és fűszeres indiai fogáshoz, a mazsolás lencséhez is ki lehet próbálni. Ebben hagymával, gyömbérrel, római köménnyel, korianderrel, kardamommal és tejszínnel remekel.
Az apró szemű, fehér színű urid dal lágy íze és puhasága miatt csaknem olyan, mintha gabona lenne, és nagyon sokféle ízvilágot tűr. Az indai lencsék közt van egy fekete változata, kicsit karakteresebb ízzel, illetve szintén fekete az apró szemű beluga lencse a fényes, fekete színe miatt dekoratív szereplője a köreteknek, imádja a zöldfűszereket, például a mentát. A lencsék kaviárjaként is szokták emlegetni, ami az ára miatt sem túlzás.
Szintén sokoldalú az eredetvédett francia zöld lencse, amelyet hagyományosan Le Puy környékén termesztették, innen a neve. A puy lencse előzetes áztatás nélkül, rövid idő alatt megpuhul, nem szétfővő fajta, és roppanós állagú szemcséi salátákba, hidegtálakba is nagyon jók. Ehhez a sütötökkrémhez ezt a lencsét adtam, de az indiai urid lencsével is remekül passzol.
A lencsefélék a B-vitaminok, folsav, és ásványi anyagok mellett többféle esszenciális aminosavat tartalmaznak, vagyis olyan fehérjeépítő vegyületeket, amelyeket a szervezet nem tud előállítani. Erősen bátorítandóak tehát a lencsekísérletek, ráadásul már a 8.-9. hónaptól adhatóak babáknak. Ez a verzió édeskés, energiadús reggelinek készült, hasonlóan a nyári gyümölcsös smoothie bowl variációkhoz.
Időnként az a kritika ér, hogy a hétköznapokban ennyi időt képtelenség reggelikészítésre szánni, mint amennyit ezek a több komponensű ételek igényelnek. Valójában nem egyszerre készítem az ehhez hasonló gyerekfogásokat, hanem az előző ebédről, vacsorál maradt sült sütőtököt használom fel, a lencsét is előző este megfőzöm, így reggel csak a pehelybe kell belemarkolni, morzsolgatni, ízesíteni, megsütni hozzá.
Hozzávalók 2 gyerekadaghoz:
Kb. 20-25 dkg sült sütőtök
Kb 60 gramm zöld lencse
1-2 ek kókusztejszín
1 nagy marék finom szemű zabpehely (gluténmentessel készítem)
1 ek kókuszzsír
Egy kis vaníliaesszencia, egy kis fahéj
2 szem datolya
Néhány szem mazsola
Elkészítés:
A lencsét megmosom, áztatást nem igényel, és felteszem főni.
A sütőt 160 fokra kapcsolom. A datolyát apróra, minél pépesebbre vágom, a kókuszzsírral, és a fűszerekkel együtt a zabpehelyhez morzsolgatom. Lapos sütőedényben szétterítem és sütöm, amíg ropogós nem lesz. Utána hozzákeverek egy kevés mazsolát.
A sütőtök húsát villával pépesre nyomkodom, egy csipet fahéjat és kókusztejszínt keverek hozzá, és hozzáforgatom a főtt, leszűrt és langyosra hűlt lencsét. Egy kis kardamomot is lehet hozzátenni a téli ízvilág kedvéért.
Müzlistálba rendezgetem a ropogós vaníliás zabpehellyel. Kaphat egy kis kókuszchipszet is végül.
Tipp: Ha a gyerkőc még nem rág, a pelyhet nem érdemes pirítani, jobb
kásaként elkészíteni és összekeverni az összenyomkodott lencsés tökpürével.