“Ilyet még egy ötéves kislány is tud csinálni”. Ez a kijelentés kortárs kiállításokon szokott elhangozni. Hadd vegyem most kölcsön a mondatot ennek az egyszerű, gyerekbarát nassnak a bemutatására, mert ellentétben azokkal a remek festményekkel, ezt tényleg egy ötéves kislány készítette (pici segítséggel). Lelkesülve, hogy karácsonykor milyen jól sikerült, a farsang ürügyén újra lehet gyurmázni vele.
Tavaly év végén a CNN Travel gasztroturista szerzője Jen Rose Smith összegyűjtötte a világ 50 legfinonabb süteményét . Három hazai lélekbonbon is szerepel az olyan csodák között, mint a francia lávasüti, az osztrák rácsos linzer, a perzsa sáfrányfagylalt, vagy a New York-i sajttorta. Az Esterházy tortánk, a Rigó Jancsink és a csak nemesen egyszerűen kiflinek nevezett hókiflink tartoznak ezen emblematikus dopamin-termelők közé.
A hókifli több száz éve stimulálja már az agy jutalmazóközpontját, Mária Terézia idején is ismert édesség volt. Azóta számos fajtája elterjedt, szilva vagy baracklekvárral, dióval, mákkal töltött, és töltetlen változatok is. Sütik vajjal, ami nagyon szépen összeállítja a tésztát, sütik zsírral, amitől porhanyósabb lesz, sütik darált magokkal, dióval, mandulával felturbózott tésztával, de legfőbb és kihagyhatatlan eleme a vaníliás porcukor.
Ezt a legnehezebb pótolni, ha valaki igazán mentesen, és vércukorkímélő módon szeretné elkészíteni. Megoldás a vaníliával ízesített, porrá őrölt eritrit, és megoldás lehet a glicin por is. Ez egy érdekes anyag, egy aminosav, amit a szervezet elő tud állítani és kollagén típusú fehérjék tartalmazzák, például a bőrben, szövetekben. A Napi táptudás blog korábban remekül összefoglalta, mit tud.
Por formában bioboltokban kapható. Hőálló, és enyhén édes íze van (a kristálycukornál azért érezhetően halványabb), így sütéshez, édesítésre használható. A vércukorszintet alig emeli és cukoralkoholokkal szemben nincs hashajtó hatása, gyerekeknek alkalmanként jó választás. Még egy spéci tulajdonsága van, hogy gátló neurotranszmitterként működve álmosít és este fogyasztva segíti az elalvást.
Hátrányai közé tartozik, hogy fölösleges fehérjebevitelt jelenthet, és hogy drága. Altatóként pláne, de édesítőként is luxus. Tébláboltam is a polc előtt, hogy kipróbáljam, ne próbáljam ki, de hajtott a kíváncsiság. Magát a cukorszórást szordínósra terveztem, 1-2 evőkanál lett belőle a hagyományosan gazdag cukoresővel szemben, hogy ne az legyen a központi elem, csak mint ízfokozó és rituálé szerepeljen.
Ez a nass szerintem részben kacsazsírral készítve a legfinomabb (a vaj/ghí simán kihagyható belőle érzékenység esetén), és az olajos magvak miatt egyéves kortól ajánlott.
Hozzávalók (kb 50 db hókiflihez)
2 közepes, érett banán
5 dkg darált dió
5 dkg darált mandula
15 dkg barnarizsliszt
10 dkg rizsliszt
5 dkg hideg vaj /ghí /laktózmentes vaj
5 dkg hideg kacsazsír / kókuszzsír
Kezeletlen citrom héja
Pici só, pici fahéj
1-2 evőkanál eritrit/glicin/más szimpatikus édesítő
1 kk vanília por/mag
Elkészítés:
A darált diót és mandulát serpenyőben, zsiradék nélkül megpirítom. Utána elkeverem a lisztekkel.
Egy keverőtálba a meghámozott, felkarikázott, vagy villával összenyomkodott banánt, a zsiradékot és a lisztes keveréket pici sóval, fahéjjal és némi reszelt citromhéjjal átnyújtom a jobb kezemnek, aki kedvére gyúrhatja. Utána a hűtőben pihentetjük egy jó fél órát.
Addig a sütőt 175 fokra állítom, az édesítőt ledarálom, konyhafőnököm hozzákeveri a vanília port.
Egy sütőtálcát sütőpapírral bélelek ki. A tésztából diónyi nagyságú gombócokat veszünk, és félholdakat formázunk - ha engedi, az öccse és én is. 13-15 perc alatt megsütjük, és decensen megszórjuk a vaníliás cukorral.
További cukormentes, édes babanassok: