Robin nyolc-kilenc hónapos volt, amikor édesanyja felvetette nekem, szívesen sütne valamit, ami már komplexebb, mint egy banános zabpelyhes babakeksz, de még teljesen ártatlan. Akkor jöttem rá, valóban kevés az, a fellelhető édesség recept, ami még nem egy cukros házi süti, és nem is hat elemes, villantós tányérdesszert. Bár szerintem legalább egyéves korig fölösleges az édesség, de jó érzés nekik örömet szerezni. Fárasztó napjaik vannak, egyedül pakolják le a teljes könyvespolcot, szanálják ki a szennyeskosarat, és az elérhető fiókokból a szüleik ruháit ők rendezik át.
Miután megtudtam, Robin épp aktuálisan milyen gyümölcsöket szeret, az ötletem egy francia típusú almatorta volt babásított verzióban. A tészta riszliszttel készült, az omlós, linzer jellegű tésztát tud, ami baba süteményekhez illően puha is. Zabkorpát adtam hozzá, mint állagjavító rostforrást. A tészta édesítésére és összetartására a reszelt alma szolgált (a héját nem fontos kidobni, a benne lévő pektin is segít összetartani a sütit), és az almatöltelék is teljesen cukormentes. A trükkje az, hogy barack velőt készítettem, amely az almaszeletek tetejére sülve karamellizálódik, így természetes módon édesít.
Almatortára vagy almáspitére szinte minden nemzetnek van egy hagyományos verziója, és ezen belül is millió változat. Azok közé a sütemények közé tartozik, amelyek már biztosan az evolúció során is a gondoskodás és otthonosság érzéseivel kapcsolódnak össze. A nagymamám fahéjas almáspitéjének az illata, állaga és íze az egyik legkedvesebb emlékem. Még akkor is imádtam a kamrába járni és szagolgatni, amikor már elfogyott, de az illatának nyomai még ott időztek.
Az almáspiték ősei, az 1500-as években cukormentesek voltak, mert az édesítés a legtöbbeknek megengedhetetlen luxus volt. Gyömbérrel, fahéjjal fűszerezték a süteményeket, ha arra sikerült szert tenni. A holland appeltaartent az 1540-es években említette először szakácskönyv. Nyitott tetejű, szeletelt almával díszített torta volt, ami idővel azoktól a jellemzőktől lett holland, hogy a töltelékbe mazsola került, a tésztába mandula. Az alma nemesítést az angol telepesek honosították meg Amerikában. Idővel ott is megjelentek az almás sütemények, például az 1700-as évek végén feljegyzett Marlborough pudding, ami egyrétegű tészta almapépes sült tejsodóval a tetején.
A francia almatorták egyik legnagyobb slágere Stephanie Tatin szállodatulajdonos és szakács találmánya az 1880-as években. Egy sűrű napján állítólag a serpenyőjében vajban karamellizálódott cukorban feltette sülni azt almaszeleteket, majd a többi dolga után sietve elfeledkezett róla. Amikor érezte, hogy az alma kezd megégni, gyorsan bevonta egy réteg nyers tésztával, amit így együtt megsütött. Langyosra hűlve kiborította a serpenyőből, és a vendégek odavoltak a rögtönzéséért, ami a róla elnevezett Tarte Tatin nevet kapta.
Messzebbről, de ugyenebből az időből egy másik legendás változat a vaníliafagyival tálalt Pie ala Mode. Minnesotából származik, majd néhány évtizeddel később a Washington állambeli Cambridge hotelben kóstolta egy professzor, Charles Watson Townsend. Később a remek konyhájáról is híres New York-i Delmonico’s-ban próbált ilyet rendelni, de ott még nem ismerték. Felháborodva tette őket helyre, így ott is felvették az étlapra és tovább terjedt a híre.
Akkor az étvágykeltő legendák után jöhet egy recept. Ez a babásított verzió 9 hónapos kortól kínálható.
Hozzávalók 2 kis tart formához:
2 nagy édes alma
2 nagyobb kajszi
1 érett, édes őszibarack
50 gramm rizsliszt
30 gramm zabkorpa
1-2 evőkanál kókuszzsír, vagy más zsiradék
1 ek hideg víz vagy növényi tej
Fahéj
Bio citrom valamennyi héja és leve
1 kardamom (elhagyható)
Elkészítés:
A barackokból gyümölcsvelőt készítek. Mindhármat meghámozom (a kajszikat forró vízbe mártva könnyebb), apróra darabolom és a kardamommal, vagy fűszer nélkül lassú tűzön párolom. Gyakran kevergetve nagyjából 20 perc alatt koncentrálódik. Utána kiveszem a kardamomot és pépesre turmixolom.
Eközben meghámozom az almákat, az egyiket kis lyukú reszelőn lereszelem, és a reszelék felére egy kis citromot csepegtetve, őrölt fahéjat szórva félreteszem.
A másik felére a keverőtálban rászitálom a rizslisztet, rámérem a zabkorpát, hozzáadom a zsiradékot és a hideg vizet, valamennyi citromhéjat reszelek rá és kézzel összegyúrom. Néhány percig a hűtőben pihenhet.
A sütőt 180 fokra kapcsolom A tart formákat vékonyan olajozom. A hideg tésztát kétfelé vágom, és két fólia közt kis koronggá nyújtom, és a formába rendezgetem. A nyújtás megspróbolható, a labdát kézzel is könnyű a formába egyengetni. 10 percig vakon sütöm, nem fontos hozzá nehezék.
Ezalatt a másik almát félbe, aztán négyfelé vágom, és vékony, hosszúkás szeletekre vágom. Vékonyan kockázni is lehet, nem életbevágó a szeletekkel pepecselni. Tálba teszem, kicsit meglocsolom citromlével, hogy kevésbé akarjon barnulni.
Ha elősült a tészta, kicsit hagyom hűlni. Utána megkenem a barackvelő egy részével, ráhalmozom a reszelt almát, a tetejére pedig a szeletelt almát rendezgetem. Ha túl sűrű a gyümölcsvelő, meleg vízzel higítom kicsit és megkenem vele az almákat, ez szépen rásül majd, karamellizálódik és édesíti a süteményt. Körülbelül 20 perc alatt készre sül.
Még több baba desszert:
Mindenmentes császáros kölesmorzsa