Tavaly ősszel a barátnőm egyéves kisfia elkezdte a bölcsődét. Mivel laktóz és tojásérzékeny, speciális étrendet kell, hogy kapjon, amit külön neki rendelnek. Az első alkalommal, amikor a beszoktatása alatt megkóstolta az ebédjét, rögtön undorral tolta el magától a tányért, mert a csittifitti, mindenmentes sóskafőzeléket csatakosra cukrozták. Pedig nem nehéz elkerülni a cukrot, és mégis édessé tenni a sóskát.
Az, hogy miért tesznek cukrot egyéves gyerekeknek készült ételbe, már önmagában is rejtély, pláne a diétás menübe. Már én is elszoktam a reflexből cukrozástól. Volt már, hogy teljesen váratlanul ért, amikor egy budapesti étteremben a csodás, fűszeres chorizót szirupusan édes paradicsomos káposzta húzott le, de még ezek után sem fogtam gyanút, amikor legutóbb a Káli medence egyik, menő éttermében paradicsomlevest rendeltem. A sűrű, cukros levest reszelt trappista sajttal tálalták, ami különösen hátborzongatóvá tette.
Visszatérve a sóskára, a keserűfűfélék családjának oxálsavban és C-vitaminban dús sarja nagyon készségesen édesedik, ha megfelelően kombináljuk édeskés zöldségekkel, illetve almával. Ebben a főzelékben az 1:1:1 arányon van a hangsúly, és a sóska áldásos hatásain kívül bónuszban a batáta élettani előnyeihez is hozzájutunk.
Hozzávalók 2 adaghoz:
10 dkg sóska
10 dkg sárgarépa (nagyjából egy szál)
10 dkg édesburgonya
Negyed vagy fél cikk alma, ha még édesebbet szeretnénk
Zöldség- vagy húsalaplé
Rizstej, ha igény van rá
Elkészítés:
A sóskát levelenként megmosom, a szárát letépkedem. A tisztított és felkarikázott sárgarépával kezdem a zöldségek párolását. A zöldséget alaplével öntöm fel, majd 5-7 perc múlva a felkockázott batátát teszem hozzá, mert az gyorsabban megpuhul. Néhány perc múlva mehet hozzá az alma és a sóska. Amikor minden zöldség együtt megpuhul, turmixoláskor tehetünk hozzá egy kis rizstejet, hogy krémesebb legyen, de sűrítés nem szükséges, a batáta ellátja ezt a feladatot.
A fotón látható élénk zöld szín egy kis optikai tuning. Egy kevés spenótport használtam ételszínezékként, mert a kislányom sokkal inkább vevő a vitális zöldre, mint a sóska fáradt keki színére.