Köszi a saját készítésű ebédet! - dobta be lánykám a mosogatóba a tányérját. Régebbi posztjaimban írtam már, hogy ha jó evő gyereket szeretnénk, a kezdetektől próbáljuk bevonni minél gyakrabban a vásárlásba, főzésbe, amúgy is irgalmatlan idő elmegy az etetés logisztikájával. És ennek később…
A minap angusz marhát grilleztünk. Azon ritka alkalmakkor, amikor egy ilyen klasszis turnézik a faszénen, egy illedelmes köretnek más dolga se lenne, csak meghúzni magát a tányér szélén és vigyázni, nehogy elrontsa a produkciót. De ez valójában nem kevés: kiemelni egy ilyen szép szál alapanyag…
A kisfiam imádja az organikus focilabdákat. A sárgadinnye a kedvence, barázdált felszíne többféle labdajátékhoz is jó fogást biztosít. De ha káposztát fedez fel a bevásárlószatyorban, az is lelkesíti, hogy mielőbb megszerezze, és már támadjon is vele az ajtó felé. A káposzta valóban sokoldalú…
Fantasztikus szokás a szezonális étkezés, a hűsítő saláták, a hideg uborkaleves, meg a limonádék, strandkendők, lektűrök, de van az úgy, hogy inkább egy kiadós, húsos, kolbászos egytálra vágysz, hogy mégse hencseredj üres hassal a cseresznyefa alá. A legutóbbi, ilyen kívánás alkalmával a lengyelek…
“Azon túl, hogy nem zsákmányoljuk ki a földet, számomra a bio például azt is jelenti, hogy kíméletesek vagyunk a növényekkel, terményekkel, emberségesek a lóval, törődünk a kollégáinkkal, tiszteletben tartjuk a munkaidejüket is”- mondja Bolvári Csaba a javarészt zöldségekre specializálódott Zsámboki…
Ez valami egészséges kaja? - kérdezte a szomszédunk, amikor az ablakba tettem fotózni legújabb találmányomat. Az egészséges szó olyan hangsúlyt kapott, mintha azt mondta volna, hogy félcédulás, vagy ketyós, vagy ahogyan jól nevelten az érdekes szót használná a tanyát vezető nagybácsi, ha halványkék…