Vannak pillanatok, amikor nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre, amikor még ettem bolti májkrémet. Az iskolai osztálykirándulások íze jut az eszembe, és az addikciót adó, ízfokokozó illúzió. Jó ideje tartom magam a házi előállításhoz, és hogy ne mindig a csirke meg a nyúlmáj legyen a sláger, néha báránymájat is veszek, hátha kislányom emlékeiben épp ez lesz a családi kirándulások íze.
Tény, hogy a bárányhús megosztó alapanyag. Rábeszélni senkit sem érdemes, ha nem bírja jellegzetes, erős ízét. A báránymáj is híven őrzi ezt az ízvilágot, azért más, domináns ízekkel inkább ne dobjuk egy ringbe. Klasszikus fűszere a rozmaring, és gyerekbarát módon édeskéssé tehetjük, ha lilahagymalekvárral keverjük. Ha már nekiállunk a májkrém készítésének, szerintem nagyobb mennyiségben érdemes dolgozni vele, jól tűri a fagyasztást. Kis adagokban fagyasszuk le, mert a kicsiknek csak alkalmanként ajánlják, hogy belsőséget adjunk.
Hozzávalók:
50 dkg báránymáj
20 dkg semlegesebb ízű zsír (például libazsír)
4-5 lilahagyma
Opcionálisan só, rozmaring
Elkészítés:
A lilahagymával kezdem, mert annak kell a legtöbb idő. Megtisztítom, feldarabolom, és lassú tűzön, zsíradékon addig dinsztelem, amíg összefüggő masszává nem alakul. Tévhit, hogy cukor is kell bele. Önmagában is elég édes lesz.
Egy francia szakács tippje szerint, mielőtt feldarabolnánk a májat, néhány percig grillezzük meg egyben, úgy még jobban megőrzi szaftosságát és ízeit. Ezután kockákra vágom, zsíradékon megpirítom, majd lassú tűzre állítva készre sütöm. Közben mehet hozzá a rozmaring, és a végén egy kis só.
Ha a lilahagymalekvár és a máj is kihűlt, robotgépben a zsírral együtt pépesre darálom.