Vannak időszakok az életben, amikor nem a pálinka a legjobb eszköz az influenzaszezon átvészeléséhez. Az első tizen-x év, a terhesség és szoptatás időszaka például ezek közé tartozik, meg persze a száraz november. Az egyéb népi gyógymódok alkoholmentes roborálói is, a mézes feketeretek, a gyömbér, a hagymahéj tea mellett a csontokkal főtt húslevesek csodás eredményekre képesek, még ha a kedélyjavító hatásuk inkább placebo. Az itt lejegyzett, borscs jellegű leves édesebb, mint a hagyományos, orosz változat, könnyen elfogadható hozzátáplálási korban is, a sütőben sült zöldségek miatt az íze koncentrált, és az olyan trükkök, mint a bele főtt hagymahéj, még inkább az immunrendszer erősítésén dolgoznak. Emellett ad némi boldogságérzetet reménytelen januári napokon.
Ahogyan már említettem korábban, ortodox leveshívő családból származom, és a hagyományt lelkesen viszem tovább. De például a borscs és más céklás levesvariációk nem volt jellemzőek gyerekkoromban, sőt, viszonylag későn ért a felismerés, hogy a cékla valójában nem csupán egy ecetben eltett savanyúság. Aztán egy még későbbi aha-élményemnek köszönhetően egy időre céklaleves-függő lettem. A kislányom születése után valamiért a legjobb tejszaporítóm volt a szintén remekül helytálló zabgolyó mellett, és mivel a hasfájás is komoly probléma volt nálunk, ez volt az egyike azon kevés ételeknek, amelyeket tolerált. Jó sok céklával és jó sok hússal megdobta a vastartalékokat, káposztával nem működött, kelkáposztával viszont a kezdetekben is, rejtélyes módon.
Mindez a tapasztalás szubjektív, az azonban jó ideje tény, hogy megfázás ellen működik a húsleves. Az igaz, hogy a hő a vitaminok egy részét, főleg a C- és B-vitaminok legtöbbjét likvidálja, de a Nebraskai egyetem kutatói szerint a vírusos nátha esetén fokozottan termelődő neutrofil fehérvérsejteket a házi csirkehúsleves blokkolni képes. A marhahúsleves is hasonló csodafegyver lehet ezen az alapon.
Hozzávalók:
2-3 darab marha leveshús (több mint 1 kiló)
4-5 db cékla
2 db sárgarépa
1 db fehérrépa
½ zeller
1 fej vöröshagyma
1-2 ujjnyi füstölt szalonna
1 kis fej kelkáposzta
Semleges ízű olaj
Fűszerek az alapléhez: borókabogyó, szerecsendióvirág, a vöröshagyma héja, és a 8. hónapon túl mehet bele csillagánizs is
Fűszerek a leveshez: 1 csokor kapor, babérlevél, kakukkfű, citrom, vörösborecet
A felnőtt verzióhoz még: 1-2 ek liszt, rizsliszt, vagy hajdinaliszt sűrítéshez, és esetleg tejföl
Elkészítés:
A húst megmosom, és a fűszerekkel és egy megtiszított fehérrépával együtt hideg vízben, alacsony lángon felteszem főni. 4-5 órára szüksége lesz.
A céklát és sárgarépát hámozom, mosom, egy kis olajjal bekenem, és 190-200 fokon a sütőben félpuhára sütöm. Ha elkészült, hagyom kihűlni, és felkockázom.
Ha a hús megpuhult, kiveszem az alapléből, a húst lefejtem és felkockázom, az alaplevet leszűröm.
A babának egy kisebb edénybe átöntök egy kis alaplevet, abban megpuhítok néhány kocka sült céklát, és sárgarépát, egy kis kaprot is hozzá lehet adni, és a végén a főtt húsból teszek hozzá. Ha szükséges, az egészet lepürésítem. Az ő levese készen van.
A füstölt szalonnát apróra vágom, a zellert megtisztítom, felkockázom, az előzőleg meghámozott hagymát apróra vágom. A fazékban szalonnán indítva dinsztelem a hagymát és zellert. A kaprot felaprítom, és a szárát és a babérlevelet hozzádobom, majd felöntöm az alaplével.
Hagyom forrni. Ez alatt a sült céklát kockázom, vagy zsülienre vágom, a sárgarépát karikázom, a kelkáposztát leveleire bontom, a keményebb részét aprítom, a zsengébb leveleket csíkokra vágom.
Hozzáadom a leveshez a kelkáposzta keményebbik darabjait, kicsit később a céklát, répát, zsenge kelkáposzta leveleket, a korábban felkockázott főtt húst, majd a citrom levét, a borecetet a többi fűszert ízlés szerint.
Ezen a ponton szerintem készen van. Ha igény van rá, sűrítem egy kis rizsliszttel és/vagy tejföllel.
Még több céklát az ifjúságnak: