Gasztronómiai balesetek bármikor adódhatnak. A fejben létező tökéletes recepteket a fizikai világ törvényszerűségei könnyen kivégezhetik. Babaételt készíteni elméletileg hót egyszerű, mégis lehet néhány buktató. Például ha a főtt krumplinak nekiesünk botmixerrel, ha büszke zöldséget sütőben sütünk, vagy ha jó tanácsra hallgatva átpasszírozzuk a zöldborsót, hogy ne legyen puffasztó. Íme a kezdeti, hozzátáplálási bakijaim.
Konyhai szempontból nyitott, kísérletező alkat vagyok. Ez ugyanúgy megmutatkozott óvodás koromban, amikor egy pajtásommal az ételmaradékok kert végi gyűjtőhordójához lopózva kóstolgattuk az összeöntött heti menüt, és a vietnámi kisvárosok kifőzdéiben is, ahol már a küszöbön elájult volna egy nyaraló tisztiorvos. Szívesen próbálok ki új dolgokat, és rettentően tudok izgulni, ha másoknak főzök. Hiába van egy kis rutinom, a hozzátáplálás idején is elkövettem tipikus hibákat. Például:
Sütőben sütöttem céklát, édesköményt
Imádom a sütőben sült zöldségek állagát, és koncentrált ízét. Úgy terveztem, hogy a hozzátáplálás kezdetétől kínálható zöldségeket sem párolom majd, hanem sütőben sütöm, utána leturmixolom. Bolond elképzelés volt olyan alapanyagokkal, mint például a cékla, vagy az édeskömény, mert nem tudnak annyira megpuhulni, hogy azokból értékelhető babaétel legyen. A sült céklát a botmixer apró darabokra zúzta, amelytől a kislányom öklendezett, az édeskömény pedig szálas maradt. Ezeket jobb párolni.
Két évvel később is megjártam a céklával. A kisfiam nem fogadott el pürét, és erősen elhatárolódott attól is, hogy kanalat dugjak a szájába. Csak darabos ételt vett magához, következetesen önállóan. Ez odáig rendben is volt, amikor ínnyel is könnyen feldolgozható, puha falatot evett. A céklához viszont kell a rágási rutin, szóval ugyanoda jutottam: a kezdetben jobb párolni.
Nekiestem a krumplinak botmixerrel
Nagyon ritkán készítek krumplit, gyerekkorom óta megkaptam néhány évtizedre való krumpliadagot előre. Arra azonban anélkül is gondolhattam volna, amikor a kislányomnak először készítettem krumplipürét, hogy anno a szüleim nem a bicepszük erősítésre használták a krumplinyomót, hanem biztos valami profán oka lehetett annak, hogy nem a turmixgépbe dobták be a főtt krumplit. Én jól nekiestem a botmixerrel, amiből nyúlós, macsukás püré lett. Nem meglepő módon nem volt nagy sikere.
Átpasszíroztam a zöldborsót
Így szólt a jótanács egy baba-mama klubban, ahol még a hozzátáplálási időszak kezdetén jártunk: 6-7 hónaposnak nyugodtan kínálhatjuk a zöldborsót, de az első időkben passzírozzuk át, és héj nélkül adjuk, elkerülendő a puffadást és emésztési problémákat. Tartottam tőle, hogy így annyi hasznos anyag marad, amit legfeljebb egy mikrofogásokat kínáló fine dining étterem gondolna elégnek, de kipróbáltam. Tényleg így lett. Ha betartjuk az ajánlást, akkor a borsó javarésze konyhai hulladékként végzi. Másodjára viszont héjjal sem okozott semmi bajt, és a borsó felkerült az örök kedvencek listájára.
A spenót, és sóska szárával gazdagítottam a főzeléket
Ha csak lehet, a zöldségek minden részét felhasználom. A spárga szíjas vége alaplébe, a karfiol zöldje levesbe is jó, de sütve, grillezve még finomabb. A karalábé tisztított héja is mehet alaplébe, a vasban gazdag leveléből készülhet gyümölcsös turmix, lehet párolni, tölteni, mint a szőlőlevelet, vagy zöldfűszerként használni, mint a petrezselymet. A spenót és sóska szárát apróra vágva és megpárolva fel szoktam használni például főzelékekben. Babaételbe tenni viszont elvetemült ötlet volt, mert a rostos állaga és a koncentrált íze nem teszi szerethetővé az amúgy is nehezebben befogadható zöldséget. Ráadásul emészeni is nehezebb. Gondolom ezt a hibát nagyon kevesen követik el, szóval nem nagy újdonság az a tanács, hogy spenótból, sóskából válasszunk minél zsengébbet.
Önmagában kínáltam a zellert, pasztinákot
Ebbe a csapdába is kevesen sétálnak be, úgy sejtem. Kinek is jutna eszébe, hogy olyan, kesernyés, és erősen illatos gyökérzöldségeket kínáljon egy 7-8 hónapos babának önmagában, mint a zeller, vagy pasztinák, és meglepődjön, ha ezt láthatóan árulásként éli meg? Nekem bizony eszembe jutott. A tanulság, hogy amíg még nem használok kókusztejet, rizstejet, vagy bármit, ami lágyítja az ízeket, addig valami semleges ízű zöldséget, vagy gyümölcsöt társításként muszáj bevetni.
Nem használtam párolót
Jó elképzelés, hogy az edény alján egy kis vízben, fedő alatt megpárolom a zöldségeket. De babaételt készíteni ritkán egy elmét lecsendesítő, magányos meditáció, inkább egy olyan művelet, amibe bele kell, hogy férjen, hogy visszalopom a telefonom, amit a gyerek az imént megszerzett, visszapakolok a polcra, amit lerámolt, kiszabadítom a fiókból az ujját, amit odacsípett, végül felmosom a vizet, amit a pohárral együtt lerántott az asztalról. Eközben hatvanhétszer le tud égni az étel, és ahogy Murphy is rámutatott, le is ég. Miután ez néhányszor megismétlődött, elindítottam azt az asszociációs láncot, aminek a vége az lett, hogy praktikus, családbarát találmány a párolóbetét.
Hálátlan gabonákkal kísérleteztem
Ahogyan a spenótszáras, pasztinákos bukást is elkerüli számos szülő, úgy valószínűleg a gabonakísérleteket is. Miért is próbálná ki valaki, hogy vajon milyen lehet hajdinából rizottót készíteni? Hát egy szürkésbézs, nyálkás pempő lesz, ami hasonlít a rizsnyákra, de a színe taszítóbb. Hajdinalisztből babakekszet készíteni szintén nem egy korszakalkotó ötlet. Ha nem keverjük mással, olyan kemény lesz, hogy azt csak egy papagáj tudná értékelné rágókaként. A harmadik, csodálatos ötletem tojásérzékeny kislánynak kölesfasírtot készíteni. Zöldségpürével elméletileg tojás nélkül is jól össze lehet fogni a gabonákat, de a köles ezt nem tudja. Morzsálódik, és egy közepesen óvatos kézben is azonnal szétesik. A gabona ki tud futni, le tud égni, szét tud főni, szét tud esni, a molyok is imádják, én is szeretem és kitartok mellette.
A hibák után 25 jó tanács hozzátápláláshoz
Zöldségek, gyümölcsök, amelyekből inkább biót adja a babának