Fantasztikus szokás a szezonális étkezés, a hűsítő saláták, a hideg uborkaleves, meg a limonádék, strandkendők, lektűrök, de van az úgy, hogy inkább egy kiadós, húsos, kolbászos egytálra vágysz, hogy mégse hencseredj üres hassal a cseresznyefa alá. A legutóbbi, ilyen kívánás alkalmával a lengyelek hagyományos káposztás ételére, a bigosra gondoltam, ami hasonló a mi székelykáposztánkhoz, csak még gazdagabb, és bíztam benne, ha nekiállok egy nagy kondérral, akkor az ezzel párhuzamosan készülő könnyített, babásított verzió is sikeres lesz. Szerencsére nagyon is működött, sőt, az eredetileg hozzá passzoló répa és aszalt szilva ízesítésének hála az Isten is kézzel ehető, savanykás, édeskés gyerekfogásnak teremtette.
A káposztát a családom minden tagja csodásan készíti a dínsztelt lilakáposztától a lucskos káposztán át a cupákos, húsgombócos, isteni hedonista töltött káposztáig, és mindezek szerencsére nemcsak karácsony környékén jellemzőek. De már egy ideje nem főztünk, és amikor a Gourmet Fesztivál idején olvastam, hogy a lengyel konyha megújítójaként ismert Michelin-csillagos séf Wojciech Modest Amaro kölcsönvette a Babel Budapest konyháját, hogy a csepeli családsegítő központ gondozottjainak jótékonysági céllal bigost főzzön, napokra bekattant ez az étel.
A lengyel káposzta a legenda szerint valaha frissen elejtett vadhúsos egytálétel volt, II. Ulászló király tette a vadászatok utáni lakoma részévé, azóta karácsonyi fogásként vonult be a hagyományok közé. Hasonlóan a mi imádott töltött káposztánkhoz, a családok ipari mennyiséget főznek belőle, az erkélyen tárolják, és napokig rájárnak. A neve állítólag kuszaságot jelent, és a töltött káposzta-szabály értelmében a bigost is minél többször melegítjük, annál finomabb. Egyszer de jó lenne megkérdezni a mestert, hogyan készíti, de most enélkül ezt a hagyományos receptet vettem alapul.
A bigos izgalmas műfaj, részben édes, részben savanyúkáposztával készül, kolbásszal, füstölt hússal, a belefőtt hús pedig lehet vad, de lehet marha is, és sárgarépával, gombával, és aszalt szilvával gazdagítva édeskésebb ízvilágot képvisel, mint a mi klasszikusunk.
Marhapofát és lábszárat vettem hozzá vegyesen, füstölt tarját, kolbászt, barna csiperkét, de mindezekből a babásított verzióba csak maga a hús került, se füstölmények, se gomba, az utóbbit például csak kétéves kortól ajánlják. Viszont a baba bigos ezek nélkül is meglepően gazdag ízvilágot alkotott. Az összes hozzávaló előkészítése után a egy nagyobb lábas mellett egy kis fazékban tettem fel a junior változatot, de hogy az arányok ne torzuljanak, ebből is jókora adag lett. Egy bögrével mértem a hozzávalókat, de érzésre is tökéletes.
Hozzávalók 3-4 adaghoz:
Kb. 1/4 fej vöröshagyma
1 bögre vékonyra szeletelt káposzta
Kevesebb, mint ½ bögre savanyúkáposzta
½ bögre apróra vágott hús vegyesen ( a felnőtt változathoz felkockázott húst tovább aprítottam)
1 kis sárgarépa megtisztítva, lereszelve
Zöldség alaplé vagy víz
3 aszalt szilva
Olívaolaj
Opcionális fűszerek: borókabogyó, kakukkfű, majoranna, egy darabka (nem egész) babérlevél
Elkészítés:
Egy mondat az egész: az apróra vágott húst olívaolajon megpirítom, majd kivéve a fazékból, a hagymát megdínsztelem, rádobom a sárgarépát, átforgatom, hozzáforgatom a kétféle káposztát, visszalapátolom a húst, felöntöm vízzel, vagy alaplével, fűszerezem, lassú tűzön puhára párolom, a végén pedig hozzákeverem a kisebb darabokra vágott aszalt szilvát.