Adventi naptár helyett nálunk minden évben adventi mókák vannak. Karácsonyig minden napra egy közös játék, főzés, vagy a téli depressziót megelőző program ez óvoda után, amit a majomkák felváltva húznak ki egy erre gyártott szütyőből. Diafilmezünk, bethelemeset játszunk, körbejárjuk a környék madáretetőit és feltöltjük magokkal, és van, hogy sütünk, vagy mandarint viszünk mindenkinek a játszótérre. Az egyik ilyen adventi móka a fűszeres almaleves főzés. Nagyon egyszerű, még a bölcsödés korosztály is be tud kapcsolódni, és amellett, hogy immunerősítő, ad egy kis pátoszt a konyhának a csillagánizs, fahéj és kardamom illatával.
A statisztikák szerint az egy főre eső almafogyasztás évente 15 kiló körül van, ami nem sok. A családunk elkötelezetten igyekszik felfelé húzni a számokat, nálunk ez az egyik legfontosabb élelmezési alapcikk. De több gerenációra visszamenőleg a legtöbben érzékenyek vagyunk arra, hol termett és milyen fajta. Édesapám, anyósom fajtahűek a maguk jonatán- illetve idared-rajongásával, a gyerekeim és én viszont szeretünk minden-minden almát, amit csak a véletlen az utunkba gurít.
Az adventi mókák egyik napi programja az almaleves-főzés
A hozzátáplálásuk kezdetétől, az első évben rendszerint vegyszermentesen termett almát szereztem be, mert bár a magyar növényvédelem szerencsére más, de például Amerikában az alma rendszerint az elsők között szerepel az úgynevezett piszkos 12 listákon (erről írtam bővebben is a bio kérdéseit körbejáró posztomban, amelyben a Greenpeace szakértője segített). Ekkor több, érdekes almafajtával sikerült megismerkednem a florinától a rajkán át a topázig, mert többnyire nem a legismertebb fajták alkalmasak a biotermesztésre (a Biokontroll itt összegyűjtötte, melyek a leginkább bio-kompatibilis almák). Azóta, hogy nagyobbak, már mindenféle alma jöhet, ami csak megtetszik a piacon, de mindig vannak jobb minőségű kedvencek.
Most például a Vadkelet vegyszermentes almái, amelyeket az IttaSzezonnak köszönhetően ismertem meg. Az aktuálisan elérhető mucsu és florina nagy líblingek. A termelő Pócsik Gergő csak éretten szüreteli az almát. Sok más gazda még éretlenebb állapotában szedi le a gyümölcsöket, hogy jobban bírják a hosszú, téli tárolást. Ezek az almák zamatosan, édesen hagyják el ágaikat, így rövidebb ideig eltarthatók, de überfinomak. A belőlük készült leves is áradóan almaízű.
Mikortól adhatók a fűszerek?
Kardamom, csillagánizs, szerecsendvirág, fahéj
Az almaleves a fűszereinek köszönhetően - főleg a gyömbérnek - immunerősítő és melengető hatásúak. Egyet-egyet közülük kis mennyiségben már a 8. Hónaptól bevethetünk, például külön a gyömbért, vagy az indiai eredetű, nálunk leginkább a zöld színű változatban kapható kardamomot, ami szintén a gyömbérfélék családjába tartozik.
A szerecsendióvirágot (a szerecsendió magját veszi körbe, mint egy narancsszínű, futurista látványú köpeny) is használhatjuk levesek, alaplevek ízesítésére egyéves kor alatt, ebből azonban a baba ne kapjon közvetlenül erős illóanyag-tartalma miatt. A csillagánizs még karakteresebb ízű és illatú, dél-ázsiai fűszer, amit emésztést segítő és vírusölő hatása miatt szeretnek a hagyományos orvoslásban, de a kicsiknek túl aromás.
A fahéjból a ritkább és drágább ceyloni fajta az egészségesebb (a képen nem az szerepel, hanem cassia, mert most csak ezt tudtam beszerezni). Az elterjedtebb cassiának magasabb a kumarin-tartalma, ami a nyálkahártyát irritálni tudja.
A leves fűszeresebb változatát másfél-két éves kortól ajánlanám, de készül egy baba verzió is, gesztenyemasszával sűrítve. A gesztenye remek szénhidrát-forrás, és az almához hasonlóan a hozzátáplálás kezdetétől, a 6. Hónaptól adható. Ha a recept alapján egy kis fahéj és egy könnycseppnyi növényi tejszín is kerül a levesbe, akkor a 7. Hónaptól kóstolható.
Hozzávalók 4 személyre:
4 nagyobb, édes alma
7 dl víz
2-3 ek növényi tejszín
Fűszerek: ½ cm gyömbér, 1 fahéjrúd + egy pici töret a babának, 2-3 egész, zöld kardamom, 1 csillagánizs, 1 szerencsendióvirág
¼ citrom facsart leve
Olaj vagy kókuszzsír a pirításhoz
15 dkg natúr gesztenyemassza + 1 ek massza a babának
20-25 db mazsola
7 dkg zabliszt (ha gluténmentes gombócokat szeretnénk, akkor gluténmentes zabliszt)
1 tojás
Fűszer: alkoholmentes vaníliaesszencia
Ha kell még édesítés: 1 tk méz
Csipet só a főzővízhez
Elkészítés:
A geszenyemasszát a mazsolával, zabliszttel, tojással és vaníliával (esetleg mézzel) elkeverem és sűrű, kicsit nyúlós tésztát kapok. Pihentetem, amíg a leves elkészül.
Az almákat tisztítom, felkockázom (nem fontos hámozni, a héjban található pektin jótékony rost). Egy felet a babának félreteszek, azt meghámozom, és 1 deci vízben, egy kis töret fahéjrúddal felteszem főni.
A gyömbért meghámozom, apróra vágom és az összes fűszert összegyűjtöm egy tálkába. A családi adagnak előkészített fazékban olajat hevítek és gyorsan megpirítom a fűszereket, kis idő múlva hozzádobom az almát és együtt pirítom tovább. Felöntöm vízzel, és hagyom puhulni.
A baba változat előbb elkészül, levéve a tűzről még kap 10 percet, hogy a fahéj átadja neki az aromáját. Utána kiveszem és a kompótot lepürésítem. Pici citromlével, 1 ek gesztenyemasszával és 1 kk növényi tejszínnel tartalmasítom.
A gombócoknak vizet forralok, picit sózom. A pihentetett gesztenyés masszából kisebb diónyi gombócokat formálva éppen gyöngyöző vízven kifőzöm. 3-4 perc alatt feljönnek a víz tetejére.
A családi változat puha almakompótja is kap 10 perc pihenőt a tűzről levéve. Kihalászom a fűszereket, a levet lepürésítem, tejszínnel krémesítem, és gombócokkal tálalom.