Ez a kés komoly? - 10 dolog, amitől egy étterem gyerekbarát

kid-family-brunch-eat-restaurant-hk-kowloon-child-768x597.jpeg

 

Van etetőszék? Köszönjük szépen. De jártunk már úgy, hogy sehogy sem passzolt az asztal méretéhez és majdnem a gyerek vállmagasságában volt az asztal lapja. Jártunk úgy is régebben, hogy minden szuper volt, isteni a krémleves, csak épp tűzforrón érkezett, és attól az amúgy finom társasági kétévesünk az éhhalál szélén érezve magát nyűglődni kezdett, és ezzel kiválóan erősítette a sztereotípiát, amiért sok vendéget zavarnak a gyerekek. És amikor legutóbb egy helyen a pincér épp a kifényesített steak kést terítette a 16 hónapos kisfiamnak, mert hát szüzet kértünk neki, akkor eldőlt, hogy ezt a posztot megírom. Annyira nem kellenek komoly dolgok, hogy egy étterem gyerekbarát legyen, csak néhány figyelmesség.

 

Voltam a másik oldalon, és engem is zavart már, ha az étteremben gyerekek randalíroznak. De azt is láttam, hogy nem minden gyerek randalírozik, és vannak helyek, ahol el tudják foglalni magukat például játékokkal, ha épp nem akkora bolondjai az evésnek, mint például a mieink. Még az anyai hormonális túltelítettség időszaka előtt is meg tudtam hatódni azon, ha azt láttam, hogy a pincérek a gyerekek kedvében akarnak járni, nyitottak és szórakoztatóak.

 

Nem vagyunk gyakori éttermezők, de a nyaralások alkalmával azért kipróbálunk vidéki helyeket is, szeretünk kóstolni, kísérletezni, kérdezgetni, mit hogyan, meddig, milyen részéből, milyen termelőtől, és főleg szeretjük, ha a lassan négyéves és a 16 hónapos kosztosunk is velünk tudja élvezni mindezt. Néhány régebbi és néhány friss élményt összegezve pár, nem túl nagy dolog elég is lenne ahhoz, hogy a családoknak  jó élmény legyen kimozdulni a saját konyhájukból. Például:

 

1. Legyen használható etetőszék!

 

Nem számítottam rá, hogy ezt ki kell hangsúlyozni, mert az alap felszereltség része egy bababarát helyen. És nem feltétlenül helyfüggő. Láthatunk olyan megoldásokat is, mint amit például a kis alapterületű Szimply választott, hogy normál székre szerelhető, variálható méretű etetőszéket szerzett be. Vagy például a Padron is megoldotta, ahol magas asztalok és székek vannak, de az üvegfal mentén széles padokat építettek, ahová le lehet ültetni gyerekeket, ha már tudnak ülni.

 

Egy ételbárban, kávézóban számomra teljesen oké, ha nincs etetőszék, és a gyerek az ölemben ülve csipeget, de egy étteremben, ahol megadnám a módját és koncentrálnék az ételre is ahelyett, hogy félkézzel próbálom megelőzni, hogy leverje, ledobja, kiöntse, félreegye, összemaszatolja, ott zavar, ha nem tudjuk őt is az asztalhoz ültetni.

 

Pont ezt éreztük Mád híres éttermében, az Első Mádi Borházban, ahova előzőleg foglaltunk kisgyerekes társaságként, és az étterembe érve derült ki, hogy a helynek egyetlen etetőszéke van, és az is éppen foglalt. De ha lett volna több, azzal sem könnyítették volna meg a dolgunkat, mert az ebédidőben teli teremben egy pult magasságú asztalhoz vezetett bennünket a pincérnő, amihez képtelenség etetőszéket tolni, és a felnőtt székben ülő négyévesünk sem érte volna el az asztalt, csak ha fészkelődhetett volna néhány párnán. Előre látva a kínlódást a figyelmetlenségükből adódóan, inkább elköszöntünk.

 

2. Be lehessen tolni babakocsit!

 

Ha kicsi a hely és mondjuk etetőszék sincs (elég), akkor praktikus, ha a babakocsit el tudjuk helyezni az asztal mellett. A Halkakas bisztróban például úgy ment ez teltház idején, hogy a vécélejáró elé tudtunk csak leparkolni, de az akkor négyhónaposunk ezzel kiegyezett, és jó érzés volt, hogy tolerálta a személyzet és a vendégek is.

 

3. Legyen valamilyen pelenkázási lehetőség!

 

Azért írom, hogy valamilyen, mert a szülőség kihozza az emberből a Forma 1-es kerékcserékhez szükséges rátermettséget, és tud cserélni Római parti hekkező sarokba hajtogatott plédjein, személyzeti bejáró folyósójára tett raklapokon, és más,  különös alkalmatosságon, ha annyi adott, hogy el tud vonulni egy kis időre más vendégek elől. Ezúton is köszönöm a Csendes kávézónak, hogy pár éve a konyhájuk előtti személyzeti asztalon cserélhettem pelenkát, mert a vécéjük falatnyi, ezért felajánlották azt. De volt már, hogy a tél közepén egy váci étteremben azt mondták, hogy itt sajnos nincs lehetőség pelenkacserére, és akkor választhattam, hogy a mosdócsap alatt a földre terített kabátomon csinálom, vagy az utcán keresek egy padot fagypont környékén. Az előbbi tűnt jobb ötletnek.

 

A legtöbb helyen viszont gondolnak rá valamilyen módon, helyhiányban akár egy falra szerelt, lenyitható verzióval. És időnként kényeztethetjük magunkat a pelenkázók Rózsadombján, mint például a törlőkkel, krémekkel felszerelt Pastramiban, a halk zenével kísért műveletnek helyt adó balatonszemesi Kistücsökben, vagy akár friss példaként a  Tokaj-hegyaljai Sárga Borházban, ahol szűkítőt és bilit is tartanak. Ahol pedig a mosdóban fellépő is van, hogy a gyerekek elérhessék a csapot, azért külön pont jár.

 

4. Ne a szülő kapja meg először az ételét!

 

Remek a gyakorlat, hogy egy asztaltársaságnak egyszerre készítik el és szolgálják fel az ételeit, de az olyan vigaszalan, ha a gyerekeknek, akiknek csak főfogást rendeltünk,  várniuk kell, mert a szülők maguknak levest is kértek. És esetenként ezt nem is viselik el, ha nagyon éhesek. A Sárga Borházban jártunk úgy legutóbb, hogy a felnőtt társaságunk mind a négy tagjának kihozták az előételeit, ezalatt valamelyikünknek mindig az asztal környékén kellett szambáznia a gyerekekkel, hogy addig ők is el tudják foglalni magukat, ha nem akarnak kóstolni a mi kajánkból.

 

Jó példa viszont az encsi Anyukám mondta, ahol a pincér előre rákérdezett, hogy az előételünkkel egyidőben szeretnénk-e, ha a gyerekek is megkapnák a maguk fogását? Igen, szerettük volna, és így béke is volt, élmény is volt.

 

5. Az étel ne legyen ehetetlenül forró!

 

Az éttermek jó részének van külön gyerekmenüje, és abból rendelve a konyhán dolgozók rögtön tudják, kinek főznek. Mi viszont nem a komfortzónás rántott csibefalatokat burgonyapürével, vagy sonkás paradicsomos pennét szoktunk rendelni, hanem kettejüknek egy adagot valamilyen izgalmasabb főfogásból, mert szerencsére nyitottak, és még nem fordult elő, hogy otthagyták volna.

 

Ilyen esetekben valószínűleg a konyha nem tudja, hogy az a fogás gyereknek készül, és megesik, hogy a levest tűzforrón kapjuk meg, ami felnőtteknél maga az áldás, a gyerekeket viszont kiborítja. Amíg nekik kevered, fújod, a sajátod kihűl, és közben csitítgatsz, hogy türelmetlenkesédükkel ne zavarják a szomszéd asztalt.

 

6. És ne legyen túl fűszeres!

 

Szintén abból az adottságból kiindulva, hogy a konyha valószínűleg nem tudja, hogy gyereknek sütik azt a jó kis hátszínt, jól megborsozzák, ahogy azt illik. A zöldfűszerek jó része klassz találmány, gyerekbarát és segíti az emésztést, de vannak az ő szervezetüknek irritáló ízfokozók, mint az ecet, a mustár, vagy a bors, és a túl sok só sem kellemes. Szőrözésnek tűnik előre egyeztetni minden fűszerről, ami az adott fogásban előfordulhat, és hangsúlyozni, hogy kíméletesen bánjanak a sószóróval, borsőrlővel, de az a tapasztalat, hogy magától nem mindenki gondol rá.

 

7. A gyereknek nem kell felnőtt evőeszköz

 

Bármennyire is ügyesen eszik a falatkás hozzátápláláson edzett 16 hónaposunk, steak késsel még nem tanította meg étkezni francia nevelőnője. Bevallom, meglepett, amikor a leves után terítve a pincér kést készített az etetőszék elé. Nem baj, ha nincs gyerektányér, gyerek evőeszköz, erről a szülők amúgy is gondoskodnak, ha nem felejtik el nagy éhségükben az étterembe indulva, de azért örülünk, ha hoznak kiskanalat, desszertes villát, bármit, ami gyerekkompatibilis és nem féltik. Az Anyukám mondtában azt is megtették, hogy a tanyasi csirketálat házi tarhonyával és zöldségekkel eleve két kisebb tányérba tálalták, hogy ne kelljen az asztalnál porcióznunk. 

 

8. Legyenek toleránsak a szoptató anyákkal!

 

Hallottam már olyan történetet, hogy az éttermi személyzet a mosdóba küldte az anyát, amikor szoptatnia kellett, én magam sosem láttam, és tapasztaltam ilyet. A kisbabák szoptatására bármikor szükség lehet, nemcsak élelmezési céllal kérhetik azt, hanem megnyugvásért is, jó ilyenkor nem stresszelni az anyákat. Az alapján, amikor láttam szoptató anyát étteremben, kávézóban (és magam is tettem már), kijelenthetem, lehet azt olyan diszkréten csinálni, mint egy kajmán-szigeteki offshore céget, így az a kritika, hogy a vendégek étvágyát elveheti a látvány, sok esetben eléggé túlzó.

 

9. Lehessen felfedezni, játszani!

 

Ha a gyerekek gyerekként viselkedhetnek egy étteremben, az nem jelenti feltétlenül azt, hogy abból kontrollálhatatlan rohangálás és sikoltozás lesz. Ha van játszósarok, mint például a Pastramiban, a Vakvarjúban, vagy akár a Sárga Borházban, akkor ott el tudják foglalni magukat, de az is segítség a szülőknek, ha van egy pár papír és színes ceruza és az asztalnál színezhetnek, mint például a Kistücsökben, a Padronban vagy a veszprémi Chiantiban.

 

A SophieBen Gardenben rohangálni és kavicsozni is legális, és a vezetőség úgy látja, nem is kell minden esetben játék ahhoz, hogy ott a gyerekek jól érezzék magukat. A köveskáli Kővirág kertjében én is szívesen bóklásztam a kislányom után, amíg készültek az ételek, mert annyi virág és apró kerti dekor volt, amit tudományos alapossággal vizsgálgathattunk.

 

Néhány helyen animátor is foglalkozik a gyerekekkel hétvégente. Például a Larusban vagy az Arazban. De ha se kert, se játszósarok, se lapozgatók, se animátor, se éneklő daruskocsi aranylánccal, az is teljesen rendben van, csak ha szükség van rá, lehessen kicsit mozogni a gyerekekkel. Hadd nézzék meg a képeket a falon, a pultot, a kihelyezett relikviákat, válthassanak pár szót a személyzettel és kérhessenek szalvétát a gyűjteményükbe.

 

10. A többi vendégen sok múlik

 

A legtöbbször azt tapasztalom, hogy a gyerekbarát helyek egyik fő ismérve, hogy a többi, odajáró vendég jófej a gyerekekkel. Hálás vagyok azért, amikor a kúszó-mászó tíz  hónaposom a szomszéd asztal alatt érezte jól magát a Shalimarban, akkor ott időzhetett, vagy azért, ha a Briós játszósarkában más hozzátartozók is beszálltak a közös játékba.

 

Érdekességképp  abban a felmérésben, amelyet idén tavasszal a Világevő és az Apa magazin közösen készítettek 500 szülő megkérdezésével, a gyerekbarát éttermekhez kapcsolódó elvárások közt azt is említették a válaszadók, hogy az otthonról hozott babaételt az étteremben meg lehessen melegíteni. Ezzel a lehetőséggel mi még nem éltünk, de az biztos, hogy egyéves kor alatt is van helye egy gyereknek az éttermekben.  

 

Összességében gyerekbarát éttermekkel nem állunk rosszul idehaza, de például olyan az olyan balatoni standbüfék, amelyek el tudtak szakadni a fritőztől és egészségesebb módon képzelik a kínálatukat, még kevesen vannak. 

 

Kövess Instagramon!

 

A kép forrása: Pinterest. 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://edespofa.blog.hu/api/trackback/id/tr2312733942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása