A hozzátáplálás időszakának egyik legnehezebben használható zöldsége számomra a padlizsán volt. Persze fokhagymával, fűszerekkel, szemtelen mennyiségű olívaolajjal, joghurttal isteni, de egy tízhónaposnak még nem így a legjobb csemege. Ahogyan kezdtem elrugaszkodni a fejemben létező, padlizsánkrémre kalibrált alapbeállítástól, úgy derült ki számomra, mennyivel több kombinációban remekel a padlizsán, és köszöni, jól megvan fokhagyma nélkül is akár almával, céklával, vöröslencsével, sőt, a nagy klasszikus, a ratatouille is simán babásítható fűszer- és hagymaözön nélkül.
A padlizsán tehát ez egyik nagy meglepetés, ami a hozzátáplálás időszakában ért, és még néhány más meglepetés közül az is itt említendő, hogy bizonyos alapanyagok fűszermentes kombinációja is intenzívebben ízesítik egymást, mint vártam. A paradicsom például ebben remekel (feltéve hogy van íze, mert sajnos ezt még a szezonban sem tudja minden termelő teljesíteni), de a hús is ízesíti a zöldségeket, a zöldségek a húst. Itt majdhogynem teljesen natúr minden összetevő, csapatmunkájuk mégis, amennyire lehet, gazdag ízt ad.
Ahogyan minden lecsóféle, a szerb gyuvecs, a török menemen, az arab/zsidó shakshouka (a kedvencem mind közül), és a francia változat is ezerféleképp készülhet. Itt a cukkini és padlizsán jelenléte a domináns, és a ragu hagyományosan a L’ecsó című rajzfilmben is bemutatott módon készül úgy, hogy a vékonyra karikázott zöldségek egymás mellé rendezgetve a cserépedényben a paradicsomos szósszal együtt olyan ízesre, szaftosra sülnek, hogy a rettegett gasztrokritikus nyifogva regresszál gyerekkori emlékei közt.
Így is nagyon jó babásítani, és a zöldségkarikákat a falatkás hozzátápláláson edződő ifjúság értékelni tudja, nálunk viszont kezdetekben inkább az apróra kockázott, kanállal, kézzel, vagy a kézhez közel eső játékok valamelyikével is ehető változat működött jobban, zöldséghéjak nélkül.
A padlizsán minősége kardinális kérdés. Ha nem elég érett, akkor azért lehet keresű, ha túlérett, akkor azért. A keserűsége nyersen sózással finomítható, és a só hatására kiengedett levét leönthetjük, de egyéves kor alatt nem tanácsos a mennyiségi sózás, másfelől itt héjában sül a padlizsán. Ha jól választunk, akkor remek lesz, és még jó antioxidáns-forrás is, a lila színét adó antiocián tartalma miatt is gyulladáscsökkentő hatása van, és kaphatunk tőle rostokat és ásványi sókat. A padlizsánt a szilárd ételek bevezetésének negyedik hónapjától ajánlják, vagyis nagyjából a 10. hónaptól. Mivel a szezonnak perceken belül vége, még érdemes kihasználni.
A hozzáadott hús elsőként lehet mondjuk darált pulykafelsőcomb. A padlizsán bevezetésének idején a sertés és marhahús is kóstoltatható már, de ehhez a fogáshoz a bárányt érdemes igazából kipróbálni, nagyon különlegessé teszi.
Hozzávalók 2 adaghoz:
1 kisebb cukkini
1 kisebb padlizsán
2 paradicsom
Kb. 10 dkg darált hús
Olívaolaj vagy más, semleges ízű, hidegen sajtolt olaj
Fűszerek: bazsalikom, édeskömény por
Elkészítés:
Fogok egy sütőedényt és a sütőt 200 fokra állítom.
A padlizsánt megmosom, és héjastul beteszem sülni. 20 perc után kiveszem, és mellé teszem a meghámozott cukkinit egészben, a paradicsomot. A darált húsból kis gombócokat formázok, és azokat is a tálra rendezgetem, a sütőt pedig 170 fokra állítva az egész csapatot még kb 20 percig sütöm.
Ha minden átsült, megpuhult, a padlizsán héját forrón lehántom, a zöldséghúst darabolom és amennyi levet eresztett, azt is hozzáadom. A paradicsom héját lehúzom, és a cukkinival együtt apróra kockázom. A húst szétmorzsolom, és hozzákeverem a zöldséges raguhoz, végül egy kis olajjal, bazsalikommal és édesköményporral ízesítem.
Padlizsános babakaják még:
Vöröslencsével és sült lilahagymával
Zsályás nyúlfalatokkal, almásan
Fasírtként szezámosan, paradicsomosan