Elnézést kérek a háztáji állatoktól és komposztálóktól, hogy elcsalok ezt-azt a betevőjükből. Ígérem, ha a konyhai hulladék egy részét családi fogyasztásra megmentjük, még marad nekik sárgarépahéj és más csemegéből. Néhány zöldségmaradék azonban újrahasznosításra termett, és nemcsak fenntarthatósági okokból, vagy a Föld anya kultusza miatt, hanem mert az irdatlan árak mellett megnyugtató, ha több mindent fel tudunk használni.

Mindig hálás tudok lenni, ha nem kora reggel kell improvizálnom valamit reggelire, mert voltam olyan kedves magamhoz, hogy előző este előkészítettem. Mindenkinek jót tesz, ha éjjel zavartalanul pihenhet, és ez vonatkozik a polentapitére is. Kipihenten nyújtja a legjobb formáját: reggel, remegősen, szeletelhetően, hidegen a hűtőből.

Öröm és kaland gombhoz kabátot választani, vagy leemelni a konfekcióból az egyetlen strandpapucsot és fürdőlepedőt, ami nem jégvarázsos. Úgy kezdődött, hogy a Balatonról hazafelé muszáj volt útba ejtenünk kedvelt gyümölcslelőhelyünket, a Sió Eckes hűtőházát, ahol rendszerint sikerül túlvásárolni magunkat, mert a piacon és pláne az elszállt balatoni zöldségeseknél kapható gyümölcsöknél olcsóbban, roskadásig telt ládákban sorakoznak a nyári kedvencek a maguk alapértelmezett, feldolgozatlan módján. Most épp kajszi uralom volt, felszerelkeztünk hát a hazaútra.

A cukormentes sós karamellát régebben annyira gondoltam értelmesnek, mintha egy egészségtudatos vidámparkos cukormentes vattacukorral dobná fel a majálist. De bármennyire is önellentmondás ez az édesség, finom tud lenni. Sokan kókuszvirágcukorral készítik, ami több más cukorpótlóval ellentétben karamellizálható, de ha már all in, vagy inkább all out, akkor legyen cukorpótlómentes is. Nekem a mazsola nyújtotta leginkább a karamell ízvilágát, amikor aszalt gyümölcsökkel kísérleteztem. És ebben az édességben még hozzá jön a datolya és kakaópor adta csokoládés illúzió, és készen van egy nyári sláger.

- És hogy ízlett a céklafasírt?

- Jól.

- De rég csináltam ilyet neked. Gondoltam, ha mentek az ovival játszótér túrára, akkor szeretni fogod,  praktikus, meg rózsaszín.

- Igen.

- És a sült batátát is meg tudtad enni, amit csomagoltam hozzá?

- Igen.

- És a cukkinipogácsát?

- Azt is.

- De jó.

- Anya, legközelebb, ha megyünk kirándulni, akkor csinálsz nekem olyat, hogy csak szendvics?

Ne dőlj be minden superfoodnak! Ha azért vennél quinoát, mert azt mondták, hogy tele van rosttal, akkor a hazai hajdinában is megkapod ugyanazt sokkal olcsóbban. Ha a kesudiót azért szerzed ezrekért, mert tele van E-vitaminnal, akkor a napraforgó magban sokkal több van, és töredékéért kapod. A Felelős Gasztrohősök új kampányukban leleplezték a superfoodok eltúlzott marketingfogásait, és a fenntarthatóság és ésszerű költekezés jegyében bemutatták, az országban hol találunk vadat, halat, jó falatot, és más ehető kincseket a hazai gyümölcsöktől a mézekig.

“Sokan még nehezen képzelik el, hogyan tud egy család állati termékek nélkül teljes értékűen étkezni, de tíz év múlva ez ebből már nem lesz vita. Valakinek el kell kezdenie, hogy ezt bemutassa”- mondta Nagy Zita a Zizi kalandjai és az angol nyelvű Zizi's Adventures gasztrobloggere, akinek Mit eszik a vega gyerek? címmel receptkönyve jelent meg. Bár én nem szívesen mondanék le egy márványozott, érlelt hátszínről, ezt hasznos és érdekes könyvnek tartom, mert a zöldségeket, gyümölcsöket sokoldalúan és szeretettel kezeli, és nemcsak életmódváltóknak érdekes, hanem azoknak a családoknak is, akik néha-néha kimozdítanák a gyerekeiket a rántott hús-krumplipüré gasztroholtpontról egyéb, szerethető alternatívát felmutatva. A könyvbemutatón megkóstoltuk Zita néhány gyereksnackjét, és beszélgettünk arról is, hogyan oldja meg a főzést két gyerekkel, és aki szeretne, hogyan nyithat egy egészségesebb étrend felé.

2017 a smoothie bowl éve lesz nagy valószínűséggel, legalábbis az instagramos és pinterestes ínycsiklandók posztjai ezt a trendet mutatják. A gyönyörűen komponált  acai-os, macás, matchás, csillaggyümölcsös hiperszuperfúdos tálakat lassan már ételként sem merem értelmezni, inkább műtárgyként, amelyekre a teremőr ügyel, nehogy összemaszatoljuk, de valahányszor, amikor kora reggel tanácstalanul állok a hűtő előtt, hogy mit adjak az aprónépnek, ami laktató, egészséges és még meg is eszik, akkor  rendszerint ezek a képek villannak be. És végre 1000 forint alatt van a magyar eper, beértek a málnák az áfonyák első pionírjai, és mit nekünk acai bogyó, és más amazóniai huncutságok, amikor van berkenyénk. Elő a müzlistálakat, és a szabad társításokat: ez a hét reggeli szempontból pipa.

Ha Magyarországon vagyunk, három helyen biztosan sorba kell állni: a pékségben, a felvágottas pultnál és a savanyúságosnál. Ez utóbbi műfaj rajongója vagyok, eddig mégis ritkán készítettem házilag. Ahogy azonban az óvoda elkezdődött, egymás után rotáltak a betegségek is. A 38-39-es vonzáskörnyezetben, a mézes kakukkfűtea, vitaminok és népi immunerősítés mellett a kémiai gyógymódokat sem úsztuk meg egyik gyereknél sem sajnos, így a makrobiotika után szabadon a probiotika bekerült a napi rutinba. A bélflórát regeneráló ételek szerencsére szeretnivalóak, élen a húslevesekkel és a fermentált ételekkel. Nem kell hozzájuk édesítő/tartósító, csak só, víz, és kidobásra ítélt zöldszárakkal is működik, úgyhogy még olcsó is. Így vágtam bele a házi savanyításba, amelyhez egy feketeöves fermentáló, Kunvári Nóra segítségét kértem, aki szokatlan alapanyagokkal is dolgozik.