Csodálkozom a medvehagyma-őrületen. A csalán például sokkal értékesebb növény - állítja Halmos Mónika gasztrobotanikus, aki húsz éve foglalkozik ehető virágokkal. Eleinte virágevő őrültnek tartották, és csak az elmúlt öt évben tapasztal nyitottságot, annak is köszönhetően, hogy a gondolkodás a zöld irányba fordult.  Sok érdekességről beszélt interjúnkban. Például hogy a tyúkhúr a salátamixeknél jobb vitaminforrás, a gazként termő pitypangból szirupot főzhetünk, a sarkantyúka a tormás jellegével ízesíti az ételt, a turbolya remekül passzol a tojáskrémhez, a bundázott akácvirágot pedig az unokái imádják.

Nemrég megkérdeztem kosztosomtól, hogy ha egyszer utazni készülne a Pinokkió diafilm változatában szereplő Furi muri szigetre, melyik három zöldséget vinné magával legszívesebben? Sütőtököt, batátát, céklát - válaszolta. Éljen! Nem tudom, meddig tart a cékla-hype, de igyekszem kihasználni az időt, és minél többször belevariálni az ételébe. Öccse is szereti, de leginkább összekenni vele magát, hogy a folttisztító marhaepe szappan se érezze, hogy örökké csak a komfortzónáján belül kell teljesítenie. Most egy savanykás, édeskés krémleves következik ovis és babaverzióban.

Félretettem neked egy kis vajreteklevelet, amit itthagytak a vevők. Hárman visztek csak ilyet innen: egy vietnámi pasi, aki savanyítja, Ildikó, akinek tengerimalaca van, meg te...  - üdvözöl a kedvenc zöldségesem egy zacskónyi harsogó klorofillal. Semmi sem veszhet kárba, ezt már a nagymamám is vallotta, akinek két fia a háborúban, illetve utána született, végül én is, bár más úton, a jóléti pazarlás okozta neurózisból, részben meg az ételek tisztelete miatt ugyanerre jutottam. Külön jó érzés, hogy a sok helyen kidobásra ítélt zöldek, mint a karfiolszár, a retek- és karalábélevél  jól variálható gyereksnack-alapanyagok. Három ötlet, ami nálunk bevált.

Van otthon pár szürkemarhám, szólj, ha kérsz húst! - mondogatta néhány éve a reflexológusom kezelés közben, én meg udvariasan mosolyogtam, és jól nem szóltam. Előítéleteim voltak, mert azelőtt csak pörköltként kóstoltam, és amúgy sem jó érzés, ha nemes állatok pörköltként végzik, de az a fajta hús még makacs, és szíjas is volt. Aztán jött Kerekes Sándor séf szürkemarha szakácskönyve és még néhány kóstoló, és kezdtem nyitni. Most pedig lelkesítő volt arról hallani, hogy ezentúl egyszerűbben lehet bio a magyar szürkemarha, és megtudni azt is, milyen kalandos története van annak, hogy ez az állat egyáltalán túlélte a szocializmust.

Épp rotációban fut nálunk egy retro mese két, falánk kisegérről, akik elkeseredésükben, hogy a babaházba törve csak gipszből készült ételeket találtak, feldúlnak mindent. Valahogy így érzem magam én is egy-egy kekszkísérlet után, ha se búzalisztet, se vajat, se cukrot, se tojást nem használok. Főleg az utóbbi összetartó erejének a hiánya nehezíti az ügyet. A magos, mazsolás, csokis, vagy egyéb finomsággal turbózott gipszkarton élmények után az első keksz, aminek a színe, íze és állaga is megközelítette a hagyományosat, az mintegy alap háztartási keksz vonult be a családi repertoárba. Ez a kakaós datolyás rizskeksz dióval, vagy más magokkal, esetleg étcsoki darabokkal felütve.

Az óvodáig megúsztuk a válogatást. Azóta tesztüzemmódban sorra megjelennek nálunk is az ovistársak inspirálta étkezési bolondériák, hogy például a Szofi üresen eszi a tésztát, hogy a Lencsi nem szereti a sárgarépát, és ezek, mint komoly hivatkozási alapok szerepelnek. Új szabályok formálódnak, és ha már a sárgarépát említettem, az egy ideje vagy nyersen, vagy sütőben sült verzióban működik, levesben főve, vagy párolva semmiképp. Főzelékként ínyenc fűszerekkel? Felejtsd el! A zellerre egyelőre még nem vonatkoznak új irányelvek, úgyhogy kihasználom az alkalmat, és bedobok a kicsinél és nagynál is sikeres verziót.

Gyerekeknek sütni, főzni öröm, és hogy egészséges ételekhez jussanak, az a célja minden családnak. Nagyon sokan vannak azonban, akik ezt nem tehetik meg. A karácsonyi időszak jó alkalom, hogy aktivizáljuk magunkat, de most azon túl is lehetőség van rá, hogy adományozzunk. A Fegyverszünet gyűjtő akcióján március 15-én többek közt tartós élelmiszert vihetünk a Szabadság téri Impostorba, amelyet az Igazgyöngy alapítvány munkatársai juttatnak el Berettyóújfalu járásbeli, krízishelyzetben élő családoknak. Cserébe egy kis apróságot is kaptok az Édes pofa blog házi sütődéjéből.

- A majmok is esznek banánkenyeret?

- Lehet. Amikor szabadon láttunk majmokat Srí Lankán, ahol még a születésed előtt jártunk, ott lelkesen startolnak rá a turisták uzsonnáira. Bármit szívesen elcsakliztak, de a kekszek voltak a kedvenceik, a zörgős zacskókért megbolondultak.

- És adtatok nekik?

- Nem igényelték a gesztust. Elvették, ami megtetszett nekik.

- Mutasd meg!

- Mit?

- A majmokat, akiket láttatok.

- Ja, jó, keresek róluk képeket.

- Vigyünk nekik banánkenyeret!

- Itthon az állatkertekben élnek majmok, de oda nem vihetünk nekik süteményt. Csak a gondozók etethetik őket.

- Akkor hívjuk meg őket hozzánk!

Ha superfoodtól rendesen kajakómába szeretnénk esni, akkor hosszú távon szükség lesz egy monacói nagybácsira. Néha viszont jól esik egy kis zelleres papaya saláta, goji bogyós energiagolyó, acai porral dúsított turmix. A nemrég nyílt On my Green étteremre tartogattam a legközelebbi, ilyen késztetésem. A hely mottója az egészséges hedonizmus, ennek megfelelően örömmel romboltuk a mítoszt, hogy valami vagy jót tesz a testnek, vagy finom.  Lánykám nálam jóval demokratikusabb kóstoló. Én hajlamos vagyok felértékelni a quinoát a bácskai rizseshússal szemben, még ha nem is biztos, hogy jobban sikerült, nála viszont az óvodai lebbencsleves és az itt kóstolt spirulinás smoothie nagyjából ugyanabba a kategóriába esik, “mert fini” és ugyanúgy bojkottálja a csípős lángolt kolbászt, mint a nyálkásnak bélyegzett chia pudingot. Ezen a kóstolón a vitaminok mellé új kifejezést is kaptunk: flexiteriánus.

Sokoldalú felhasználásra alkalmas - olvasható a csicsóka csomagolására ragasztott cimkén. Oké, legyen így. A tél vége ingerszegény időszak hozzátáplálási szempontból, de ha már a végtelenségig variáltuk az ilyenkor szokásos gyökérzöldségeket és azt a kevés fajta gyümölcsöt, ami szezonálisan kapható, akkor jöhetnek a megosztóbb zöldségek, mint a kelbimbó, vagy a csicsóka. Mindkettőt szeretem, bár a csicsókát kevésbé a puffasztó hatása miatt. Ha mégis bizalmat szavazunk neki, akkor cserébe ígéri, hogy könnyen és hamar elkészül és jól tűri a különböző fűszerekkel ráaggatott stílusokat.