Most fogunk polentázni? Majdnem. Palántázni fogunk, de igen, most, hogy megerősödjenek, mire meleg lesz odakint, és kiültethetjük őket. Az elmúlt években nagyvárosi módra csak mutatóban neveltünk a gangon egy kevés koktélparadicsomot, és közben a piacon vásárolva bosszankodtunk, hogy egyre drágábbak, és íztelenebbek ezek a zöldségek. Közben rendszerint lecsúsztunk az időpontról, hogy magokat kérjünk a Növényi Diverzitás Központtól, és saját magunk neveljünk fel paradicsomízű paradicsomokat (most épp csicsókát lehet kérni, hajrá!). Idén viszont időben elkezdtük, és mivel lesznek fekete és sárga delikvensek is multikulti veteményesünkben, a Culinarisba mentünk magokat venni, majd pedig kezdőként begyűjtöttünk egy kisebb raklapnyi jó tanácsot. Paradicsomprojekt, 1. rész.

Nincs is jobb, mint egy építőkockák szervezettségével összeállított tányért szabadon szétrollkodni. Mindkét kosztosnál a 10. hónap környékén jött el az idő, amikor az egy komponensből álló ételek kezdtek unalmassá válni, és ha a saját tányérján nem egy Bosch festményt idézően színes kompozíciót látott, ahol szabadon szétkaphatott, akkor elkezdett terjeszkedni a többiek étele felé. És persze a nagyobb testvér kajája a legnemesebb vad, tehát ha őt sikerül rávenni mondjuk arra, hogy például kelmbimbót egyen, akkor az amúgy megosztó zöldség békés bevezetése a kicsinél meg is oldódott. Ez az étel több szempontból win-win.

Húsevőként nagyra tartom a vegánokat, de minden más táplálkozási rendszer követőit is, akik egészségbeli, lelkiismereti, fenntarthatósági okok, vagy a családjuk érdekei miatt váltottak. Én is lemondtam a régi kedvenceimről, tudom, milyen, de azt is, hogy a lemondás mennyire ösztönzi a kísérletező kedvet és kreativitást Steiner Kristóf saját szavaival szeméten élt bő tíz évvel ezelőttig, és egy betegséggel súlyosbított, komoly evészavartól jutott el a vegánságig. Erre az életmódra épül gasztrokarrierje, amelynek legutóbbi állomása a saját food truckjának elindítása Budapesten. De hogyan szervezte meg, amikor Tel Avivban él? Honnan szerzi be a zöldségeket, amikor szezonfüggők és irtó drágák itthon, és tényleg vége a bulímiának, vagy csak kezelhetővé vált? Több olyan kérdés is foglalkoztatott, amelyek nem annyira illenek a magazinokba, ezért ott nem is olvashattam róluk. Feltettem tehát ezeket a vándorcigánylétben ingázó újságíró-tévés-forgatókönyvíró-vendéglátósnak.

Nemsoká farsang lesz az óvodában, és azon kaptam magam, hogy időnként kisebb amplitúdójú nosztalgiahullámok törnek rám. Hogy például mennyire vártam a csörögefánkot, amelynek sütése nagymamai kiváltság volt a hagyományos gasztrogender szerint, ahogyan a halászlé az apák dolga. Hogy mennyire boldog voltam a háztartási Hófehérke jelmezemben, csak az a játékboltos fekete poliészter paróka nem érte meg a tavaszt sajnos, és hogy mennyire menő volt Eszti, hogy sült krumplinak öltözött, és gondolva éhező csoporttársaira, hozott is magával kóstolót.

“Egyszerre tanultam meg tudatosan étkezni és külföldön boldogulni. Pénzügyi vállalkozásunk volt, de a válság elért bennünket. A leendő férjemmel új életet kezdtünk külföldön.” Hanis Szonja közgazdász és turizmus szakon végzett, és huszonévei közepétől úton van. Éltek Hollandiában, Írországban, Svájcban, a Kanári-szigeteken házasodtak össze, és bejártak jó néhány országot Indonéziától Kubáig. Mielőtt világgá mentek volna, a gasztroblogger hasnyálmirigy gyulladás miatt a természetgyógyászától kapott egy listát arról, mit nem ehet ezentúl. A gluténtartalmú gabonákat, bizonyos tejtermékeket, és a finomított cukrokat kerülnie kellett az utazásain is. A tiltások azonban nem szegték kedvét, és a helyi nyersagokból és ízekből szerzett inspirációi alapján állította össze Mit eszik a világ? című, úti élményekkel spékelt receptkönyvét.

Gasztronómiai balesetek bármikor adódhatnak. A fejben létező tökéletes recepteket a fizikai világ törvényszerűségei könnyen kivégezhetik. Babaételt készíteni elméletileg hót egyszerű, mégis lehet néhány buktató. Például ha a főtt krumplinak nekiesünk botmixerrel, ha büszke zöldséget sütőben sütünk, vagy ha jó tanácsra hallgatva átpasszírozzuk a zöldborsót, hogy ne legyen puffasztó. Íme a kezdeti, hozzátáplálási bakijaim.

Három étel van, ami jobban ízlik hozzáadott cukor nélkül: a sóskafőzelék, a paradicsomos káposzta és a vadas mártás. Arról, hogy sütőben sült zöldségekkel, vagy akár alma, batáta hozzáadásával mennyire jól édesíthetők az ételek, már lelkendeztem, ez mondjuk szubjektív. Ha viszont itt úgyis a gyerekételek a fő csapásirány, akkor jöjjön egy ide vágó adat: a kisgyerekeknek körülbelül 30 ezer ízlelőbimbójuk van, és felnőttkorra ez a mennyiség nagyjából a harmadára csökken. Egy kisgyerek számára sokkal intenzívebb az ízélmény, valójában fölösleges plusz ízfokozókkal tuningolni a fogásait.

“Az lenne a cél, hogy a szarvasgomba a fine diningtól a hétköznapi családok asztaláig eljusson”- mondta Rose András termékfejlesztő a Vásárcsarnokban tavaly év végén nyílt Triffla gombabolt családos kóstolóján. A testcsoportnál ez működött, a meghívottak gyerekei az ötéves Samuval az élen lelkesen repültek a szarvasgombás mangalicapástétomra és más, fúziós ízvilágú csemegékre. Sosem gondoltam korábban a szarvasgombára, mint gyerekételre, de látva a lelkesedést, kedvet kaptam egy pici darabkával otthon kísérletezni. Két reggelit feldobtam vele, maradékkal meg egy spenótos lasagnét, amikor barátok érkeztek hozzánk ebédre.

Velem ilyen nem történhet, velem ilyen nem történik - mantrázom pozitívan, amikor náthás  kislányunk véletlenül arcba tüsszenti apját, minekutána egy nappal őt is ledönti lábáról a kór. Lázas gyermekekről gondoskodni lázasan, azt ne adja a jóisten. Adjon minden családnak viszont sok gyömbért, fokhagymát, és egy darab csontos csirkét a gyógyító alapléhez! Sajnos a vírusok nem érzik korlátozva a mozgásukat a mostani szmogriadó esetén sem, és hogy már a spájzban vannak, azt remekül mutatja, hogy a napokban elkezdtük  kívánni a csupa gyógyerős indiai ételeket.

- Mikor leszek náthás?

- Remélem nem leszel.

- De szeretnék.

- Miért?

- Mert akkor kapok gyömbéres kapszulát, C-vitamint, hagymahéjteát, meg kakukkfűteát mézzel.

- De szeretsz gyógyulni, csoda, hogy nem ipekakuána volt az első szavad. Pedig jó volna megúszni ezt a szezont..

- De kérek…mi az az ikekaua?

- Köhögéscsillapító varázsige.

- Mhm. Kaphatok mézet kanállal?