A túrórudi, a mazsolás krémtúró, vagy a mézes joghurt azok közé az ipari desszertek közé tartoznak, amelyek örök kísértést jelentenek. A nagymamám egyszer leküldött a boltba egy csomag túróért, de akkor is képtelen voltam megállni, hogy ne krémtúrót vigyek helyette, amiből pedig jó pörcös túróstésztát nem tudott csinálni, bármily nagy varázsló is volt. A kölesből meg nem lesz krémtúró, ez biztos, de egy klassz, vaníliás, édeskés-savanykás finomság készíthető belőle.  

- Anya, mit csinálsz a fehér brokkolival?

- Ledarálom, megpárolom, köret lesz belőle. Olyan ételekhez ehetjük, amikhez rizst szoktunk, vagy kölest, vagy hajdinát.

- Miért? 

- Hát csak úgy, mókából.

Az első terhességem idején a tökfőzeléket gyakran kívántam, pedig önmagában a spárgatök táplálkozási értéke nem túl  jelentős. Állítólag prosztatabetegségek megelőzésére alkalmas, de ebben végképp nem voltam érintett. Kislányom a hozzátáplálási korától kezdve szintén szereti, pedig megdőlni látszik a mítosz, hogy a magzatvíz átveszi az elfogyasztott ételek ízét, és étrendünk prenatális gasztronómiai tananyag a babának.

Tavaly ősszel a barátnőm egyéves kisfia elkezdte a bölcsődét. Mivel laktóz és tojásérzékeny, speciális étrendet kell, hogy kapjon, amit külön neki rendelnek. Az első alkalommal, amikor a beszoktatása alatt megkóstolta az ebédjét, rögtön undorral tolta el magától a tányért, mert a csittifitti, mindenmentes sóskafőzeléket csatakosra cukrozták. Pedig nem nehéz elkerülni a cukrot, és mégis édessé tenni a sóskát. 

A rebarbara hálás alany lenne pikáns mártásokhoz, csatnikhoz, a leggyakrabban mégis süteményekbe sütik, klasszikusan vaníliás krémben, vagy eperrel házasítva fordul elő. Mivel szuper vitaminpótlást jelent (a tavaszi szezonján kívül időnként ősszel is kapható a piacon), kísérleteztem vele egy kicsit, hogy a babáknak cukor és felnőttekre szabott összetevők nélkül is fogyasztható legyen. Alighanem ez a legegyszerűbb kompót.

Sosem felejtem el az elsőt. 8 éves lehettem, amikor kereszttestvéremék egy nálunk töltött ebéd közben rákérdeztek, kaphatnak-e a pirított krumplijukhoz ketchupot. Fogalmam sem volt, miről beszélnek, anyám viszont értette a kérdést, és a spájz mélyéről előásott egyet. Én is kíváncsi voltam, megkóstoltam: szó bennakad, hang fennakad. Nem érettem, hogy titkolhatták el előlem ennyi éven át ezt a csodát. Kechupot valószínűleg muszáj adni minden gyereknek, de akkor legyen házi, adalékmentes, ártalmatlan. Olyan könnyű elkészíteni.