- Szeretnék sünigesztenyét enni!

- A tüskés héjú gesztenyét nem szoktuk megenni,  az vadgesztenye. Abból mondjuk gesztenyebábut lehet csinálni.

- Csináljunk csigabigát! De hogy meg tudjam kóstolni!

- A csigát meg a kóstolást külön tudjuk rendezni. Jó?

Négy hónapos? Anyuka, adjon egy kis teát a babának, ha megy a hasa. Fontos a folyadékpótlás, nem elég az anyatej. Nem issza meg? Akkor egy kis curkot tegyen bele. Öt hónapos? Fejjen le egy kevés anyatejet, és reszeljen bele egy kis háztartási kekszet. Bármennyire is furcsának tűnnek, ezek a tanácsok valóban elhangzanak napjainkban. A focihoz, a divathoz és a hozzátápláláshoz mindenki ért. Ezt tiszteletben tartva, és megjegyezve, hogy elrontani nem lehet, ha érzékenyek vagyunk a gyerek reakcióira, igyekszünk képet adni a mostani trendekről.

Sok gyerek volt már kalóz, ismeri: a bátor jelenlétet a magas árbóc tetején, és a háborgó tengert. Bekötött félszemmel is remekül tájékozódik. A kalóz tehát lenyűgöző, erős, és bátor, egyetlen szeme éles, mint a sasé. Ezt átgondolva kezd összeállni bennem a kép, miért épp a spenót tengerre énekelte Halász Judit Halálfej Joe-t, a kalózkapitányt, mert ezt gyerekkoromban nem értettem. Egyértelműnek tűnik pedig, ha spenótot a kalózsággal összekötjük, népszerűbb lehet a gyerekek körében.

Vannak pillanatok, amikor nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre, amikor még ettem bolti májkrémet. Az iskolai osztálykirándulások íze jut az eszembe, és az addikciót adó, ízfokokozó illúzió. Jó ideje tartom magam a házi előállításhoz, és hogy ne mindig a csirke meg a nyúlmáj legyen a sláger, néha báránymájat is veszek, hátha kislányom emlékeiben épp ez lesz a családi kirándulások íze.  

A zeller azon gumós növények közé tartozik, amely a gyerekeknek szánt zöldségpr-ban sehogy sem tud érdekes lenni. Hogy is lehetne olyan tulajdonságokkal, mint hogy az emésztést segíti, étvágytalanság ellen is hasznos, és tartalmaz flavonoidokat, magnéziumot, kálciumot, foszfort? Na, talán a kálcium, attól lesz erős a csontozatod, és mehetsz focizni. Ez az érv viszont még bekötőúton sem kullog ahhoz képest, hogy a sárgarépától jól lehet fütyülni. Ráadásul még kesernyés íze is van. De ezt a legkönnyebb korrigálni. 

Ha alkalom adódik, mindig megkérdezem a gyerekeket, milyen színű ételeket szeretnek enni. Többen ilyenkor azt mondják, hogy a kék kaják a kedvenceik, de Bridget Jones konyháján és néhány vegycukrászdán kívül nem tudom, hol tudnak olyanra szert tenni. Nem reprezentatív mintám alapján a második legnépszerűbb ételszín a piros és annak árnyalatai, a lila, a rózsaszín, ezeket követi a fehér. A sárgát nem jellemző, hogy említik, de azt igen, hogy a zöldet utálják. Hát akkor dolgozzunk ma a kedvenc színekkel, és egy közérdeklődésre számot tartó ízvilággal.

Gyerekkori kedvencem volt nagymamám kanalas mákos beiglije. Szép szimbóluma volt ez a mama érzéseinek: a túlburjánzó töltelék szelíden feszegette a kereteit, és végül sikerült kitörnie. Bár engem is hasonlók vezéreltek, kétesélyesnek láttam a helyzetet, amikor egy bunkizós, kanapéról leugrálós délutánon előálltam ezzel a vendégváró csúnyasággal. Őszintén meglepődtem, hogy esztétikai hiányossága ellenére egy falat sem maradt, csak a maszatos, üres tányér, nonverbális dicséretként.

Dénes Dóra vagyok. Sosem voltam tudatos táplálkozó, de amikor babára vágytam és jó ideje nem sikerült teherbe esnem, eljutottam arra a pontra, hogy autoimmun betegségemen étrendváltással is szeretnék javítani. Nyolc éve már, hogy lemondtam a gluténtartalmú gabonákról, a tejtermékek nagy részéről, a finomított cukorról. Figyeltem arra, hogy a korábbi szokásaim helyett minél több élő és rostban gazdag ételt egyek.  Azóta tíz évet fiatalodtam, a hajam csillogóbb, az elmém élesebb (nem!), de tény, hogy az életmódváltásnak óriási hatása volt a szervezetemre. Többek közt abban segített, hogy anya lehessek. 

Öröm volt felfedezni, hogy a váltást nem lemondásként élem meg, hanem új önkifejezési módot találtam benne, amelyben kreatív lehetek. Termelői források után kutattam, kitapasztaltam a beszerzés logisztikáját, és még jobban megszerettem a főzést. Mentes alapanyagokkal kísérleteztem, megismertem spéci működésüket. A liszteket, a tejtermékeket és cukrot és esetenként tojást helyettesítő megoldások közül kíváncsiságból szinte mindet kipróbáltam, ami a hazai kínálatban elérhető, és mostanra saját módszereim és praktikáim vannak.

A kislányom 2013-ban született, a kisfiam 2016-ban, most a harmadik gyermekünket várom. Nekik köszönhetően örömmel vetem be magam a konyhába, és büszkeségemre kicsi koruktól nyitott, érdeklődő, úgynevezett “jó evő” gyerekek. A hozzátáplálás idejétől kikísérletezett és bevált receptjeimet összegyűjtve 2016-ban elindítottam az Édes pofa gyerek-gasztroblogomat. 

A blog indítását az is ösztönözte, hogy az életmódváltásom után sok kérdést kaptam intoleranciákkal, allergiával, emésztési zavarokkal küzdő ismerőseimtől, hogy mit hogyan lehet kiváltani, honnan lehet beszerezni, hogyan lehet elkészíteni. A kérdések nagy része gyerekekhez és a család étkezésének a menedzseléséhez kapcsolódott. Eszerint alakítottam a blog tematikáját is, hogy minél inkább segíthessek. A környezetemben több ekcémás, illetve bizonyos alapanyagokra intoleráns kisgyerek él, de többen vannak azok is, akik kíváncsiságból és az egészségük érdekében alternatív megoldásokat keresnek és változatosságra törekszenek.

Az elmúlt években egyre inkább beleástam magam a táplálkozás elméletébe is. A gyerekek mellett először itthon tanultam a táplálkozástudományról, majd pedig, amikor már az utca végénél tovább engedtek, képzéseken folytattam a tanulást.  2018-ban funckionális táplálkozási tanácsadói képesítést szereztem, amit azóta egyéb képzésekkel egészítettem ki. Tanultam a laborleletek értékeléséről, az inzulinrezisztencia korszerű és személyre szabott kezeléséről, az anyagcsere típusokról és azoknak megfelelő étrendek kialakításáról, az autoimmun betegségeket javító étrendekről, krónikus gyerekbetegségek kezelési lehetőségeiről étrendek segítségével. 

A célom, hogy a családok igényeinek megfelelő, tudatos étrend kialakításában segítsek, és hogy ezzel a gyerekek az “otthon ízei” pakkban egy csomó egészséges útravalót kapjanak.

Nemrég a játszótéren egy anya arról panaszkodott, hogy a 3 éves kislánya nem hajlandó zöldséget enni a krumplin kívül. Lelkesen ajánlgatni kezdtem neki olyan, beetető trükköket, mint sütőtökös tócsni, céklás muffin, ropogós hagymapakora, ami mind édeskés, és befogadható, mert nem az adott zöldség íze dominál. “Céklát tegyek süteménybe? Amit a savanyúságosnál lehet kapni? “ Úgy nézett rám, mintha arra bíztattam volna, nyalogassa a hinta láncát, ha vérszegény.

Mindig hálával tölt el, hogy a kislányomnak a csipsz szóról a sült almakarikák jutnak az eszébe, nem pedig a jó kis bolti burgonyacsipszek, és nem kell állófrontot kialakítanunk bevásárlás közben a snackes polcoknál. Ha viszont az almacsipsz otthon az eszébe jut, nagyjából egy legózásnyi idő alatt el tudom készíteni neki, így akkor sem sérül a béke.