Kislánya születése után kommunikációs vezetői posztját hátrahagyva a főzést választotta hivatásául - idáig még egy szokványos, pályaelhagyó kismama története is lehetne, de Horváth Susa útja ennél kalandosabb. Huszonkét jógatábort főzött végig hordozókendővel és lelelménnyel a kislány egyéves koráig, lakáséttermet vitt a Yummberrel, mellette egy család magánszakácsa volt, az utóbbi hónapokig egy kis belvárosi bisztró konyhafőnöke. Kedvenc hashtage és filozófiája: #foodislove. Beszélgetésünkben szó esett arról is, hogy lehet egy lángosból a legtöbbet a kihozni, egy korhelylevest felturbózni, egy egyévesre bízni a gomba szeletelést. Megosztotta egy spéci recepjét is, ami karfiolból készült édes desszertkrém.

Régi népszokás volt gabonavetés reggelén köleses ételt reggelizni, hogy bőséges legyen a termés. Ez remek időszak, hogy zöldfűszereket, virágokat vessünk, palántázzunk, paradicsomot, és más jóságokat neveljünk, akár ablakpárkányon, akár balkonládában, és hogy tuti szépen fejlődjenek, segítsünk rá egy kis kölessel! Nagyon egyszerű receptet mutatok, ami ízében, állagában hasonlít a hagyományos smarnira, és néhány mozdulat csak a babáknak megfelelő, tojásmentes verziót is elkészíteni belőle.

Egyik legszeretettebb kihívásom az egyszerűen készíthető, ünnepi sütemények, amelyek minél inkább allergénmentesek, hogy mindenki ehessen belőlük. Nem egyedi az esetem, hogy amikor épp a tojást választanánk szét, akkor két hadonászó gyereket kell szétválasztani, akik halálosan összevesztek egy lego autón. Utána már nagy egyetértésben túszul ejtenek egy doboz datolyát, amit épp használni akarnánk, majd a krém főzésének kritikus fázisában találják meg és szórják ezer felé apjuk csavargyűjteményét. Multi tasking életmód mellett nem fontos a francia cukrászat technikai és formai kritériumaira törekednünk. Ez, a kisgyerekes életvitelre szabott torta a kisfiam második születésnapjára készült. 

Van, hogy minden kortyért küzdeni kell. Kisebbikem enni ugyan nagyon szeret, a víz is érdekli, mint jelenség, csak meginni ne kelljen. A földre, jobb esetben növényekre lehet locsolni, vagy ki a kádból, egyik formából a másikba, vagy a nővérére. A hegyoldalról lefele zubog, az égből is hullik alkalmanként, és tócsaként összegyűlik a betonon, amelyben megláthatja saját magát, beletapos, vagy nem értve a tiltakozást, beleül merengve. Izgalmas látnia azt is, hogy a víz fel tudja venni a váza formáját, ha meg forr, kicsapja a gőzt, az ablaküveg is homályos, mindez maga a mágia, kár lenne belőle egy cseppet is arra vesztegetni, hogy a szervezetébe juttassa. Így aztán mindenféle italötlettel előállok időnként. Az egyik ilyen meglepetés számomra a gyógynövény teából készült babásított chai latte volt, amire nem számítottam, hogy sikere lehet. De bejött.

A családi ebéden mindenki udvariasan kanalazza a főztöd, és még bíztatnak is, ne hagyd abba a kísérletezést azzal a csicsókatortával, egész jól sikerült, legközelebb biztosan tökéletes lesz. Na, ilyet a gyerekek nem fognak tenni. A hozzátáplálástól a konyhaművészetünk megítélése a következő algoritmus alapján alakul: fini/ nem fini, jó állagú/ rossz állagú, jó szagú/ rossz szagú, szép színű/ zöld, van kedvem enni/ minden bajom van. És ha egy kategóriánál is rezeg a léc, az az egész ételnek sajnos piros lap. Imádtam ezt az időszakot minden nehézségével együtt. 

Most látom csak, itt kapható aranyköles - lelkendeztem a kislányomnak a piacon a magos stand elé érve. Ő, aki épp unikornis korszakát élve az arany színért különösen rajong, rábólintott, hogy kipróbáljuk. Ahogy sorban álltunk, elképzeltem, hogy ez biztos a barna vagy a vadköleshez hasonlóan hántolatlan, roppanós állagú gabona, sokáig kell majd áztatni, főzni, finom lesz, de azért a biztonság kedvéért rákérdeztem, hogy ezt a fajtát hogy a legjobb elkészíteni. “Ez madáreleség: szórja csak be simán a papagájnak!” Na jó, akkor maradunk a jó öreg, emberi fogyasztásra szánt, hántolt kölesnél, és a mindenkor és mindenre jó piténél.

Mégis minek egy háromnegyed évesnek sütemény? Jogos a kérdés. Sem az édességevés szokását, sem a kifejezett édes ízeket nem kell, hogy ebben a korban meghonosítsuk. De van az a helyzet, amikor a szülőket, vagy a nagyobb testvér(eke)t a nassolási vágy erősen trenírozza az itt és mostban lenni, és az őket utánzó Zs-generáció követeli, hogy neki is jusson abból a puha sötétbarna kockából, amit az emberek olyan szenvedéllyel tolnak az arcukba. Pont ilyen helyzetekre jó ez a mindenmentes rostforrás, ez az édes ártalmatlanság.

Aranyos neve is van, végtelenül egyszerű, az Isten is gyerekköretnek teremtette - gondoltam régóta a hagyományos afrikai köretről, a fufuról, amit babagasztro bakancslistámon tartottam számon. Nemrég egy arab élelmiszerboltban belefutottam a gariba, a fufu egyik jellegzetes alapanyagába, úgyhogy végre eljött az ideje, hogy kosztosaim teszteljék. Nem aratott nagy diadalt, de később elkészítettem rizsdarából is, az már sokkal inkább sláger lett.

A föld művelve, a karfiol sütve jó. Az utóbbi évek sült karfiol-kultusza elérte a célját: másképp nem is próbálkozhatok ezzel a klasszikus, gyerekkori zöldségmumussal. Mumussá a kesernyés íze és a főzéskor jellemző karakán szaga teszi, ahogyan a kelbimbót és karalábét is, ha viszont sütjük ezeket, édesebbek és az illatuk is transzformálódik egy kissé. De biztos, ami biztos, sült csicseriborsóval jobban el fog kelni, ami szeretnivaló, ropogós snack, vagy hívhatjuk alternatív levesgyöngynek is.

“Ha megtanulod a különböző lisztek működését és trükkjeit, akkor csodákat lehet velük tenni” - állítja a Mentes sütimanufaktúra mestercukrásza. Épp ezekre a csodákra voltam kíváncsi, amikor meghívásukra egy műszakot eltölthettem a mindenmentes üzemben, hogy kakaóscsiga-tekerés, piskótasütés, és kekszformázás közben tanulhassak arról, mit tud a kókuszliszt, a földimandula, hogyan lehet egészségesen helyettesíteni a cukrot, mitől lesz puha a gluténmentes tészta, és hogy viselik magukat a legfurcsább alapanyagok szakértők keze alatt.