Sokszor hallom, hogy a krémlevest akkor fogadják el a gyerekek, ha készül hozzá pirított kenyérkocka, és a főzelék is csak fasírttal eteti magát. Nálunk is hasonlóan megy ez, csak a változatosság kedvért próbálkozom különféle feltét variációkkal, hátha ki tudják egyenlíteni a zöldségkrémlevesek és főzelékek hullámzó népszerűségi indexét. A pirított mandulás golyó, céklás rizsgombóc, vagy vöröslencsés nudli a legtöbbször működik, így hát néhányat be szeretnék mutatni. Az ötletes feltétek sorozata most egy vissza-visszatérő kedvenccel indul.

Imádom a zöldségeket, gyümölcsöket, színes smoothie tálakat, de miután végignéztem több összeállítást arról, mi is a trend 2018-ban a világ konyhájában, elő kellett vennem Kereres Sándor szürkemarha szakácskönyvét, hogy nézegessek egy kis pacalt és kocsonyát is a balansz kedvéért. Idén még inkább az egészséges táplálkozás lesz a menő. A hangsúly a növényi alapú étrend, a fenntartható étkezés, az "eat local think global!" elv felé tolódik. A Buddha tálak mellett  jönnek a poke tálak, a gazdag egytál-levesek, az élesztő mellett a kovász, a rukkola mellett a mikrosaláta. Összegyűjtöttem néhány ötletet, ami inspirló lehetnek azoknak, akik családot élelmeznek, és még egy pár különlegességet tőlünk távolabbról.

Birsalmasajt, ecetben savanyított cékla, mézes sütőtök - mint sokan, én is ezekben az eltúlzott ízű verziókban kóstoltam először ezeket a zöldségeket, gyümölcsöket, és úgy nem nőttek a szívemhez. Három olyan, fantasztikus alapanyagról van szó, amit elég megsütni, és ízesítik ők magukat, egymást, más ételeket. Ez a végtelenül egyszerű desszert semmilyen édesítést és fűszert nem tartalmaz, puha, könnyen ehető, és maszatolható, mégsem csak babáknak eshet jól.

Az ott borsó a hosszú üvegben? Miért van üvegben? - érdeklődött a négyévesem a kapribogyó iránt, amit régen kóstolt már, és úgy látszik, nem emlékezett. A bogyó formátumnak épp nagy keletje van: a ribizlitől, áfonyától az olívabogyóig mindenféle roppanós, gurulós, savanykás termésre lecsapnak az öccsével. Igaz, hogy ez valójában nem bogyó, hanem egy cserje ki nem nyílt bimbója. Ja, hogy virágnak a bimbója? Úgy pláne jöhet.

A nagy sütőtökben bízzon! Az az érett és zamatos - tanácsolta a piacon  egy nagydobosi őstermelő és ezt hallva négyévesem lelkesen helyeselt, mert lenyűgözik a nagy sütőtökök. Úgy képzeli, ha a húsát, magját kivájjuk, és a házára ablakokat vágunk, kerekeket szerelünk, akkor lehet belőle busz a plüssállatainak, amivel eljutnak a Gödöllői Arborétumba. Nos hát ehhez az ételhez kicsi, kanadai sütőtököt választunk, így nem lesz belőle arborétumjárat, csak ehető csónak a céklás ragunak.

Újévkor megfogadom, hogy nem mosok ki több papírzsebkendőt - fogadtam meg még ősszel, amikor 2017 sokadik, cinkegolyóvá tömörített és valamilyen ruhazugban rejtegetett zsebkendőjét mostam ki a gyerekruhákkal. Ahogy közeledett az év vége, úgy gondoltam, jövőre papírzsebkendő sem lesz. Elég volt a papírszalvétákból, nejlonzacskókból, fóliába csomagolt uzsonnákból, eldobható flakonokból is. 2018-ban kevesebb konyhai hulladékot szeretnék termelni. Jó néhány, kímélőbb megoldást összegyűjtöttem a búzacsíra tányértól a luffatökig, a textilszalvétától a furoshiki csomagolásig, a kenyérzsáktól a méhviaszos kendőig.  

Újévkor mindig többféle lencséből készítünk gazdag egytálételt, legyen az francia puy, indai urid, mert mindenféle valutát szívesen látunk a háztartásban, még ha a kanál is megáll benne, akkor aztán tényleg működnie kell a konyhai pénzmágiának. A legkisebbek se maradjanak ki a 2018-as sikerszériából, ha még nem ehetnek füstölt húst, kolbászt, ami a lencse klasszikus barátja, akkor is lencsézhetnek együtt a családdal. Íme néhány lencsés babafogás.

Egy nyári táborban találkoztam először vérbeli nutella-függővel. A szobatársam volt, aki gondolva kedvence veszélyeztetettségére, az ágyában rejtegette, és míg én a babámat, egy vörös hajú, szeplős rosszfiút szorongattam éjjelente, ő szeretett üvegéhez bújt. Időnként egy-két ujjbegynyi merítést kaphattunk fétistárgyából, azóta tudom már, milyen nagyvonalú gesztus volt. Az utóbbi években néhány szerettemnek sikerült örömet szereznem házi mogyorós csokikrémmel, amit főleg karácsony táján szoktam készíteni. Nagyon érdemes háziasítani: eszmei értéket hordoz, egyszerű és elronthatatlan.

Mint sok magyar családban, a hagyományos gasztrogender alapján a halászlét nálunk is férfiak készítik. A mi családunk női ráadásul még abban a szerencsés helyzetben is vannak, hogy a két fő irányzat, a Duna-menti és szegedi mesterei is rokonságban állnak egymással, így mindkét iskola leveiből részesülhetünk. Amúgy sincs nagyon olyan módja a halászlé elkészítésének, aminek ne tudnék örvendeni, de ha arról van szó, hogy melyik fajtát kínálom inkább babakorú hagyományőrzőknek, akkor a paprikában szegényebb, passzírozott fajtát választom, több okból is, amit mindjárt részletezek. Úgyhogy most némi nosztalgia és karácsonyra hangoló érdekességek után apukám szegedi stílusú halászléje következik. 

Sokan a gyerekeik kedvéért kezdenek tudatosabban enni, a kézműves gasztrovásárok és termelői piacok is szeretett vadászterülete a kisgyerekeseknek. Átérzem a gasztroblogger Bezzegh Évának azt az élményét, hogy a lánya születése utáni monoton feladatok közt a főzésben tudta kiélni az alkotás iránti vágyát, és a gyerekételeinek köszönheti, hogy ő is tudatosabb étrendre váltott. Frissen megjelent könyve a 12 hónap - Saláták egész évre című gyűjtemény, de emellett a 2017-es megjelenésekből összegyűjtöttem még  jó néhány receptkönyvet, ami izgalmas, mert például gyerekekről szól, vagy mert a zöldségeknek új oldalát sikerül bemutatnia, vagy mert megtanít házi kenyeret sütni, vagy mert  életmódváltóknak hasznos, vagy csak mert szimplán jó érzés egy szakácskönyvet birtokolni tele pavlovi refkexeket edző képekekkel. Szubjektív válogatás következik.