A beigli azok közé a sütemények közé tartozik, amelyeknek önálló személyiségük van. Vannak racionális fajták, szikár töltelékkel, vannak beszédesek, sztorizósak, vannak túlcsorduló beltartalmi értékeikkel küzdő, a kereketet szétnyomni kívánó fajták is. És bár a készítőjük személyiségének hasonló vonásai magán a beiglin is tetten érhető, legkésőbb a sütésnél megmutatja önálló akaratát, amikor keresztezett ujjakkal dekkolsz a sütőajtó előtt, hogy vajon szétreped-e vagy sem.

Pár hónappal az életmódváltásom kezdete után már 1-2 órával kevesebb alvás is elég volt, és reggelente frissen ébredtem - többek közt ezt az előnyt is említette Andrási Nóra, hogy miért éri meg betartania egy olyan étrendet, ami csupa lemondást követel. A Mindenmentes blog szerzőjének kreativitását a korlátok felszabadították, és ételei sokakat inspirálnak. Ősz elején megjelent a második szakácskönyve, nemsokára pedig megszületik második babája. Interjúnkban szó esett arról, hogyan főz a mindenevő családnak, hogyan oldja meg a reform alapanyagok beszerzését, milyen egy szakácskönyvet elkészíteni az első trimeszter rosszullétei idején, és arról is, készít-e idén  húsos és vegán-magtejfölös székelykáposztát is karácsonykor.

Négyévesem rendszeresen kér, meséljek neki az arab és indiai gyerekekről, akik kézzel esznek. Úgy tűnik, számára (is) a kézzel evés a szabadság egyik szimbóluma, és ugyanolyan része a magas életnek, mint nyakig iszaposan rohangálni a Balatonparton, vagy futóbiciklivel száguldozni naplementében. Ezt a fogást a közel-keleti konyhából ismert fatteh ihlette, és hagyományos értelemben vett receptje itt csak a hozzá kínált zöldséges laposkenyérnek van, amit gluténérzékenység esetére komponáltam, minden résztvevő igény szerint variálható, ennyi szabadság a szülőknek is jár, ha már kinőtték a futóbiciklit.

Minden gyereknek joga van a megfelelő és egészséges táplálkozáshoz - ez az a gondolat, amivel szeretnék foglalkozni ma a Gyermekek jogainak világnapján. Az MDOSZ épp a hetekben adta ki új ajánlását, amely szerint a gyerekek napi ételének fele zöldség, gyümölcs legyen. És ha nincs friss zöldség, jó a mirelit? Vannak egészséges nassolnivalók? Hogyan egyszerűsíthető a család élete, ha a bevásárlásról van szó? Többek közt ezekre kerestem a választ ebben az összeállításomban.

Gyerekekeknek főzni azért is klassz, mert többnyire nem kérnek számon olyan apróságokat, hogy például a lencse hagyományosan sós ételekben szokott előfordulni, mondjuk füstölt hússal, babérlevéllel. Nagyobb kosztosom kért már sonkát a zabpelyhébe, fahéjszórást a paradicsomjára, málnát a céklalevesébe (ez utóbbi nem is rossz, bárcsak én találtam volna ki), így aztán bátorkodtam lencse-téren elrugaszkodni az akadémista irányzattól. Éljenek a szabad társítások, tartalmas reggelik.

Minél pontosabban ki tudjuk fejezni, hogy egy illat kapcsán mi jut az eszünkbe, annál pontosabban tudjuk az érzelmeinket is meghatározni - állítja Lipovszky Csenge illatesztéta. Az ízlelést és a szaglást hasonló módon lehet fejleszteni gyerekkorban is, és mindez segít a mélyebb önismeretben is. Adj a rossz evő gyerek kezébe ételt, hogy játszhasson vele, kérdezd a zárkózott gyereket, milyen érzés az aszfaltra hulló eső szaga, ilyen apróságok is fontos felismerésekhez vezethetnek. Az ételek, ízek, illatok kapcsolatáról beszélgettünk Csengével, meg arról is, miért utálják a gyerekek a karalábét,  és miért maradnak meg olyan erősen a szagok az emlékezetünkben, akár a nagymama almáspitéje, akár az odakozmált menzai káposzta.

Az elmúlt évek pesztósítási trendjében a medvehagymától a rukkokán át a reteklevélig sok különféle változat felbukkant az interneten, talán csak lehulló őszi levelekből nem készült még. Ha zsenge spenóthoz jutok, azt is örömmel pesztósítotom, mert a gyerekeim ebben a formájában szeretik, szemben azzal, ha a levelek párolva, pláne főzelékként végzik. Nade mégis a bazsalikom az, amiből eredetileg, igazán, tényleg és őszintén pesztó készül. Ebben az esetben (is) kicsit elrugaszkodva a hagyományoktól.

Hívjuk kölesmisunak - több körös ötletelés eredményeképp ebben a névben maradtunk négyéves nyelvújítómmal. Az év egyik slágerdesszertjéről van itt szó, szerette már hagyományos sütikre hangolt család, tej és tojásallergiás kisfiú, unokatesók és vitte minden maradékot gyermekeim apja, a legkritikusabb gasztrokritikusom. De a legnagyobb öröm, hogy ez a krémes kreálmány kiállta az óvodapróbát is, amikor a kislányom szülinapi mulatságára a kérésére ezzel készültem. Csabinak, Beninek, Mirkónak szeretettel küldöm, akik utólag emlegették!

Ezen a hétvégén egyáltalán ne együnk húst - javasolta gyermekeim apja épp a pénteki nagybevásárlás előtt, amikor képzetelben már elhelyeztem magam a hentespult előtti irdatlan sorban jógalégzést gyakorolva a három napos hétvége előtti piaci állapotokban. Ilyen kijelentést tíz éves ismeretségünk alatt még nem tett, és bár előtte mizseráltam egy keveset a fenntarthatóság érdekében tett húscsökkentésről, amihez a hétköznapok egy részében tartom magam, nagyon jól esett, hogy ő, a házi szuvidálás és BBQ Vergíliusa, a belsőségek patrónusa, akinek talán az óvodában is marhapofa volt a jele, ebben is velem tart. Hétvégén (!) És nemcsak, hogy velem tart, de az előkészített zöldségeimből olyan egyszerű, és szívderítő Buddha-tálat épített, amit a gyerekek is szerettek.

A hozzátáplálás időszakának egyik legnehezebben használható zöldsége számomra a padlizsán volt. Persze fokhagymával, fűszerekkel, szemtelen mennyiségű olívaolajjal, joghurttal isteni, de egy tízhónaposnak még nem így a legjobb csemege. Ahogyan kezdtem elrugaszkodni a fejemben létező, padlizsánkrémre kalibrált alapbeállítástól, úgy derült ki számomra, mennyivel több kombinációban remekel a padlizsán, és köszöni, jól megvan fokhagyma nélkül is akár  almával, céklával, vöröslencsével, sőt, a nagy klasszikus, a ratatouille is simán babásítható fűszer- és hagymaözön nélkül.