Kíváncsian várom, mikor lesz az édesburgonya az új medvehagyma. Az utóbbi években szuperélelmiszerként felmagasztosult batátát már a védőnők is ajánlják a hozzátáplálási kor kezdetétől, pedig néhányukra jellemző, hogy nem szívesen mozdulnak ki az évtizedek óta megszokott alma-krumpli komfortzónából. A batáta gyors sikertörténetét  a gyerekbarát elkészíthetőségének is köszönheti. A világ talán legegyszerűbb tócsnija következik, amelynek egyik fontos jellemzője, hogy nálunk még sosem volt ideje kihűlni. 

A street food idehaza a szendvicsek és hamburgerek ernyőmárkája, holott a műfaj jóval több annál. A gyorsétel pedig az transzzsírsav beceneve, pedig az újrafelhasznált olajban sütésen kívül is létezik még vállalható gyors fogás, sőt, olyan is, ami glutén- és laktózmentes, mégsincs tele helyettesítő adalékokkal. Közszolgálati vágyból kóstoltuk meg családilag az I. Ázsiai Taco Fesztivál menüjét a Klauzál téri Lumenben. A koreai-mexikói fúziós konyha ihlette menü csak egy ok miatt mérsékelten gyerekbarát: hogy  meglehetősen fűszeres, és sós. De mivel a kezdeményezés a nem egészségtelen street foodra megér ennyit, egzotikus élménynek belefér.

Sosem hittem volna, hogy a teraszon nevelgetett fűszernövényeinkre nem a házban lakó állatok jelenthetik majd a legnagyobb veszélyt, hanem egy, a világ organikus illatmintáit gyűjtögető totyogó. Régebben, amikor játszótérre indulunk, kislányom rendszerint csupált egy-két “rózmari” ágat. Egész úton szorongatta, mint valami kincset, majd egy kortársa kezébe nyomta a libikókánál, aki kérdően nézett rá a fűszerkultúra terjesztéséért.

A tápiókapuding fogalmával először kamaszként a Csengetett Mylordot nézve találkoztam, és mélyen irigyeltem Lady Levendert, amiért neki elnéznek olyan, bosszantó hobbikat, hogy a puding próbája számára az ajtóhoz dobás. Akkor még hiába próbálkoztam a sarki közértben, hogy csókolom, van tápióka? Azok a vicces kinézetű gyöngyöszacskók később az ázsiai emberekkel érkeztek hozzánk, és jolly joker alapanyag az egyszerű és gyors elkészíthetősége, variálhatósága miatt, és mert csak néhány száz forintba kerül.

Amikor közeledett a szülésem ideje, a fészekrakási ösztön helyett két gondolat lelkesített. Az egyik, hogy végre újra viselhetem egy barátnőmtől kapott, türkizkék amazonit karkötőt, ami állítólag a szülő nőt erősíti (azok mellett az alkalmilag termelődő superwoman hormonok mellett, amelyek aztán sajnos nyomtalanul eltűnnek). A másik lelkesítő tényező pedig az volt, hogy máris megrendelhetem a családomtól a tejserkendő szupergolyókat, amelyre első szülésem után, a nehezen induló szoptatás idején kattantam rá. Amellett, hogy jobban hat, mintha egy csapat brit egyetemista csak erre inna a Kazinczy utcában, nagyon finom, és addiktív. És abban az időszakban, amikor a női ego feloldódik a hozamokra épülő csecsemőgondozási agrárpolitikában, ennyi kényeztetés minimum jár az anyáknak.

Az arany keretes Facebook-bölcsességek sorában a Coelho-anyák egyik fontos tanítása, hogy a jó anyának kosz lepi a házát, ragacsos a padlója, halomban áll a mosatlanja, de boldogok a gyerekei. Azért a mindent ellepő, boldog koszban remélem megengedhető egy rövid kitérő a konyhába anélkül, hogy a minőségi együttlét látná kárát. A következő minimuffin olyan egyszerű és finom találmány, hogy még az alatt elkészül, hogy egy császárpingvint felskiccelnénk a gyereknek kiszínezni.

Hozhatom a velőscsontot, nagyságos uram? Ki tudja, hányszor néztem újra rajongva a Szindbád zseniális leves jelenetét. Ha vendégek érkeznek hozzánk a szent alapléfőzés idején, előre megkérdem, zavarja-e őket, ha a lakást átjárva a fazékban marhacsont rotyog? Egy alkalommal egy barátom megjegyezte, ezt az illatot gyerekkora óta nem érezte, mert  manapság minden ismerőse, és ő maga is húsleveskockát használ. Ezen kicsit elcsodálkoztam, azt hittem, az alaplé még mindig alap. Íme egy szívbéli kampányposzt a legtermészetesebb táplálékkiegészítő mellett, és néhány tipp alaplé főzéshez.

- Vettél zöld gombócot?

- A kelbimbóra mutatsz? Igen.

- Mi van benne?

- Ugyanaz, mint kívül is: levelek, rétegekben. Ahogy beljebb haladunk, a levelek egyre kisebbek.

- Benne lakik a tündér?

- Nem… de végül is miért ne lakhatna? A levelek puhák és melegek lehetnek tündérlaknak.

Néhány napja a szomszédunkban élő nyugalmazott klarinétművész feleségét meglátva kislányom a lépcsőházban  rákezdett a Szálljatok le, karácsonyi angyalok című Gryllus-szerzeményre. A muzikális nő pedig rákérdezett tud-e esetleg aktuálisabb, a közelgő húsvétra hangoló dalt is? Hát momentán, hasonló színvonalút nem. Én pont így vagyok a karácsonyi sütemények vs. húsvéti édességek témakörrel is, de ebből adódóan szabad a pálya. Most épp a húsvéti nyúl kedvencéből szerettem volna egy glutén, laktóz-, cukor- és tojásmentes édességet készíteni a rokongyerekeknek. Lehetőleg ehetőt. 

Egy orientális főzőtanfolyamon hallottam, hogy a Sri Lanka-i babák a vöröslencsét ismerik meg először a hozzátáplálás időszakában. Ha dahlról (indiai lencsefőzelék) van szó, és sütőtökös, abból nálunk is mindenki szívesen eszik, még a szerényen fűszerezett, gyerekbarát verzióból is. A sütőtök lényegén egyébként óvodás koromban kezdtem gondolkodni. Nem értettem, miért tartják zöldségnek, amikor édes, és miért sütik annyira puhára a sütőben, hogy kenhető legyen, ha aztán nem engedik, hogy szétkenjem a tányéron, végképp nem az asztalon. Szerintem regresszáljunk bátran, és hagyjuk, hogy kézműves alapanyag legyen. Ha golyókat formázok belőle, sokkal népszerűbb, mint pépesen eltüntetve a főzelékben.