- Légyszíves ne csócsáld meg a borsót! A levesbe szeretném főzni.

- Csak megkóstoltam... fini.

- De miért nyersen? Várj egy picit! Kell a levesbe.

- Ne aggódj, anya, majd az angyalok hoznak még borsót.

Amikor egy Kaláka koncert után betértünk a Vai me! grúz látványkonyhás gyorsétterembe, meglepetésemre nem a hacsapuri lett a nagy sláger. Egy előétel, a céklás pkhali vagyis a grúz céklakrém úgy elfogyott pillanatok alatt, mint az első kosár ananász a thai majombüfé fesztiválon. Persze nincs sok megfejtenivaló abban a kérdésben, mit tud a gyerekek körökben kétes népszerűségű cékla, amikor olyan finomságokkal játszik egy bandában, mint a  pirított dió vagy a gránátalma. Ez a zseniális grúz mártogatós fűszeres, jellegzetesen borsos, úgyhogy itthon egy gyerekváltozatot nyújtottam be minőségellenőrzésre néhány nap múlva vacsorakor, és abból sem kellett eltenni másnapra.

Nyáron több savanyú zöldséget, gyümölcsöt adjunk a gyerekek, banánt viszont általában kevesebbet. Túl aktív gyerekeknek pedig nem jó a zabpehely  - ez csak néhány azon javaslatok közül, amelyeket a Gyulai Pál utcán ülve Molnár Klára táplálkozási tanácsadó osztott meg velem az 5 elem szerinti étrend gyerekváltozatáról. Egy kis faasztalnál eközben néhány óvodáskorú spenótot és kínai kelt trancsírozott epres, almaleves turmixhoz, aki viszont ruhába kenhető alapanyagra vágyott, pálcás házi gyümölcsjégkrémet is kapott. Ökozúzdájuk termékét sokan kóstoltuk, de ment a chia torta és a rozé is. A hétvégén utcai minipartival, workshopokkal és biciklivel hajthatós   turmixokkal ünnepelte a Szatyorbolt a 4. Születésnapját.

Gyerekkoromból emlékszem még a paradicsomos szeletre, amelyet kizárólag Budapesten és agglomerációs övezetén kívül kóstoltam. Klasszikus, szalalkálival állományjavított, vidéki süti tejes-vajas, vaníliás krémmel, üvegtálcán kínálva még langyosan, tocsogóan édes ribizlilekvárral. Az egyik délutáni altatás előtt rendelést kaptam valami sütire, és ha már volt itthon egy bontott paradicsompüré, eszembe jutott, hogy lehet azt süteménybe is tenni. 

Unokahúgom totyogóként egyik kezében egy sárgarépával, másikban egy félig rágott almával rohangált órák hosszat. Egy kicsit zavarta ugyan, hogy csak két keze van, így több, hangot adó élelmiszert nem tud egyszerre szállítani, de maga a ropogtatás élménye ezt elsimította. Azóta több, önfeledten ropogtató gyereket láthattam, köztük a sajátomat, aki nagyjából fél éves munka eredményeképp megtanult rágni, és egyik kedvenc szabadidős tevékenységévé vált. Jött az almacsipsz, a kókuszcsipsz, a rizstallér, majd diszkréten átlépve a különféle burgonyacsipszeket a magokkal, a pisztráng ropogósra sült farokuszonyával és a sült apróhallal folytatta a sort. Ez utóbbit annyira egyszerű elkészíteni, mint egy átfogzott éjszaka után a hűtőbe tenni a bekészített kávéfőzőt a platni helyett.

Az elmúlt években a streetfoodról szólt a gasztroközélet. Ha már menet közben enni menő, akkor a játszótéri streetfoodot is érdemes fejlesztgetni. Már csak azért is, mert ahogy látom, a magyar gyerek a homokozó szélén, vagy a mászóka melletti padon uzsonnázik. Ez részben a békés együttélést szolgálja, mert így nem kell idő előtt lerimánkodni a dzsungelhídról őt tomboló dackorszakában, közben az elvesztegetett kalóriákat is azonnal pótolni lehet. Erre jó többek közt ez, az amőbai egyszerűségű, mindössze három összetevőből álló playground food.

Forgácsleves lesz otthon ebédre - szabadkozott az osztálytársnőm általánosban, amikor elmaradt a két utolsó óránk, és azt kihasználva napközi előtt meghívott magukhoz barbizni leckét írni. Aznap volt dolgom először spárgalevessel, ami becenevét azért kapta, mert a szülei nem fárasztották magukat a fás szárak eltávolításával. Később otthon nálunk is előfordult, de forgács nélkül, mert a főzővízbe trükkösen szódabikarbónát tettünk, hogy puhítsa a spárgát, és a végén át is passzíroztuk. Így már szerettem. Édesapám egyszer felvetette, hogy az unokája biztos imádná, ha a spárgát csicseriborsóval krémesíteném. Igaza lett. Amíg tart a szezon, az alábbi csirkés egytált többször is ismétlem kérésre.

Kezdhetném azzal a spárga méltatását, hogy a leginkább kalóriaszegény zöldségek közé tartozik, de gyerekeknek szánt ételeknél ez nem szempont. Viszont vas, folsav, B vitamin és nyomelemek bőven vannak benne, és könnyen emészthetőek a rostjai, ami miatt pici korban is nyerő lehet. Bár én egyértelműen a zöldet szeretem jobban (lilát még nem sikerült vadásznom a piacon), de a föld alatt termő fehér fajtának lágyabb az íze.

Két hátránya van. Egyrészt a kényes munkát igénylő termesztése miatt sosem lesz olcsó, hiába vagyunk exportra termett spárganagyhatalom, másrészt  hamar elveszíti a frissességét. Ha a tövét megnyomkodva felbukkan némi sárgás lé, akkor érdemes megvenni, de ha nem használjuk fel rögtön, akkor nedves rongyot tekerjünk köré. Emellett együttműködő zöldség. Csicseriborsóval és citromfüves alaplében főtt (pontosabban posírozott) csirkehússal nagyon finom.  

Hozzávalók 2 adaghoz:

20 dkg fehérspárga

10 dkg főtt csicseriborsó

1 egész csirkecomb

Citromlé, citromfű

Szódabikarbóna

Opcionális: 1 paradicsom, 1 hagyma, egy körömnyi gyömbér

Elkészítés:

Száraz csicseriborsó esetén: megmosom, néhány órára beáztatom, majd félpuhára főzöm.

A csirkét megmostam, hámozott paradicsommal, hagymával (esetleg gyömbérrel) és néhány szál citromfűvel lassú tűzön felteszem főni. Épp annyi levet adok hozzá, hogy ellepje.

Amíg az alaplé készül, a spárgát megtisztítom, meghámozom, és felaprítom.

Ha a csirkehús elkészült, melegen lefejtem a csontjáról, és cafatokra tépkedem. Az alapléből kiveszem a zöldségeket és a fűszereket, és felteszem benne főni a srárgát. Egy kis szódabikarbónát adok hozzá, hogy puhítsa szárat, az a csicseriborsónak sem árt. Ha szárad csicseborsót használtam, a spárgával együtt a főzőlében puhítom tovább. Ha konzervet, akkor a végén adom hozzá, a spárgával együtt lepürésítem, és ha kell, átpasszírozom.

A végén mehet bele egy kis citrom és a csirkehús.

Ez itt falafel hummusszal. Kérsz? - nyújtotta felmenőjének egy kisfiú három, dió nagyságú sárgolyóját egy kis homokszórással. Itt kezdtem figyelni rájuk. Kiderült, a hároméves Áron otthon rendszeresen megvívja dominanciaharcát ötéves nővérével, melyiküké legyen az utolsó kanál tanini az üveg alján. Ez a tortakrém maradékainak megszerzéséhez hasonlóan fontos ügy náluk. A mi családunk is három generációs hummusz- és tahinirajongó, és többféle verziót is készítünk a mártogatósok szultánjából, attól függ, kinek milyen kattanása van. Ez a változat a klasszikus csicseriborsónál könnyebben emészthető lencseféléből készül, fokhagyma helyett a lágyabb árnyalatú medvehagymával. És a tahini is pótolható (persze nem, csak ha mégis muszáj).

A chia mag a gazdag ember Dr. Oetkere. Sűrítésre, tojáspótlásra alkalmas, és rezgős, kocsonyás pudingok, masszív krémek egész sora készíthető belőle. Nem kell áztatni, főzni, gondolkodni rajta, csak belekeverni a választott cseppfolyós közegbe. Kókusztejjel, karobbal és aszalt barackkal, vagy gránátalmával egészen különleges, de rengeteg ízkombóval működik. Emellett nagyon-nagyon egészséges, legalábbis amíg ki nem találják, hogy mégsem. Addig is kísérletezzünk vele bátran, aztán legfeljebb visszatérünk a tejberizshez.

A brokkoli, csak úgy, mint rokona, a karfiol, hálás alapanyag tésztafélékhez. A benne található magnézium, kálcium, cink és vas pedig mind elengedhetetlen ahhoz, hogy gyermekünk a hintán, a mászókán, rugós lovacskán és a csúszdán is a tőle telhető legjobb teljesítményt nyújtsa. A hozzátáplálási kor kezdetétől fogyasztható avokádó pedig ehhez teszi hozzá még a maga A-, B- és E-vitamin arzenálját. De rövidebben megfogalmazva, ez az irtó egyszerű reggeli annyira finom, hogy érdemes magunknak is félretenni belőle.