“Azon túl, hogy nem zsákmányoljuk ki a földet, számomra a bio például azt is jelenti, hogy kíméletesek vagyunk a növényekkel, terményekkel, emberségesek a lóval, törődünk a kollégáinkkal, tiszteletben tartjuk a munkaidejüket is”- mondja Bolvári Csaba a javarészt zöldségekre specializálódott Zsámboki Biokert vezetője. Amikor a Szatyorbolt termelői látogatást szervezett a Gödöllőhöz közeli biofarmra, úgy sejtettem, két-három óra biztosan elég lesz ahhoz, hogy megértsem, hogyan is működik egy kisléptékű gazdaság, de Csabát hallgatva úgy tűnt, könnyebb szubatoni részecskékből Lego-várat építeni, mint menedzselni egy ennyire összetett rendszert. Pesti lányként tobzódtam a holisztikus gazdálkodás, a négy évszakos termelés,  a horoló és lókapa világában.

Többek közt pizza napoletánához, borsófőzelékhez, sonkás gombás paradicsomszószos pennéhez kapott alapanyagokat és hozzájuk tartozó recepteket huszonöt, jellemzően többgyerekes család az őszi szünetre, hogy azokból otthon egyszerű és laktató ebédet tudjanak készíteni. A Hilton Budapest, a Metro Kereskedelmi Kft. és a Gyermekétkeztetési Alapítvány a közös jótékonysági akciójukban túllépve a tartós élelmiszer és meleg ruha adományozásának általános gyakorlatán, egy komplexebb feladatot vállaltak.

A csírákat hanyagold, mert fertőzést okozhatnak, a csirkeszárny túl zsíros, a rizsliszt hízlal, a grillen megkapott hústól, a nem bio almától és krumplitól óvakodj! Ne bízz a tenyésztett halakban, és ne dőlj be a génmanipulált ördögnek! Az élelmiszerfeldolgozás mumusairól időről időre új összeállítások kerülnek elő, amelyeket szülőként notóriusan elolvasok, és arra jutok, ha egészségesen akarom táplálni a gyerekemet, a legjobb lesz, ha kiállítom a teraszra: egyél fényt, kis szívem, de nem lesz repeta, mert erős az UVB-sugárzás!

A  gombóc a legsikeresebb formátum, amit valaha láttam kisgyerek kezében egyéves kor alatt. Eleinte szétnyomkodni, elmorzsolgatni az igazi móka, később, a textúra vizsgálata után kóstolásra is marad néhány túlélő. Mindenesetre tapasztalatból tudom, a legjobb, amit tehetünk, ha nem a szőnyegen ücsörögve kínáljuk vendégeinket ezzel az uzsonnával, mert az összetételeket valószínűleg alaposan ki kell elemezniük.

“Hoztál zöldségcsipszet?” A legváratlanabb pillanatban néz rám mostanában azzal a vággyal, hogy itt és most piknikezni akar. Például a cipőjavító műhely ragasztószagában, a védőnő fűtetlen várójában, vagy a plázában csizmát próbálva, amikor amúgy is ki van bukva kicsit, hogy 25-ös méretben nem gyártanak magassarkú bokacsizmát, és ha gyártanának is, a gonosz anyák meglincselnék a tervezőt. Szóval van egy nagy zöldségcsipsz-kattanás, a Róna natúr keveréke céklával, sárgarépával, pasztinákkal mindent visz, de a Rossmannban kapható is megy. Ezeket igyekszem házilag reprodukálni, és mivel a saját verzióval is bármit megeszik, folyékony halmazállapotú ételekhez kínálom, mert amióta hideg van, nem szívesen iszik. Így nyúltam vissza egy hozzátáplálás-kori leveshez, ami csodásan kiegészíti a primadonna csipszet.

Huszonéveim egy részében korlátozottan vettem magamhoz bármit, ami egészséges volt. Csak utólag visszagondolva látom így, akkoriban az ezersziget öntetes salátát és a kedvenc ropogós, mézes müzlimet is egészségesnek gondoltam, a bifidusz-legendában is hittem. A cukorról és ízfokozókról, és minden élelmiszeripari ajzószerekről nehéz lejönni, ezt tapasztaltam. Amikor viszont muszáj volt, iskolás naivitással fedeztem fel, mennyire édes a zöldborsó, a sárgarépa, önmagukban a gyümölcsök, és már sóból és fűszerekből is kevesebbre volt szükségem. A gyerekeimnél ezért is érzem fontosnak, hogy a maguk természetes ízeivel ismerjék meg az ételeiket, és amíg csak lehet, ne kattanjanak rá például a cukorra. Ezért egy legendás reggelit, a müzlit házilag készítem, ami így lesz cukormentes, és némileg olcsóbb is.

“Csinálok egy kis pontyikrát mártogatósnak. Imádni fogjátok” Gyermekeim apja különleges gasztronevelést folytat jó ideje. Hol bárányagyvelővel turbózza fel a vasárnapi levest, hol egy délceg marhaoldalason mutatja be a szuvidálás fázisait hároméves kislányának, vagy épp marhapofával főtt madridi pacalt készít az esős, forró raguért kiáltó gyereknapra. Eleinte még érvelni próbáltam, hogy várjunk azzal a bikaherés rántottával, túl nagy dózis fehérjéből, de amíg én pl brokkolis avokádós tartletet meg egyéb, gyorsan összedobható reform kajákat fejlesztgetek, ők ketten kéz a kézben nyomják a kulináris pásztorköltészetet. A műfaj iránti lelkesedésemből elindítom sorozatomat az apai konyha titkairól, kezdve az ikrakrémmel.

Csodálkozva hallgattam több ismerősömet arról beszámolni, hogy a szombatjuk egy részét családilag az Ikeában töltötték, mert a gyerekeik svéd húsgolyót szerettek volna ebédre. Egyszer aztán én is meggyőződhettem arról, hogy a darált hús és a paradicsomszósz kölcsönhatására épülő formátum mekkora siker, amikor egy nagycsaládi ebéden kísérletképp bevetettük az arabos ízesítésű húsgombócokat paradicsomszósszal. Unokahúgom kétszer is kért belőle, pedig az új ízekkel általában úgy van, mint az angol kisasszonyok a vetkőzős pókerrel.

Régebben úri huncutságként tekintettem a bio-boomra, hittem, hogy ha a zöldségekben, gyümölcsökben van is egy kis permetmaradvány, az elhanyagolható hiba ahhoz képest, amennyire egészséges alapvetően zöldséget és gyümölcsöt enni. Aztán terhesen azon kaptam magam, hogy a bio boltban pilinszkázok, nem túlzás-e 800-ért a perui avokádó, amikor a piacon a spanyolt épp 180-ért adják. És elkezdtem téblábolni a bio kozmetikumok és ecetes felmosók előtt is, frissítgetni a szálló por koncentrátum adatait, és hagyni beszáradni a frozen cherry körömlakkomat inkább, mint hogy használjam. A hozzátáplálás kezdete újabb lendületettel hajtott a biopiac felé, később viszont, figyelve a témában megjelent cikkeket, már csak inkább a szezonon kívüli, az import és a notóriusan szennyezett zöldségeket és gyümölcsöket próbáltam elkerülni, de nem mindenáron és nem mindenből biót venni. Most Simon Gergelyt, a Greenpeace regionális vegyianyag-szakértőjét kértem meg, segítsen átlátni, kisgyerekeknek miből válasszunk inkább biót, mire figyeljünk, és hogyan kezeljük a zöldségeket, gyümölcsöket.

“Benne van a tudás, benne van az íz, benne van az idő, benne van a só, benne van a válasz, embernek lenni jó.” Nemrég egykori nagy kedvencemet, a Padlást hallgattuk, amikor elhangzott a kérdés, mikor eszünk szilvásgombócot? Tényleg, lassan három, és még nem ismeri. Pedig alanyi jogon minden gyereknek jár, ahogyan a hozzá linkelt emlékek is. Amikor a nagymamámmal lógtam az óvodából, mert Pesten volt. Amikor családi okokból lepakolta az étkezőasztalt, kinyújtott tésztával beborította, korongokat vágott, mindegyik közepébe tett egy szilvát kockacukorral, és egy hintésnyi fahéjjal. Amikor a több generációs lábasban vizet forralt, a fővő tészta illata a fahéjjal együtt átjárta a konyhát, és a gőz belepte az ablakot. Ez utóbbi persze tuti nem úgy volt, mert nyár végén még nem párásodik a konyha, de így őrzöm. Csak lestem, a habos vízből mikor bukkannak fel a fehér gombócok, hogy aztán a pirított zsemlemorzsával és fahéjas cukorral együtt bevonják a boldogsághormonok.