A köles olyan jó dolog, szeretem, ha Izabella azt eszik. Meg cukkinit is adnék neki, amíg tart a szezonja. Van ötleted? - vetette fel néhány napja egy kedves barátnőm. Másfél éves kislánya nyitott, ugyanakkor degusztációs adagokban szeret fogyasztani, így a több komponens szerencsés lehet. Épp ezért nem szerettem volna a legkézenfekvőbb kombinációt, a cukkinis kölest javasolni még valami zöldségekkel, de nem is lett volna lehetőségem, mert amikor hároméves gasztro tanácsadómmal a piacra indultunk, rögtön az ázsiai bolt felé húzott. Amellett, hogy lenyűgözi őt kerületünk, Józsefváros etnikai, migrációs és szociális sokszínűsége, az ázsiai boltban kapható zöldségeket rendszeresen meg kell néznünk, mert olyan viccesen néz ki a hatalmas lótuszgyökér a papírdobozban, az élénkzöld pandanlevél meg a színes, zacskós levesek arany írásjelekkel. De a bolt legfőbb vonzereje, hogy mindig kap egy ajándék rizskekszet az eladóktól. Szóval itt merítettem az ihletet.

Elsöprő ereje van a közösen készített ételnek. Erre még ovis koromban jöttem rá a hétvégi madártej szeánszaink alkalmával, amikor a tojássárgáját a cukorral a slow food jegyében elegyítettem, amíg csak tartott a Halász Jutka kazettám. Anyám pedig kivárta, örök hálám neki ezért. Most rajtam a sor, hogy türelmes legyek a közös főzés minden velejárójával, a befektetett plusz időtől kezdve odáig, hogy még a csempén is gyerek kéznyomok népszerűsítik a manufaktúránkat. Megéri, annyi biztos.

Amikor valaki próbál meggyőzni arról, hogy egy aszalt gyümölccsel édesített reformsüti a nyomába sem érhet a hagyományos édesiparnak, és hogy minden normális gyerek inkább választaná a túró rudit, mint a nyúldesszertet, akkor szívesen megmutatnám,  hogy az amúgy nem éhes háromévesem hogyan tűntet el percek alatt egy nyers málnatortát, egy meggyes kókuszgolyót és egy csupacsokis brownie-t szedres smothie-val kísérve. Nyilván a túró rudival is ezt tenné, de ilyenkor a bennem mélyen megbúvó bionagykeres árufeltöltő elhiszi, hogy finomított cukor nélkül is lehet teljes a gyerekkor. A Veggie nyers vegán bisztró három napig tartó tortakóstoló akciót hirdetett, hogy bemutassa a klasszikus és új találmányait. Miközben kosztosom lelkesen tesztelt az ételbárban, én az üzlet vezetőjével beszélgettem többek közt a magból készült tortakrémek trükkjeiről és hogy hogyan lehet megszerettetni a gyerekekkel a zöldségeket.

Imádtok enni, és mániátok a közös étkezés. Hogy csináljátok két kisgyerekkel? - efelől mostanában több barátom is érdeklődött. Adottságaim közül a két legcsodásabb az ősszel hároméves kislányom, és a három hónapos öccse, akik igencsak eltérő igényűek, úgy gasztronómiailag, mind a hétköznapok egészében. Adott még, hogy a szeretetemet - egyebek mellett - ételekben fejezem ki, és az is, hogy a szoptatás miatt akkora étvágyam van, mint egy fehércápának. Mindig is egzotikumként tekintettem azokra az ismerőseimre, akik ha elfoglaltak, elfelejtenek enni, én egy koncerthangolású, dackorszakos lázadás közben is meghallom, ha kopog a szemem. Adottságom a családi minta is, amely szerint reggeli nélkül sehova sem indulunk, hogy a környezetünk a minőségibb oldalát tapasztalja a személyiségünknek, pontban fél egykor ebéd, este pedig közös vacsora a napi sztorikkal. Mindezekből kiindulva a napi logisztika sajátos, néhol komikus. Íme néhány, jellemző snitt, ami sokaknak ismerős lehet a saját gyakorlatából.

Több klasszikus hibát elkövettem már, amikor a hozzátáplálás időszakában utazásra készítettem babaételt. Tudtam, hogy alma, vagy körtepürét nem érdemes csomagolni, mert levet ereszt, és oxidálódik, de azért bepróbálkoztam a barnulás királyaival, a banánnal és avokádóval együtt. Gondoltam, egy kevés, hozzáadott citrom majd kordában tartja őket, de egy néhány órás autóút alatt beadták a kulcsot. Vittem már céklapürét babás túrára, hogy majd a Nagybörzsöny lágy ölén, Kóspallag és Törökmező közt egy kidőlt fatörzsre telepedve remek ebéd lesz. Valóban páratlan ötlet egy mocorgó 7 hónaposba félig guggolva, görnyedten lapátolni a létező legerősebben színező pürét. És vittem már spenótfőzeléket nyúlhússal az ősz végi mátrai túránkra, ami hidegen, egy erdei lócán nem annyira sikeres, mint a vasárnapi ebédről megmaradt harcsapaprikás, amiben másnap reggel már megáll a kanál. Az ez után következő úti élelmeim már kezdték az átgondoltság jeleit mutatni, mint például ez az egyszerű fogás is.

Ez valami egészséges kaja? - kérdezte a szomszédunk, amikor az ablakba tettem fotózni legújabb találmányomat. Az egészséges szó olyan hangsúlyt kapott, mintha azt mondta volna, hogy félcédulás, vagy ketyós, vagy ahogyan jól nevelten az érdekes szót használná a tanyát vezető nagybácsi, ha halványkék vászoncipőben küldenénk hozzá a gyereket megtanulni az agrárium alapjait. Erre az ételre igaz lehet mindaz, amit az "egészséges" hangsúlya kifejezett, de mivel óvodás kor előtt még kevesen igénylik az összetevők elemzését, elég csak az ízhatásra koncentrálni. Azzal pedig átment a szűrőn.

“Eleinte nagyjából a védőnőre hagyatkoztam, aki egy idő után egy tápszergyártó kiskönyvét adta nekem miheztartás végett, úgyhogy kicsit megrendült a bizalmam”- mondja Veronika. A hozzátáplálás indulásakor sok a kérdés: mikor kezdjük, mivel kezdjünk, mennyit kapjon, honnan kapjon, bio vagy nem bio, ki mond hülyeséget, kinek a tanácsa mérvadó. Még több a kérdés, ha a szoptatás ideje alatt látható, hogy a gyerek valamire érzékeny. Anyák mesélnek a kezdetekről, kétségeikről, megoldásaikról, büszkeségeikről: van köztük féltő, laza, vega, gurmé, allergiás, szétszórt, és biofasiszta is, mert fontos a diverzitás. 1. Rész.

Van otthon nyulatok? - csodálkozott a kofa, amikor kértem, ne tépje le a karalábé szárát és levelét, mert azt is elvinném a zöldséggel együtt. Nincs otthon nyúl, a családnak lesz - fokoztam meglepetését. A karfiol, a retek vagy a karalábé levelét a legtöbb eladó rutinból csavarja le a piacon, és dobja a sarokba egy vegyes zöldhulladéknak tartott, szakadt kartondobozba, pedig ezek nemcsak a nyulak és rágcsálók gazdáinak értékesek. Alaplébe tehetjük, darált hússal, vagy fűszeres gabonával tölthetjük és párolhatjuk, de akár nyersen is nekieshetünk. A karalábé levele például nagyon jó C-vitamin és vasforrás, és gyerekektől sem kell elzárva tartani. Sőt.

Nagy dilemmában voltam, melyik vegán fasírtomat posztoljam: a zsályás diófasírtot, a citromfüves cukkinit, vagy a szezámos padlizsánt, mert népszerűségben egyelőre döntetlenre állnak. Legalábbis itthon, az asztalnál, mert ha szabadtérre viszem, akkor akár ezeknek, akár a babásított, gabonás változatuknak többféle utóéletét tapasztaltam. Láttam már mérleghintán egyik kézben, hogy az elrugaszkodásban elvesztegetett energiát lehessen pótolni vele. Láttam egyévest precízen szétmorzsolni, és szubatoni részecskéit elszórni a fűben. Láttam nagyobb gyereket falatokra osztani és amit nem evett meg, azzal megspékelni a homokozóvödörbe gyűjtött homokot, erős alapokat adva ezzel a készülő homokvárnak. De a leggyakrabban a rendeltetésszerű elfogyasztását látom.

Annak idején, amikor a másik felem úgy érezte, készen áll az apaságra, azt nemzetközileg is elismert szimbólumokkal jelezte. Kaptam tőle egy profi palacsintasütőt, és néhány, vicces formájú mézeskalács kiszúrót. Palacsinta nélkül nincs gyerekkor. Igazából felnőttkor sincs, ezért baljós a pillanat, amikor kiderül, a palacsinta, a pizza, a sajtos-tejfölös lángos, a túrós rétes, a nokedli és más, gyerekkorban megszeretett csodák határozatlan idejű embargó alá kerülnek. A restaurációs kísérletek alatt szerencsére kiderül, hogy néhány tésztaféle gluténmentesen is megállja a helyét. Egyik közülük a palacsinta, amelynek változataival tele van internet. Ezt a komoly irodalmat bővítem most családunk palacsintamesterének titkaival.