Óvodánkban részben az óvőnők főznek: konyhájuk gabonaközpontú, tejmentes, vegetáriánus. Kísérletezési lehetőségeik eléggé behatároltak, mert a válogatósság diverzitása egy ekkora közösségben olyan színes, mint a galapagosi élővilág. A rizseshúst a többség szereti, de azt vega alapanyagokból elkészíteni szép kihívás, pláne, ha diszkréten ki szeretnék kerülni a szóját. “Próbáltam már cukkinivel is… hát nem nagyon ették”- mesélte az óvónőnk. Gondoltam, én is benyújtok egy ötletet, amelyben a batáta, lencse, gomba és aszalt paradicsom csapatjátéka igyekszik egy picit megközelíteni a rizseshús komfortfokozatát.

Mikor ehet chia pudingot? Vegyek neki acai bogyót? Hogyan adjak vasat? - Ezek a kérdések anyatársakkal folytatott beszélgetésekben vetődtek fel az utóbbi hónapokban. Hálás vagyok értük, mert arra ösztönöznek, hogy járjak utána például annak, mikor és milyen superfoodokat kaphatnak a babák. De az egzotikus zöldségek, gyümölcsök helyett inkább a hazaiak felé húzok, és ebben több szakember is megerősített, akik a poszthoz érdekes információt adtak. Utánajártam, mit is jelent az, hogy superfood, hogyan mérhető a tápanyag-tartalom, mit higgyünk el, mit ne, és hogy mivel táplálhatjuk jól a gyerekeinket ésszerű anyagi kereteken belül.

Amikor egy zöldségmumus, amit már sokféleképp próbáltam itthon marketingelni, egyszer csak megtalálja az útját a szűk keresztmetszeten, akkor azt a próbálkozást meg kell jegyeznem. Ez a kelbimbó, amit most naranccsal és az újévi bőséget jelképező lencsével társítottam családi és baba változatban. Játékban, mesében, rajzban, mászókázásban, bábszínházi kararzisban, gyarapodó Lego-készletben és  szókincsben, útszélről gyűjtögetett kincsekben, és kabátzsebben aszalt almabaradokban gazdag újévet kívánok!

A kis Jézusnak milyen születésnapi tortákat sütött az anyukája? - tette fel a komoly vallásgasztronómiai kérdést nemrég ötévesem azzal a szándékkal, hogy az ünnepelt kedvencével készüljünk a születésnapjára. Igyekeztem utánanézni, és mindjárt el is mondom, mire jutottam, de inkább a sztenderd karácsonyi hagyományok felé próbáltam terelni a beszélgetést. “És egyébként hányadik születésnapja lesz most? - kanyarodott vissza az eredeti felvetéshez. “A becsült születési ideje alapján a kétezertizennyolcadik, de ennyi gyertyát nem teszünk a tortára, rendben?”

Pontyot, harcsát jó volna enni karácsonykor - na de megeszik a gyerekek is? Halgombócként, édeskés kókusztejes hallével, üvegtésztával (és zárójelben megjegyzem: zöldségekekkel) esélyes. Itt kultúrák találkoznak, és dobják össze tudásukat, hogy az első karácsonyi fogás több generációnak megfeleljen. Ez a leves kisgyerekes életmód mellett is életszerűen elkészíthető. A lelke az alaplé, és időrabló része a hal filézése: amit szükség esetén rá lehet bízni ebben kifinomultabb szakmai ismerettel bíró halárusra/ férfi családtagokra.

Nagyobbik kislánya születése után éjszakánként ötletelt arról Beh Mariann, hogy a családi kertjük gyógynövényeiből teakeverékeket szeretne készíteni. Így formálódott a Bazsalikomoskert ötlete, és mire Anna kilenc hónapos lett, elindult a kertészmérnök kézműves vállalkozása. Teáival, lekvárjainak és workshopjaival élményt is nyújt, és nemrég jelent meg első könyve A kert konyjája címmel, amelyben recepteken kívül - nagy örömömre - remek  tippek szerepelnek fűszernövények otthoni gondozásához, szárításához, felhasználásához. Interjúnkban sok minden másról is beszélgetünk, például miért küzdelmes kistermelőnek lenni, mely zöldfűszereket adhatjuk gyerekeknek, hogyan csillapítsuk a köhögésüket, és még arról is, hogy a fák a föld alatt hogyan segítik egymást, ha egyikük bajban van.

Megint zöldet főzöl? - csomagolta érdeklődésbe a kritikáját nagyobbik kosztosom. Nem tehetek róla. Gyanútlanul nézelődöm a piacon, amikor ezek a nyikhaj levelek klorofilltól felbátorodott önbizalommal rendszeresen leszólítanak. A spenótnak szívesen hagyom, hogy hazakísérjen, mert a gyerekeim nem szeretik, én meg próbálom megtalálni a módokat, hogyan eszik meg mégis. Most csupa olyan elemmel vettem körbe, ami mindig bejön: többek közt tésztával,  bazsalikommal, házi szezámkrémmel.

A kalandos gyedes évek visszatérő kérdése, hogy mit lehet egyszerűen főzni, ami reggel, a játszótérre indulva előkészíthető, utána 11.43-kor  gyorsan befejezhető, kellően tápanyagdús, esélyes, hogy szereti a gyerek és jól eshet a szülőnek is? Ebből a szempontból win-win a köbön ez a fogás, amelyben még egy sötétzöld, valódi superfood is szerepel könnyen megszerethető, ropogós formátumban. Érdemes annyit készíteni belőle, hogy délutánra is maradjon, mert például mazsolával és pirított naranccsal remek nassolnivaló.

Évekkel ezelőtt, amikor az unokahúgom három éves volt, egy családi ebéden vettem észre, hogy még sosem láttam őt akkora nagy csöndben ülni, mint amikor egy ruganyos császárhúst rágcsált. Később a sajátjainknál is észleltük a jelenséget, hogy a fehérje és zsír megfelelő aránya olyan flow-élményt tud okozni, hogy akár három mondatot is be tudjunk fejezni az étkezőasztalnál. Ez pont egy ilyesféle recept lesz, amely lehetőséget adhat a szülőknek, hogy szusszanásnyi szünetet kapjanak a millió kérdés és mondanivaló között.

Ismét itt egy babaétel, egy remek, őszi termésből. A főzőtök rokona, a patiszon gyerekkorom izgalmas zöldsége. Mindenképp szerettem volna rávenni a nagymamámat, hogy vájja ki a belsejét, hadd ültessem bele a Lego figuráimat, mint ufókat, és a sztratoszféráig röptethessem őket, de ő ragaszkodott a rendeltetésszerű feldolgozáshoz. Utólag már látom az előnyeit annak, hogy inkább ettük ezt a zöldséget, többféleképp. A töknél kicsit vajasabb ízű, hőhatásra pedig nem adja meg magát, ezért sütni, rántani is könnyen lehet. Ennek egy olyan módját mutatom be, amelyhez nem fontos tojást használni, így egyéves kor alatt is bevethető, és bő olaj sem kell hozzá, így kíméletesebb és egészségesebb.